Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-22 / 25. szám

zet közötti perek félelmesen felszaporodtak ,*) mely körülményt talán senki sem magyaráz arra, hogy a lelkész állása tiszteltebb, szilárdabb, nimbusza fényesebb. S ha még ide gondolom azon általában tapasztalható ferdeséget, hogy a tömeg nem annyira képzettségre és jellemre mint inkább tüdőre levén tekintettel, legképzettebb s jellemesebb lelkészeink némelyike ott nyomorog a legutolsó lelkészi állomás ringy-rongyában, oda is csak akkor jutott, mikor már megőszült a káplánság kenyér héjján: a szabad választás hasznos és igazságos voltát semmi tekintetben felfedezni nem tudom. III. Napoleon mindannyiszor a plebiscitumhoz nyúlt valahányszor törvénytelenséget akart keresztül vinni, s a plebiscitum lett oka sok részben a később bekövetkezett katasztrófának. Én, ha rajtam állana, egy tollvonással letörölném a föld szinéről a szabad papválasztást, s felállítanám helyette a közvetett választást, az az: letenném a választási jogot az egyházmegyei törvényszékek kezébe, és szentül meg va. yok győződve, hogy anyaszentegyházam javára cselekedtem. De íme, most veszem észre, hogy az elmélkedés szekérutján mennyire elbotorkáltak szellemi ökreim. Sőt találkoznék olyan jámbor csősz, a ki rájok foghatná, hogy azautonomia tilosába is begázolódtak, s rögtön kész volna behajtani őket a közvélemény istállójába, hogy gazdájuk more patrió megbirságoltassék. Pedig hát, tisztelt csősz, csak a demokrácia területére csaptak át ökreim, ott is csak a keserű laput, a disznó-tövist, meg a szamárkenyeret gázolgatták meg, melyek egy darab idő olta oly éktelen-buján ellepték anyaszentegyházunk mezejét. Ah az autonomia tilosában még senki sem bitangolhatott a nélkül, hogy csuful ne járt volna, még ha nem egy falusi ökör, hanem egy hatalmas miniszter lett legyen is az ! No de végtére is vissza kell térnünk Dohányfalvára. Mint mondáin, három párt volt, nagy érdekeltséggel vártuk tehát a választás napját. Ennek már reggeli óráiban kisebb nagyobb tömegekben csoportosult a választó és nem választó közönség. Majd megérkeztek a papi fejedelmek egy szűk és sáros parasztkocsin szinte egymás hátán ülve, hogy az üdvözlő sokaság majdnem hozsánnát kiáltott, mivelhogy épen virágva- i sár nap vala. Később az egyházmegyei világi méltósá- ! gok, s összeült a kijelölő bizottság, kiegészíttetvén a helybeli presbyterium két tagjával. A dunamelléki papválasztási törvény kétségkívül olyan kétfejű sárkánynak képzeli az egyházmegyei elnökséget, melynek teste egy, feje kettő, s a hol emberszámot kell tenni, például szavazni kell, ott az egész sárkány csak egyet számít. De hogy mi történjék azon esetben, ha a két fő nem lenne egy értelemben, *) A dunamelléki egyházkerület 1877-dik évi tavaszi közgyűlésére hat kérvény nyuj tátott be, melyekben a lelkész hivataltóli elmozdittatását kérte hat egyház. Már 9z is elrémítő szám. Hát még mennyi lehet azon pereá ügyek száma, melyek az egyházmegyéken elintéztetvén, fülebbezve nem voltak ? azzal a törvény nem törődik, rábízza a sárkány bölcsességére. Im e törvény 7-dik pontja így szól: „A kijelölő bizottság elnöke mindenkor az egyházmegyei elnökség, vagy ennek helyettese ? Punctum. Dohányfalván megjelent az elnökség mind két tagja, eként a kijelölő bizottság az egyházmegyei két biztossal, s helybeli két presbyterrel hat egyénből állván : három három ellen szavazhatott volna akár ítéletnapig, eredményhez még sem jutnak. Szerencsére nem került a dolog szavazásra, barátságos megállapodással kijelöltek 5 egyént, s a gyülekezet ezek közül választott. Még pedig, mintha a három párt coalitióra lépett volna, az öt jelölt közül négy 18 szavazatot kapott összesen, egy pedig 2 százon felül; inely eredmény a gyülekezet hangos örömnyilvánitása közben kihirdettetvén, a választás befejeztetett, s ezzel én is befejezhetném tudósításomat, csak még egy kevéske mondanivalóm van. A választás után kevés időre .vövetkezett egyházmegyei gyűlésen három dohányfalvai ember is, kik a többséggel szavaztak, megjelent, s egy közülök előállván, malom alatti szólással előadá, hogy ők több mint száz választó által küldettek, s azok, valamint a magok nevében is kérik a választás megsemmisítését, az elválasztott lelkész elleni vád alapján. A vád súlyos volt, de — szörnyű hamis, miként azonnal kiderült. Természetesen elutasittattak. És ez igen furcsa állapot, tisztelt olvasó, elannyira, hogy ha felette komolyan elgondolkodol, magad is oly nevetségesnek találod, hogy utoljára könybe borul a szemed — a fájdalmas zokogástól. CSEPELI PÁL, ref. lelkész. Hol állunk a vallásegyenlőségi törvényekkel Hazánk törvényei között a vallási egyenlőség törvényei vannak kitéve a íeggyakoribb megtámadásoknak. Nyíltan és minden tartózkodás nélkül tapodják azokat naponta az elbizakodottak ; és fájdalom! a haza némán nézi mint csorog a sérelmek fájó sebein át a krisztusi felebaráti szeretet vére. Álljon itt egy példa a közvélemény ítélőszéke előtt .... Zemplénmegye Málca helységében Száraz Mihály róm. kath. plébánus, egy — 1878. májás 12-én kath. férfi és ref. nő között létesült vegyes házasságból született leánygyermeket ez év február havában megkeresztelt, majd néhány napra a gyermek elhalván el is temette azt, ugy a keresztelési mint a halálozási s eltemetési esetet anyakönyvébe bevezette. Ezen jogsérelem orvoslás végett, a M. Minisztériumhoz lett egyházi uton felterjesztve, a törvényrontó apa pedig bepanaszoltatott a közigazgatási bíróságnál. Midőn a bepanaszlott apa idézve lett, a plebánushoz ment panaszra, aki is egy keresztelési és halálozási jegyzéket küldött alulírotthoz, olyat amelyben sem a születés sem a halálozás napja feljegyezve nem volt, következő utóirattal.