Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-27 / 17. szám

annálfogva, azon okból) s az ok praepositiója. A praepositiók nagyon tudjuk, hogy mennyire nem felelnek meg a különböző nyelvekben egymásnak. A magyar ember levéllel vagy levél útján végez el valamit, s azt valaki által vagy valami alkalomm a 1 küldi el, vagy posta útján-, mindez, mint az eszköz meghatározása görögül őia-val fejeztetik ki genitivussal, s a magyar embernek a magyar nyelv természete mutatja meg, hogy melyik szó mellett melyiket használja, de ezek közül kell valamelyiket használnia, s nem használhat olyat, mely az okviszony jelzésére szolgál. (Vége következik.) P. NAGY GUSZTÁV. SYNODALIA. Az alsózempléni ref. e-megye véleményes jelentése a magyarországi reformált egyház egyetemes konventjéből kiküldött bizottság által előterjesztett zsinati előmunkálatok tárgyában.*) (Vége.) Az egyházkerületi jegyzőkről szóló fejezetet (200—204. §-ok), úgyszinte az egyházmegyei jegyzőkről szólót (205—207. §.) megjegyzés nélkül hagyjuk, a 206. §. kivételével, melyet akkép kivánjuk módositani, hogy az egyházmegyei jegyzők mily módon és mennyi időtartamra választásáról maga az egyházmegye intézkedik. Az énekvezérekről (208— 212 §.) az egyháziakról (213—214. §.) s végre az egyes egyháztagokról 215—216. §.) szóló fejezetekre semmi észrevételünk nincs. IV. Egyházi biróság és törvénykezési rendtartás. Mi az egyházi bíróságokat illetőleg, következőket kivánjuk. Legyen : I. Egyházközségi tanács ; II. Egyházmegyei tanács és III. Egyházkerületi tanács (1. §.). Az „országos egyházi főtörvényszék" (107. §.), mint negyedik fokú és teljesen felesleges hatóság, egészben mellőzendő; nem csak azért, mert szükségtelenül bonyolítja az igazság keresését, hanem azért is, mert a polgári perekre fennállott hasonló fórum, a semmitőszék is feloszlatandónak van kijelölve. Az %

egyházi biróság és törvénykezési rendtartásira vonatkozó „általános szabályok®-at erősen átlengi ugyan a polgári perrendtartás, a mit nem örömmel látunk, de azért elfogadjuk azzal a megjegyzéssel, hogy a 4. §-ban előirt esküt az egyházi hivatalnokoktól és egyházmegyei tanácsbiráktól, szóval mindazoktól, a kik már elválasztatásuk alkalmával ünnepélyes és általános esküt tettek, *) A lényegtelenek kihagyásával közölve. Szerk. minden előforduló peres eljárásnál újra kivánni felesleges volna. Az egyházközségi bíróságot minden egyházban, tekintet nélkül annak nagyobb vagy kisebb voltára, az egyháztanács (presbyterium) alkotja (7. §.). Az, hogy az egyházak mennyi időre és hány tagból alkotják meg a presbytei iumot s miképen végeztetik általa a felmerült vitás ügyeket, minden egyes egyházközségnek saját kebelbeli dolga. Az egyháztanácsok eljárásaik felett tartoznak rövid, de pontos jegyzőkönyvet felvétetni és minden fegyelmi ügyet szorosan a consistoriumban tárgyalni, mert mig egyrészről szükséges, hogy az egyház múltjának hű tükre legyen a jegyzőkönyvekben, másrészt nagyon sokat függ egyházi életünk felvirágzása attól, hogy ne vigyük perpatvarainkat a piacra. Eddigi egyházalkotmányunkban is benne vannak ezek elvileg, csak gyakorlatba nem vétettek soha még eddig. Az egyházmegyei tanács is az eddigi szép renddel és móddal kebelbelileg alakíttatik; felmerült teendőit saját belátása szerinti munkafelosztással végzi. Az egyházi küldöttségek (kanonica visitatio) kötelesek eljárásuk alkalmával a meglátogatott egyházakban tapasztalt fegyelmi és közigazgatási esetekről külön-külön jegyzőkönyvet felvenni és a fegyelmi eseteket csakis a tanácsban terjeszteni elő és tárgyalni le. Az egyházkerületi tanács, „az országos egyházi főtörvényszék" elvetése folytán, az elébe tartozó ügyekre nézve, de különösen az egyházmegyei és egyházkerületi tisztviselők fegyelmi ügyeiben, első és utolsó fórum lévén, kimondandó, hogy innen, hivataltól való megfosztás esetében, mint kegyelmi forumhoz, az egyházkerületi közgyűléshez lehet folyamodni. Ezen felül csak a perújítás utja marad az illetőknek • megjegyeztetvén, hogy pert ujitani semmiségi okok alapján is lehet. Szóval: maradjunk a rövidútú, kebelbeli, szeretetteljes eljárásunk mellett, melyet sok százados gyakorlat is szentesít. Az egyházi törvénykezés ugy, a hogy a zsinati előmunkálatok IV. szakaszában tervezve van, roppant bonyodalmas, hosszas, költséges és okvetlenül ügyvédi közbenjárást feltételező volna ; már pedig ez a legtöbb egyházban ki sem vihető, még ha azok az apróbb „mulasztások,® „sértések,® „ engedet]enségek, ® továbbá „intés," „feddés,® „felfüggesztés® es „pénzbirság® megérdemelnék is azt a szőtt-font processust, a mi elő van irva. A tervezet kifejezései is sokszor kétesek, félremagyarázhatok, a mi kivált perrendtartásban, hol fődolog az „egyszerűség, gyorsaság, világosság és olcsóság," igen nagy és lényeges hiba. Szól például „nagyobbmérvű vétségekről® s nem mondja meg, melyek azok. Nem tart fokozatot a fegyelmi vétségek büntetésénél, mikor a bizonyos ideig tartó hivataltól való felfüggesztést mellőzi (14. §.). Az előadóknak az ügyiratok átadását „kellő idő® alatt hagyja meg, de nem tünteti fel, hogy ez alatt 7 vagy 10 nap értendő-e (20. §.)• A perújításnál (62. §.) „hiteles adatokkal bizonyított legyőzlietlen akadályt*