Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-08 / 23. szám

lelkész származtak ; majd a kislétai egyház meghívását fogadván el, odaköltözött s ott lakott 6 évig; ismét a zsúrki népesebb s jövedelmezőbb egyház tisztelvén meg bizalmával, ezt elfogadta és Zsúrkon lakott 9 évig; míg végre a f. szabolcsi egyik legnépesebb s fényesebb ujfehértói egyház kitüntető meghívása folytán Ujfehértóra tette lakását s itt érte el hosszas sinlődözés s 13 évi buzgó lelkipásztorkodás után a halál april 8-án, 66 éves korában. Kis-létán másod izben kötött házasságából, Iklódi Karolina asszonytól, 3 élő gyermeke maradt : Berta, Mária, Ilona, kiknek az apai jó tanácson, s az eddig neveltetésökre forditott költségen kivül, vajmi csekély vagyont s egy házacskát hagyott. Az öreg Szécsit kortársai és barátai, mint classicus miveltségű egyházi férfiút tisztelték és becsülték, különösen a római classicusok és a philosophiai tudományok terén bírt igen széles s mélyre ható és alapos ismerettel; azonfelül tiszta felfogás, éles itélőtehetség jellemezték őt; s mint ilyet választották meg zsurki lelkész korában e. megyei tanácsbiróvá. Ezen állásában még életben levő Pilissy Lajos volt országgyűlési képviselő barátjával, a nevelésügy körül az 50-es évek végén és a 60-as évek elején, tehát akkor, midőn ez ügy majdnem semmibe vétetett s még a kik vele foglalkoztak, róla szólottak is, szánó mosolylyal jutalmaztattak, nem úgy mint időnkben, midőn a nevelésügy körüli buzgólkodást a népszerűség lajtorjáján való emelkedés legbiztosabb segédeszközének tartják igen számos világi férfiaink; tehát mondom Szécsink már akkor lankadást nem ismerő buzgalommal, költséggel, fáradsággal sürgette és járta fentnevezett barátjával a tanitói értekezleteket. Ma ez §§-ok, rendeletek, utasítások által előirt mindennapi kötelesség ; akkor a világ szerint nevetség, a mélyebben járó elmék szerint kiváló érdem volt. Azonban mindezek 20 és több évekkel ezelőtt történtek, nem csoda, ha sokan elfeledték; de az életrajz Írójának ezt az elhúnyt neve mellett íelemlíteni a történelmi hűség és az akkori s mostani kor jellemzése végett szinte kötelessége. Azután a 60-as évek végén csakúgy észrevétlenül Szécsi leszoríttatott a működés teréről, kiérdemült, elfeledtetett, túlélte magát í s elfeledték küzdelmeit és érdemeit is. Iladd őrizze e lap ez egyszerű, de igaz sorokban, a necrologok közt, e kis Pantheonban hű emlékezetét s érdemeit a késő utókor, a jövendőség számára. Az öreg Szécsi mint apa gyöngéd, gondos, szerető ; mint férj hű ; mint ember s barát előzékeny, nyájas; társalgása nem annyira élénk, mint vonzó, megnyerő, tartalmas vala Hattyúdala, melyet 1878. tavaszán, az e. m. gyűlés alkalmával pohárköszöntésül mondott, melyben a classicai s modern tudományosság kinyomata volt az alap, s melyben történelem, természettudomány és bölcsészet, sok tapasztalat, emberismeret szellemmel párosúlt, megújította, felelevenítette iránta a régi bajtársak szeretetét s megnyerte neki az ifjabb lelkésztársak tiszteletét s ragaszkodását s tartóssá teszi előttök jó emlékezetét ! Ravatala felett Nagy Kálmán balkányi lelkész és alólirt tartottak alkalmi s búcsúbeszédet, a sírnál segédlelkésze Molnár M. vett tőle búcsút a számos hallgatóság nevében, kiket a kíméletlen, kellemetlen idő sem tartott vissza a sír széléig való kikiséréstől. — Temetési költségeit az egyház fedezte. Áldás s jó emlékezet őrizze az idvezűlt lélek porhüvelyét ! GÖRÖMBEI PÉTER. ADAKOZÁSOK. Tűnődés és kérelem az árvíz által károsult kis-h ahoti ev. gyülekezet érdekéhen. Megnehezült az idők járása felettünk .... mintha csak egy uj vízözön volna készülőben, oly logikai következetességei hullatják az egek csatornái kövér cseppjeiket. A patakok egymás után folyókká dagadnak s zúgva törik át szétázott partjaikat — a folyók tengerekké szélesülnek, a magasra törő hullámaik közül, — mint szigetek látszanak ki az egykor jólétnek örvendett falvaknak dtiledékei. Valami igazán megrázó kép tárul szemeink elé, ha a Rába és Marcal menténi községekre vetjük tekintetünket. — Mérges és Kis Babot alig néhány száz lelket számláló ev. gyülekezeteink csak néhány évvel is ez előtt virágzásuk aranykorát élték, s ma a hónapok óta szakadatlanul tartó árviz miatt megsemmisülésük örvényének szélére jutottak! Az utóbbi községben május 12 én hágott tetőpontra a veszedelem. Ekkor szállították el a hullámoktól csapkodott s dülésnek indult házakból a nőket, gyermekeket és tehetetlen öregeket Téthre, hol a felebaráti szeretet szegte meg nekik a könyörület kenyerét, s vette ótalmának szárnyai alá az árviz pusztításai elől menekülő szerencsétleneket. A munkabíró nép, lelkészével együtt a legválságosabb percekben is a gátokon maradt, s bár páratlan kitartással javította, védte, emelte a község határát körül futó 4000 öl hosszú eszterut (gátot) azért a szélvész által korbácsolt hullámok mégis csak át-csapkodtak rajta fejér fodraikkal, s az egész határt egy beláthatlan tengerré változtatták, ugy annyira, hogy gazdagon ringatódzó buza-kalászok helyett kis baboti testvéreink ez évben csak koldusbotot fognak aratni ! Jelenleg némü apadás állott be, de azért a lelkészlak és templomhoz ma sem lehet másképen mint hajón közelíteni. Lelkemre a szánalom pohara ömlött, midőn a falut körül hajókázva — láttam a veszedelmesen megrepedezett, minden pillanatban összeomlással fenyegető épen azért hatóságilag bezárt templomot, a sok dülésnek indult házat, s a mocsárral és iszappal borított bíbic-jaj -gatástól hangzó kerteket és szántóföldeket. Akaratlanul is az a kérdés támadt fel bennem : Istenem ! ki fogja e népnek vissza adni kezébe a kenyérnek eltörött botját