Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-06-08 / 23. szám
—s ki fogja különösen a pusztulásnak indult gyülekezetet a végképeni megsemmisüléstől megmenteni ? ! Aggodalomteljes tűnődésemre a dunántúli e v. egyházkerület folyó hó 27-én Győrött tartott rendkívüli közgyűlése adta meg a leggyönyörűbb teleletet, azon lélek-emelő intézkedése által, melynél fogva a kis baboti árvízkárosult evang. gyülekezet javára az egész egyházketületben köiyöradományok gyűjtését rendelé el, és kijelenté, hogy az „álla m-s e g é ly b e n(< s a gyámintézeti „sze retetadományban* ez évben Kis-Babotot fogja részesíteni. Azonban véleményem szerint nagyon óhajtandó és kivánatos, hogy egyházkerületünk határain kivül is támadjanak részvéttől áthatott szivek s meghozzák a testvérszeretet sok oldalról igénybe vett adóját ezen szerencsétlen gyülekezet javára is, mely magát a közel múltban tanúsított áldozatkészsége és vallásszeretete által arra sokszorosan érdemesítette. Ha ugyanis beletekintünk e gyülekezet történetének évkönyveibe, — azonnal arról győződünk meg, hogy Istennek szent lelke hatalmas,, mondhatni csudával határos dolgokat cselekedett itt. — Ez a maroknyi alig 300 lélekből álló nép 1857-ben uj tanitó-lakot épített, 1860-ban uj orgonát vett, 1864-ben templomát uj tetőzet alá vette, s elébe 5080 frtnyi kiadással díszes tornyot épített,- 1873-ban a hozzá filias 80 lelket számláló Bodonhely adakozás utján 30—50—100 írtként összegyűlt 987 frttal szintén tornyot épitett, még pedig azon a helyen, hol hajdan mikor még anyaegyház volt — temploma állott. 1878-ban a népnevelésnek emelt fényes csarnokot a kor kívánalmainak mindenben megfelelő jól berendezett iskolát, mely a gyülekezeti tagok által önkéntesen ajándékozott tégla szükségleten kivül 1934 frt. kiadást vont maga után. Az nj iskolának megnyitása ünnepélyét az által tette az egyháztanács örökre emlékezetessé, hogy ez alkalomra 50 frt erejéig tankönyveket vásárolt, s azokat a szegény iskolás gyermekek között osztotta ki. — Végre az egyházi hivatalnokok fizetésére szolgáló évi párgabonán kivül, melyből egy-egy párra 11 /2 pozsonyi mérő buza és 1 /2 mérő árpa esik — folyó kiadásokra évenkent 427 frtot, tehát az utóbbi 10 évben összesen 4270 frtot költött, adósságot nem csinált, sőt a múltból fenmaradt terheket is az utólsó fillérig törlesztette, egyházkerületi tartozásait jó és balsors között mindenkor pontosan fizette! S ennek a minden szép iránt lelkesülni tudó népnek, ma nincsen temploma, hol összegyülekezve együttesen sirhatná el fájdalma könyeit, együttesen bocsáthatná fel a minden segedelem Istenéhez reménykedő lelkének imáját. Igazán kétségbe ejtő szomorú helyzet 1 Azt hiszem azonban, hogy a múltban oly meglepő áldozatkészséget tanúsított, most pedig a keserűségek vizeihez jutott gyülekezetnek nem csak egyházkerületünk határain belül, de azonkívül is támadni fognak meleg keblű barátai, kik örömmel öntenek szeretetük adományai által olajat és bort a tátongó sebekbe s teljesedésbe segítik menni Pál apostol ama szavait : „az Isten igaz ki nem hagy titeket feljebb kisértetni annál amint elviselhetitek ; sőt a kísértettel együtt a szabadulásra utat nyit, hogy elviselhessétek*! Egyedül ez a bizodalomtelj es feltevés és Karsay Sándor superintendens urnák szives megbízása indítottak arra, hogy e lapok útján ajánljam a szerencsétlen gyülekezetet a résztvevő emberbarátok becses figyelmébe. A kegyadományokat — miután Kis-Babot nem póstahely s a vele való közlekedés sokszor akadályozva van — kérem egyenesen hozzám Téthre küldeni; én az egyes adományokat szívesen rendeltetésük helyére jut: tatom s e lapokban nyilvánosan nyugtázni fogom. HORVÁTH SÁMUEL, tliéthi ev. lelkész. Győr megyei, sokoróaljai ev. lelkészek ez évi második kántorunkat junius 4-én Csikvándon tartottuk meg. — Az ilyen öszejöveteleink alkalmával nem elégszünk meg azzal, hogy az Ur oltáránál újra meg újra erőt nyerünk küzdelmes pályánkra; hanem egyszersmind mi is iparkodunk másokat részesíteni jóltevő szeretetünk melegében ! A mult év őszén a miskolci ev. egyházról emlékeztünk meg — az előtt nem egy ízben az „országos prot. árvaházról", most pedig szegedi és ki s-b ab o t i árvízkárosult hivatal-társaink szomorú helyzete indított bennünket a jótétemények gyakorlására. A szegedi ev. lelkész és tanitó számára ez alkalommal körünkben gyűjtött összegről Bognár E. tisztelt barátom fog beszámolni; kis-baboti lelkésztársunk és barátunk javára pedig a jelen volt 9 lelkész által felajánlott 10^2 pozsonyi mérő búzát 171 /2 mérő rozsot, 3 mérő árpát, 2 mérő kukoricát, tehát összesen 33 mérő gabonát én fogom aratás után az ajánlat-tevőktől átvenni, s egy summában rendeltetése helyére juttatni ! Ezen igazán lélek-emelő körülményt csak is azon oknál fogva kívántam nyilvánosságra hozni, mivel sokszor volt már szerencsém tapasztalhatni, hogy a példa vonz, s aztán meg „a gyertyát nem azért gyújtják meg, hogy elrejtsék véka alá, hanem hogy a gyergyatartóra tegyék és fényljék mindeneknek kik a házban vannak !" Horváth Sámuel, téthi ev. lelkész. Az orsz. prot. árvaházra: Kis Gábor, a pápai ref. egyház confirmált növendékei részéről 1 ft 31 kr. (mihez járultak : Horváth János 4 kr. Kecskés Júlia 10 kr. Vajda Mária 30 kr. Berecky Károly 10 kr. Edelényi Teréz 2 kr. Csoknyai Gizela 5 kr. Tálos Mária 3 kr. Csajtai Lidia 5 kr. Lampert Mária 2 kr. Zsotár Lidia 20 kr. Kis Luiza 40 kr). — Mészöly Győző alcsúthi ref. leik. az 1878-ban cenfirmáltak részéről 54 kr. az 1879-ben confirmáltak részéről 64 kr. összesen 1 ft 18 kr. — Bokor Benő kis bajomi ref. leik. a confirmáltak részéről 1 ft 10 kr. — Bognár Endre 1. patonai ev. leik. a confirmatióra készülők részéről 3 frt. — Sipos Pál ref.
