Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-01 / 22. szám

689 PROTKBTANS EGVIIÁZI ÍCH IISKOLAI LAP ' 690 A tankönyvek irányában gyakorlatidé főfelügyeletre nézve, az 1876. XXVIII. t. e.-ben népiskolai tankönyvekéhez hasonló intézkedések állapítandók meg. Kimondandó jelesei', hogy : joga van a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a felekezeti közép- és felső iskolákban, --- vált. tan- és vezérkönyveket (legyenek azok kéziratban vagy nyomtatásban — hittaniakat mindazáltal kivéve) a felekezeti főhatóságok utján bekövetelni s azokat oly szempontból : 110111 foglalnak-e magokban állam-, alkotmány- vagy törvényellenes tanokat, megbiráltatni 5 ha ilyeneket foglalnának magokban, azok használatát eltiltani, szükség esetén az állami hatóság illető közegei által azok összes példányait elkoboztatni; súlyosabb esetben azok szerzői és használói ellen a törvény rendes utján a bünfenyítő vizsgálatot megindíItatni. IX. Ha valamely felekezeti közép4 vagy felső iskola tanárai általában állaui-, alkotmány\ és törvényellenes szellemben működnek s ez ellenében az illető felekezeti főhatóság útján orvoslás nem szerezhető, joga és kötelessége a vallás és- közoktatásügyi miniszternek, saját rendes vagy kiküldött közegei által, az illetékes törvényszék s kir. ügyészség közbejöttével megejtendő vizsgálat után azon iskolától a vétkeseknek bizonyult tanárok eltávolítá át követelni a felekezeti főhatóságtól, sőt ha a baj egyes tanárok eltávolítása által nem orvosolható, magának az iskolának egy időre vagy végleges bezáratása iránt O Felségéhez előterjesztést tenni. Az egyidőre bezáratni rendelt iskola vagyonai és alapítványai az illető felekezeti hatóság kezelése alatt maradnak s a jövedelmek is tokésíttetnek, mig az iskola újra megnyitása O Felségéhez teendő előterjesztésre megengedtetik. Véglegesen bezáratni rendelt iskola vagyonáról és alapítványairól, a mennyiben az alapítók vagy jogutódaik azokról az iskola megszűnése esetére nem rendelkeztek, az illető felekezeti hatóság meghallgatása mellett a vallás és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére és az 179% XXYI. t. c. szem előtt tartásával, ugyanazon felekezet közoktatási céljaira, O Felsége rendelkezik. X. Ha az iskolai alapítványokról szóló (III. d) alatt emiitett) évenkénti kimutatásokból az tűnnék ki, hogy valamely alapítvány hanyag vagy hibás kezelés, vagy a felekezeti felügyelet hiányos volta miatt, csonkulást szenved vagy veszélyben forog, joga és kötelessége a vallás- és közoktatásügyi miniszternek ez iránt az illetékes felekezeti főhatóságtól felvilágosító nyilatkozatot kivánni be, s a baj elhárítására önkormányzatilag tett intézkedésekről jelentést tétetni magának ; szükség esetében az ügyiratokat és számodásokat bekövetelni s ha a bajon a felekezeti főhatóség utján segíteni nem lehet, az ügy állásáról O Felségéhez előterjesztést és az orvoslás módja iránt javaslatot tenni. A mit lapunk 16-ik számában az állami főfelügyeletnek célbavett szabályozásáról irtunk, elébb mint véltük, bekövetkezett. A vallás- ós közoktatásügyi miniszter jun. 5-dikére a superintendensek és gondnokokból álló enquétet hívott össze, melynek feladata lenne a fentebb közlött pontozatok felett tanácskozni és azokat törvényjavaslat alapjául ajánlani. Mikor e procedúra hírét először kOzlöttiik, kifejeztük kétségünket, ,,hogy találkozzék mai időben nevezetesebb protestáns ember, ki e Thun-féle eljáráshoz segédkezet nyújtani, s a bizalmi férfi szerepét elvállalni kész legyen," Ugy látszik, a miniszter a mi közönséges eszünkön túl akart járni, s ezért az enquétet oly férfiakból állította össze, kik mint az egyház dignitariusai, állásoknál fogva nem tehetik, hogy a kormány egyeues felhívását visszautasítsák. Mi régen tudjuk, hogy „parva sapientia regitur mundus", de meg kell vallanunk, hogy a miniszter ezen ügyesnek látszó kicsinyes fogásában mi a parva sapieutiának sem tudtuk még csak egy szikráját is fölfedezni. Mert ha a meghívott férfiaknak az udvariasság parancsolja, hogy megjelenjenek, ugyan azoknak viszont a kötelesség meg fogja parancsolni, hogy a föltett kérdésekre ne nyilatkozzanak. Egyházalkotmányunk rendszere szerint ugyanis a kerület egyházi és világi főnökei a községnek választott mandatariusai, kik mint a közgyűlések határozatainak végrehajtói, semmiféle oly egyházi ügyben nem intézkedhetnek, egyházunk nevében nem nyilatkozhatnak, mely közgyülésileg még nem tárgyaltatott. Igen jól tudjuk, hogy enquéteben nyilatkozni és intézkedni két különböző dolog; dü mikor a miniszter oly tanácskozó testületet hí össze, mely az egyház részéről kizárólag ennek főtisztviselőiből áll, akkor ugy hisszük, jogosult a föltevés, hogy ő azok nyilatkozatainak több mint magán véleményi értéket hisz tulajdoníthatni. De épen ez az^mi miatt azoknak a föltett kérdésekre érdemileg nyilatkozni nem lehet, nem szabad. Egyébként is semmi fogó végét nem látjuk a dolognak, s képzelni sem tudjuk, hogy felelhetne akárki is oly alaki kérdésekre, melyeknek anyagi része előtte nem ismeretes. Midőn 1868-ban az országgyűlés népnevelési