Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-01-19 / 3. szám
azért nem oly drága szivüknek, mint a miket, mi féltünk a pusztulástól: a vallás embernemesítő intézményeit s a cultura vívmányait. Azért is hangoztattuk mindég és ismételjük most is, hogy azon mértékben, a mint a tömegeket a gyámság alól felszabadítjuk és a külső kényszereszközök alkalmazását megszüntetjük, szilárdítani kell oktatás és vallásos nevelés által az erkölcsi kötelékeket, melyek a társadalmat összetartják. De mindenek felett ismételjük a régi bölcsnek örök időkre szóló intését: „Discite justitiam moniti et non temnere ; Divos." BALLAGI MÓR. ISKOLAÜGY. Az ismétlő iskolát illető fizetési ügy.*) A „Néptanítók Lapja* mult évi 18-ik számában következő szerkesztői üzenet olvasható : »M. J. Székelyhidra : Szeretném ha a tanítók előnyére lehetne eldönteni Ámde a fennforgó kérdésben hiában keresek arra törvényes hasist, hogy a tanitók az ismétlő iskolai teendőkért külön dijjazásbanrészesíttessenek.* Megvagyok győződve, hogy a szerk. úr ezen ,tör- ' vényes hasis* alatt az 1868-ik évi szentesített törvényeket érti s épen azért bátorkodom szerény észrevételemet tenni a fentírt szerkesztői üzenetre. Hogy az 1868. XXXV111. t. c. az elemi népiskola 6 éven tartó mindennapi és a 3 évre terjedő ismétlő iskolai tanításért külön tanítói fizetést nem állapított meg, azt a 142. §. a) pontja, valamint a 48. §-ból talán némileg ki lehet magyarázni. — Ámde szabad legyen azon *) E cikk, mely a tanítókat igen közelről érdeklő kérdést minden animositás nélkül fejtegetvén, azt közfigyelem tárgyává kívánná tenni; következő levél kíséretében érkezett hozzánk : „Ide mellékelt közleményemet a s Néptanitók Lapja* számára küldtem fel, mint a mely lapot leginkább hivatottnak tartottam a tanitók ügyes bajos dolgainak közléséi-e. De mily nagyon csalódtam, midőn másfél havi várakozás ntán, a nov. 30-iki számban, ezen szerkesztői üzenetet vettem : A dolog érdemére nézve csak annyit mondhatok, hogyha szerkesztői programmomhoz híven következetesen kerülök minden polémiát, miként nyithatnék ilyesmire tért akkor, a midőn egy igénytelen szerkesztői észrevételem eéloztatik a polémia tárgyává tétetni.® Lelkemre mondom, hogy épen a polémia volt az, melynek árnyéka sem volt gondolatomban akkor, midőn e közleményt papirra tettem, hanem igen is az, miszerint ujjal mutassak a törvénynek olynemíí magyarázatára, hogy abból a terhek általánosan minden tanítóra egyaránt kötelezők, míg ellenben a csak hajszálnyi jótétemény, mely ugyanazon t. c, egyik §-ában mondatik, már községi és felekezeti tanítók közötti különbséget állít fel. Közleményem célja az volt, miszerint felhívjam az illetők figyelmét arra, hogyha a teher közös, legyen a segélyezés is az.® kérdést feltennem: Hogy ezen törvény-cikkek tulajdonképen kikre tartoznak ? Tudom, hogy kérdésem igen sajátságosnak tűnhetik felr de hogy ez alkalommal igen helyén van, mindjárt kimagyarázom. Az alsó-borsodi tanítói testület, — más tanítói testület módja szerint — éveuként értekezletekre szokott összejönni, mely értekezletek tartása felöl, — ugyan a fentírt t. e. 147. §. így szól : „A járási körök a községek segélyezésével kötelesek évenként kétszer, az egész testület pedig évenként egyszer tanítói értekezletre egybegyűlni." . . . Történt pedig, hogy némely községek ezen segélyezést megtagadták s róla tudni nem akartak ; mely esetet az illető tanitók az értekezleten mint panaszt jelentették. Végre a dolog tanfelügyelőség elébe került, adna kellő magyarázatot a következő kérdésekre : 1. A községek mulhatlan kötelessége-e a segélyadás ? 2. Miben határozódik ezen segélyezés ? fuvar, napidij, vagy pedig mind kettőben? Fuvar alatt értetvén a vasúti viteldíj megtérítése is. 3. Ha valóban kötelező erővel bír a községekre ezen segélyadás, még is volna község, mely azt megtagadná, mi úton, módon lehet legkönyebben annak teljes orvoslatát megtalálni ? Ezen kérdésekre a következő feleletet nyerte körünk : »29 S -'s78' sz. Folyó évi julius hó 8-ikán kelt hivatalos átiratára ezennel értesítem, hogy az 1868-ik évi XXXVill. t c. 147. §-a a tanítók segélyezését illetőleg csak oly községekre alkalmazható, hol az iskolát a község tartja fönn. A felekezeti iskolákat a hitközség tartja fenn és így, hogy a tanítók a járási körök, valamint az egész tanítói testület gyűlésein a törvény értelmében megjelenhessenek, a hitközség tartozik azokat fuvar és napidíjjal ellátni, valamint a vasúti viteldíjt is megtéríteni." . . . . íme ! két hivatalos közeg, mindenik a törvényt magyarázza. Az egyik (szerk) így szói: „A milyen elvitázhatlan törvényes kiegészítő része az ismétlő iskola 3 év folyama a népiskolának, ép oly elvitázhatlanul oda tartoznak az ismétlő iskolából származó tanítói teendők is a néptanítói kötelességekhez1 1 vagyis a törvényben megírt tanítói teendőket minden tanítóra egyaránt kötelezőnek állítja — - A másik hivatalos közeg (tanfelügyelő) pedig ezt mondja: „Az 1868. évi XXXVill. t. c. 147. §-a a tanítók segélyezését illetőleg csak oly községekre alkalmazható, hol az iskolát a község tartja íenn.u . . . Vagyis, a törvényben megírt községi teendőket, — illetőleg községi segélyezéseket — nem kötelezőnek mondja a felekezeti tanítókra nézve. Ezen két tétel aligha megállhat együtt; mert hogy a törvényben megírt kötelesség teljesítése felekezeti és községi tanítóra egyiránt tartozik, míg ugyancsak a törvényben megírt segélyezése a tanítóknak, külön választatik a, felekezeti a községitől, valóban értelme nem lehet. Az egyik — midőn kötelességről van szó — aláhelyezi a törvénynek az összes néptanítói testületet, a másik — midőn a tanítók segélyezéséről van szó — külön
