Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-06-22 / 25. szám
mint áttérendőt a kath. egyház kebelébe fogadta, s tette azt a nélkül, hogy az illető áttérni kivánó nő az 184%-ik III. t. e. 6. 7. 8. 9. §-ai és 1868-ik 53. t. c. 2. 3. 4. 5. 6. §-ainak utasitása értelmében áttérési szándékát az evangy. lelkészhivatalnál bejelentette és az ezen törvényszakaszokban foglalt egyéb szabványoknak eleget tett j volna. Erre aztán a jegyesek még ugyanazon napon a kath. templomban összeeskettettek. Az áttéritési aktus által elismerte tehát a kath. lelkész is, hogy az itt szóban forgó nő mind addig az ideig az ő egyházába nem tartozott, és miután az idézett törvényszakaszokat szükségképpen ő is ismeri, az áttérésre vonatkozó rendeleteknek előbb betartására kellett volna az illető nőt utasitani, úgy aztán törvényszerűleg őt, a hitehagyottat egyházába fogadni, arra aztán a jegyeseket kihirdetni és összeesketni. A kath. lelkész a törvény által előirt ezen sorrendet azonban meg nem tartván, evangy. vallásunk és egyházjogaink megsértése mellett az országes törvényt is szándékosan megsértette. Mindezeknek részletezett előadása mellett, lelkészi kötelességemhez képest az ügyet, mint sérelmet esperességem utján a superintendensi hivatalhoz terjesztettem fel azon kérelemmel, hogy a sérelem orvoslása illető helyen szorgalmaztassék, nevezetesen, hogy a törvényellenesen végbevitt áttérités érvényteleníttessék, hogy a kath. lelkész azért, mert a jegyeseket a két külön fele- i kezetnél előzőleg történt háromszoros kihirdetés nélkül összeeskette, felelősségre vonattassék és a dolog érdemére nézve, oly Ítélet kéressék, mely szerint, mindaddig mig az itt kérdéses no törvény szerint a prot. egyháznak tagja, a tőle netán születendő lánygyermekek jó eleve is a prot. egyház kebelébe tartozóknak kinyilatkoztassanak. A sérelmes ügy, melyre az esperességi hivatal azon megjegyzést tette, hogy „kettős itt a flagrans sérelem, és a törvényes formaságok mellőzésével kötött házasság érvényessége jogilag bármikor és bárki által, kinek érdekében van, alaposan megtámadható® — a superintendensi hivatal által a magas kormányhoz felterjesztetvén, onnan a püspöki hivatal utján a kérdéses kath. lelkész nyilatkozatra utasíttatott. E nyilatkozat f. év május 10-ről keltezve következő szövegű : kegyes leiratára, melyben értesít, „hogy a helybeli ág. vallású lelkész által vádolhatom, miszerint N. N., állítólag prot. nőt az .1868. évi 53, t. c. ellenében nemcsak a kath. i „egyházba fölvettem volna, de hegy egyszersmind „N. N. úrral házasságilag összeadtam is, van szerencsém tisztelettel válaszolni, miszerint ezen vád »minden törvényes alapot nélkülöz. „Ugyanis a nevezett nő, mint a kassai kereszteltek anyakönyve az 1856-ik évről mutatja N. N. „és N. N. róm. kath. szüléktől származván, a róm. „kath. egyháznak leánya maradt szüleinek halála ,>után is, bárki által lett légyen nevelve, mert az „idézett törvény 13. §-a azt mondja: „a gyermekkelt vallásos nevelését, sem a szülék bármelyikének halála sem a házasságnak törvényszerű felbontása nem változtatja meg;" — annál is inkább, „hogy a kérdés alatti nő 7 év óta Kis-Szebenben ^rokonainál lakva, ezen idő alatt az idézett törvény „20. §-a kivána'ma szerint, bár életkorának 18-ik „évét betöltötte, áttérési szándékát soha sem jelen„tette be. Ezek után a midőn a házassági frigynek „N. N. úrrali megkötésére alkalma megnyílt, mint „katholikus nőt, nem fordúlván elő semmikféle akadály tiszta lelkiismerettel összeadtam. . ." Kettő az, a miben a kath. lelkész ezen nyilatkozata mellett meg kell ütközni: egy az, hogy benne az mondatik, miszerint őt az 1868. 53. t. c. megsértésével vádoltam, holott én beadványomban ellenkezőleg az 1843. 111. t. c. 1 §-ra fektettem feljelentésem és érvelésem fősúlyát, mely szakaszt azonban a kath. lelkész, mint neki alkalmatlankodót „prudenter( < mellőz, — a másik az, hogy nyilatkozatában a kath. lelkész agyonhallgatja azon körülményt, hogy az áttéritési aktust a nőn csakugyan és tettleg végezte, elismervén az által azt, hogy tehát a nő mind addig az ideig az ő egyházának leánya nem volt. A kath. lelkész fennirt nyilatkozatára a megyés kath. püspök a következő jelentést terjesztette fel a magas kormányhoz május 12-én : „ van szerencsém a panaszlott plébánosnak ez érdemben benyújtott írásbeli nyilatkozatát tiszteletteljesen beterjeszteni és ez alkalommal azon nézetemet is kifejezni, hogyN. N-nek „róm. kath. szüléktől való származása anyakönyvi „kivonat által igazoltatván, de Strauch Béla, kis„szebeni ág. lelkésznek beadványában is elismertetvén,... a kis-szebeni róm. kath. plébános érvelése kellő nyomatékkal bír s eljárása az 1868. „53 t. c. 2. 13 és 17 §-aiból vont helyes következtetés által támogattatik * Ezen püspöki felterjesztésben, mint látjuk, igen óvatosan van az 1843 /4 . 111. t. c. 1. §-a megemlítése szintén úgy mellőzve, mint a kath. lelkész nyilatkozatában. Szóval sem érintik létezését e törvényszakasznak. Már most ideiktatom a magas kormánynak f. év május 27-én a superintendensi hivatalhoz küldött ez ügybeni leiratát: „ . . . . felterjesztése folytán, melyben N. N. „kis-szebeni róm. kath. plébános ellen panasz „emeltetett a miatt, hogy N. N. ág. hitv. hajadont „a törvényes formaságok mellőzésével a róm. kath. „egyházba hívei közé fogadta, és őt N. N-el házasságra egybeadta, megküldöm főtiszt. Uraságodnak „a kassai püspök . . . felterjesztését, a panaszlott „plébános nyilatkozatát, N. N. keresztlevelét a többi „ügyiratokkal együtt netaláni ellenészrevételeinek egteh et.ésn végett, megjegyezvén, hogy a
