Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-01 / 22. szám

bizottsága a meghívott hitfelekezeti szakférfiak elibe a beterjesztett népnevelési törvényjavaslatra vonatkozó kérdéseket terjesztette : az illetőknek módjukban volt megismerni a t* rrenumot, melyen belől mozogniok kell; a kérdéseknek volt határozott tárgyuk, s ehhez képest a feleletek is határozottak lehettek. Meg is lett kellő látatjuk, a mennyiben a törvényhozás a vett értesülésekalapján, „a hitfelekezetek által felállított népoktatási tanintézetekről" külön fejezetet szerkesztett s iktatott a népiskolai közoktatás tárgyában hozott törvénybe, melyben úgy az autonom egyház jogköre, mint az állam főfelügyeleti joga, illetőleg kötelessége vonatkozással a törvény egyes paragrafusaira elég világosan körül lett irva. De jelen esetben, hol van a közép- és felső tanintézetek rendezését tárgyaló munkálat, melyet a meghívott tanácskozmány alapul vehetne ? E nélkül pedig mikép szóljon akárki is a dologhoz és hogy járuljon olyasmi felett történendő országos megállapodáshoz, minek részleteit nem ismeri, teudentiáját nem is sejtheti ? Hogy a miniszternek tetszett „a főfelügyelet esetenkénti gyakorlása" címe alatt pár esetet találomra kikapni, azokat tanácskozási tárgyul kitűzni, s azok megállapításával az ügyet bevégzettnek hiszi tekinthetni: ez épen nem biztató körülmény és nekünk oly eljárásnak látszik, mely sem az állam érdekében nem helyeselhető, mert megköti kezét előfordulható más esetekre nézve, sem az autonom felekezeteket meg nem nyugtathatja, melyek a kikapott eseteknél igénybe vett állami beavatkozásokban nem felügyeletet, hanem a felekezet önkormányzata megsemmisítésére célzó gyámkodási törekvést látnak. Az egésznek legsötétebb árnyoldala pedig az, hogy oly felekezettel szemben, mely érdekeit soha sem választotta külön a szabad államtól, aggressív állást foglal ; holott nekünk az a meggyőződésünk, hogy ki az állam nevében korlátozza a társas erőkszabad működését, az a közmívelődésuek csak úgy ártalmára van, mint ki felekezeti szűkkeblfíségbol az állam tágabb körű intentioinak ellene dolgozik. Ezeket tekintve mi feleslegesnek tartottul; a közlött pontozaiok érdemleges bírálatába bocsátkozni annyival inkább, miután teljes hitünk, hogy az enquéte-beli kórságnak ez idétlenje csakhamar halvaszülöttnek fog bebizonyulni. BALLAGI MÓR. Az iskolai év kezdetéről. E lap 19. számában az »iskolai év kezdete4

címmel egy közlemény jelent meg Zs. L. tanító úrtól, melyhez mielőtt hozzá szólnék, ugyan e számban a belsősomogyi e. m. főjegyző Novottny Alajos úr igen tapintatosan mondott szavait idézem : s

Nc hasonlítsuk össze uraim a városi elemi tanítókat a falusiakkal . . . tessék különbséget tenni a városi és falusi gyermekek közt. .. oly rendszabályokat állítsanak fel, melyek a falusi nép keretébe beillenek." Ha ez aranyszabályokat mind a tankönyvírók, mind a tanrendkészítők több figyelemre méltatnák, bizonyára igen sokkal tartoznék nekik a falusi tanítói testület, valamint a szüle és tanonc is. Vájjon nem az arany szabályok közé sorozható-e ugyancsak a főjegyző úr eme szavai : »A tankönyvek ne legyenek oly fel -lengzőn, hanem a köznép s különösen ennek gyermekei felfogása szerint stylizálva, ne változtassanak azok egy két évi használat után", — mihez én még azon szerény véleményt tenném, hogy a mennyire lehet röviden, mindenek felett pedig olcsó áron volnának kiállítva. Általában a belsősomogyi főjegyző úr műértőleg fogja fel s tapintatosan ír a tanító és iskola állásáról. Megbocsát azonban a főjegyző úr, ha ezen indítváuyát : „Mondassék ki, hogy ... a tanítók kötelesok 6 éven át állandóan állomásaikon megmaradni," nem találom méltányosnak a tanítókra nézve ; sőt ellenkezőleg, azon tanító, kit egyháza, elöljárói, szóval minden feljebbvalói jónak és tökéletesnek találnak, büntetve lenne az által, ha neki a kisebb jövedelmű állomáson csak azért kell megmaradni, mivel a 6 év még nem telt el, bár a nagyobb jövedelmű állomás nyitva áll előtte, — most igen, de lehet, hogy talán többet soha nem lesz alkalma a szerencsét megfogni. A gyakori változás megszüutetéaéne^^fiTatásosabb orvossága volna inkább az, hogy a mely tanító mindenben megüti a kellő mértéket, azt áldozatkészséggel igyekezzék az illető iskolatartó község magának megtartani. De majd igen is messze térvén közleményem céljától, áttérek immár a theinára. Mindenekelőtt kijelentem, hogy midőn én a Zs. L. úr cikkét olvastam, azon gondolat támadt bennem, hogy a coüega úr vagy igen szerencsés helyzetben, illetőleg állomáson van, vagy nem ösiueri a falusi iskolai rendszert, különben nem ragaszkodnék oly nagyon a törvények4

és »rendszabályok "hoz. — Látja t. collega úr! én sem a » helyi viszonyoknak4

, sem a „régiségnek, megszokásnak, saját érdekeinknek* nem hódolva is, épen úgy mint Ön a „határozott sept. 1-seje4

helyett a tavaszi időt célszerűbbnek vélem az iskolai év első felének, még pedig egészen neveié,sieti szempontból. Ugyanis : azon gyermek, kinek iskolába jövetele előtt egész falu játéktere volt, hogyan fog könnyen szokni oda, hol neki egy zártkörű helyen, a tanteremben óra