Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-01 / 22. szám

bizottsága a meghívott hitfelekezeti szakférfiak elibe a beterjesztett népnevelési törvényjavaslatra vonatkozó kérdéseket terjesztette : az illetőknek módjukban volt megismerni a t* rrenumot, melyen belől mozogniok kell; a kérdéseknek volt határozott tárgyuk, s ehhez képest a feleletek is határozottak lehettek. Meg is lett kellő látat­juk, a mennyiben a törvényhozás a vett értesülésekalapján, „a hitfelekezetek által felállított népoktatási tanintéze­tekről" külön fejezetet szerkesztett s iktatott a népiskolai közoktatás tárgyában hozott törvénybe, melyben úgy az autonom egyház jogköre, mint az állam főfel­ügyeleti joga, illetőleg kötelessége vonatkozással a törvény egyes paragrafusaira elég világosan körül lett irva. De jelen esetben, hol van a közép- és felső taninté­zetek rendezését tárgyaló munkálat, melyet a meghívott tanácskozmány alapul vehetne ? E nélkül pedig mikép szóljon akárki is a dologhoz és hogy járuljon olyasmi felett történendő országos megállapodáshoz, minek részleteit nem ismeri, teudentiáját nem is sejtheti ? Hogy a miniszternek tetszett „a főfelügyelet esetenkénti gyakorlása" címe alatt pár esetet talá­lomra kikapni, azokat tanácskozási tárgyul kitűzni, s azok megállapításával az ügyet bevégzettnek hiszi tekinthetni: ez épen nem biztató körülmény és nekünk oly eljárásnak látszik, mely sem az állam érde­kében nem helyeselhető, mert megköti kezét előfor­dulható más esetekre nézve, sem az autonom feleke­zeteket meg nem nyugtathatja, melyek a kikapott ese­teknél igénybe vett állami beavatkozásokban nem felügyeletet, hanem a felekezet önkormányzata meg­semmisítésére célzó gyámkodási törekvést látnak. Az egésznek legsötétebb árnyoldala pedig az, hogy oly felekezettel szemben, mely érdekeit soha sem választotta külön a szabad államtól, aggressív állást foglal ; holott nekünk az a meggyőződésünk, hogy ki az állam nevében korlátozza a társas erők­szabad működését, az a közmívelődésuek csak úgy ártalmára van, mint ki felekezeti szűkkeblfíségbol az állam tágabb körű intentioinak ellene dolgozik. Ezeket tekintve mi feleslegesnek tartottul; a közlött pontozaiok érdemleges bírálatába bocsátkozni annyival inkább, miután teljes hitünk, hogy az enquéte-beli kórságnak ez idétlenje csakhamar halva­szülöttnek fog bebizonyulni. BALLAGI MÓR. Az iskolai év kezdetéről. E lap 19. számában az »iskolai év kezdete4 cím­mel egy közlemény jelent meg Zs. L. tanító úrtól, mely­hez mielőtt hozzá szólnék, ugyan e számban a belső­somogyi e. m. főjegyző Novottny Alajos úr igen tapinta­tosan mondott szavait idézem : s Nc hasonlítsuk össze uraim a városi elemi tanítókat a falusiakkal . . . tessék különbséget tenni a városi és falusi gyermekek közt. .. oly rendszabályokat állítsanak fel, melyek a falusi nép keretébe beillenek." Ha ez aranyszabályokat mind a tankönyvírók, mind a tanrendkészítők több figyelemre méltatnák, bi­zonyára igen sokkal tartoznék nekik a falusi tanítói tes­tület, valamint a szüle és tanonc is. Vájjon nem az arany szabályok közé sorozható-e ugyancsak a főjegyző úr eme szavai : »A tankönyvek ne legyenek oly fel -lengzőn, hanem a köznép s különösen ennek gyermekei felfogása szerint stylizálva, ne változtassanak azok egy két évi használat után", — mihez én még azon szerény vé­leményt tenném, hogy a mennyire lehet röviden, minde­nek felett pedig olcsó áron volnának kiállítva. Általában a belsősomogyi főjegyző úr műértőleg fogja fel s tapintatosan ír a tanító és iskola állásáról. Megbocsát azonban a főjegyző úr, ha ezen indít­váuyát : „Mondassék ki, hogy ... a tanítók kötelesok 6 éven át állandóan állomásaikon megmaradni," nem találom méltányosnak a tanítókra nézve ; sőt ellenkező­leg, azon tanító, kit egyháza, elöljárói, szóval minden feljebbvalói jónak és tökéletesnek találnak, büntetve lenne az által, ha neki a kisebb jövedelmű állomáson csak azért kell megmaradni, mivel a 6 év még nem telt el, bár a nagyobb jövedelmű állomás nyitva áll előtte, — most igen, de lehet, hogy talán többet soha nem lesz alkalma a szerencsét megfogni. A gyakori változás megszüutetéaéne^^fiTatásosabb orvossága volna inkább az, hogy a mely tanító minden­ben megüti a kellő mértéket, azt áldozatkészséggel igyekezzék az illető iskolatartó község magának meg­tartani. De majd igen is messze térvén közleményem cél­jától, áttérek immár a theinára. Mindenekelőtt kijelentem, hogy midőn én a Zs. L. úr cikkét olvastam, azon gondolat támadt bennem, hogy a coüega úr vagy igen szerencsés helyzetben, illetőleg állomáson van, vagy nem ösiueri a falusi iskolai rend­szert, különben nem ragaszkodnék oly nagyon a tör­vények4 és »rendszabályok "hoz. — Látja t. collega úr! én sem a » helyi viszonyoknak4 , sem a „régiségnek, megszokásnak, saját érdekeinknek* nem hódolva is, épen úgy mint Ön a „határozott sept. 1-seje4 helyett a tavaszi időt célszerűbbnek vélem az iskolai év első felé­nek, még pedig egészen neveié,sieti szempontból. Ugyanis : azon gyermek, kinek iskolába jövetele előtt egész falu játéktere volt, hogyan fog könnyen szokni oda, hol neki egy zártkörű helyen, a tanteremben óra

Next

/
Oldalképek
Tartalom