Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-20 / 16. szám

Mindezek dacára rá állottunk erre is, csakhogy a kerületek oly fájdalmasan nélkülözött egységét valahára megszületni lássak. . Hozzá fogtunk tehát őszinte buzgalommal a nagy munkához: az adhoc határozatképes konventek megtartattak, előmunkálatok készíttettek, s végre ma, másfél évi előkészülés után kitűnt, hogy e legalkalmatlanabb időben rögtönzött zsinat, ahelyett hogy az egyházkerületek egységét megalkotná, inkább arra fogna szolgálni, hogy a kerületek különködését még törvénybe is iktassuk és megörökítsük; mert hiszen, ha az erdélyi superintendentia fentartásai, melyektől pedig jó lélekismerettel el nem állhatnak, a törvénybe felvétetnek, képzelhető-e, hogy a többi supermtendentiáknak is helyzetük különfélesógéből folyó, hasonló fentartandóik ne legyenek? Kitűnt továbbá, hogy a, csak az imént közzétett előmunkálatoknak, amint Révész Imre épen most megjelent : „Néhány előleges szó" című röpiratából j látható, az egyházalkotmányozás alapelveinek elő- j leges megállapítása nélkül készült paragrafusaiban több rendbeli oly hiányok, tévedések ós ferdesógek találhatók, miknél fogva nem java Ihatni, hogy most hamarjában, sőt; bármikor is ilye 11 viszonyok közt ós ilyen készülettel a zsinatba bemenjünk. Szóval kitűnt, hogy az irányban, amelyben megindultunk, az óhajtott célhoz csak nagyon későre lehetne eljutnunk, s hogy addig legszentebb érdekeinkben kellene helyrehozhatlan károkat szenvednünk. Részint ez okoknál fogva, részint más nézetek által indíttatva, az egyházmegyék nagy része, ameny- j nyíre értesüléseink vannak, a fennforgó kórdósben eddig történteket egyátalában nem helyesli. j A zsinattartást ugyan általában véve, senki nem ellenzi; de hogy mai viszonyaink közt hamarjában tartassók zsinat, kevés a ki kivánja. Yisszont a konventi intézkedést, még pedig annak mentülelóbbi intézkedését nagyon sokan óhajtják, mert senki sem tagadhatja, hogy e részben történt mulasztásunk az egyháznak már eddigelé is nem kis kárára volt. Ez az ügy eddigi folyamata, s így keletkezett a íatalis helyzet, hogy amit az egyik rósz akar, az ez idő szerint nem lehető; a mi pedig lehető, azt meg a másik rész nem akarja. Ily körülmények között, tekintve azt, hogy ; egyházkerületi jegyzőkönyveink szerint sürgőseknek ! jelzett számos oly egyetemes érdekű ügyeink vannak, melyek mielébbi közös elintézést igényelnek, mi lehet már most okszerüleg teendőnk egyéb mint az, hogy zsinati előkészületi munkálkodásainkat el nem ejtve, sőt inkább azokat szorgalmazva, a tervezett adhoc konventet kiterjesszük azon tovább már-már uem halasztható ügyek elintézésére is, melyek nyakunkra nőttek. Hatalmaztassanak fel tehát a konventi küldöttek mindenekelőtt az országgyűléshez intézendő oly felirat készítésére, mely az évek óta függőben lévő vallás-szabadsági törvény megalkotását sürgesse, kimutatván, hogy annak mentűl-előbbi létrejöttét azon kivül, hogy általánosan érzett szükség követeli, három millió oly polgárnak nyugodalma teszi szükségessé, kik vallásügyeiket addig sikeresen nem rendezhetik. Ha, amiben kételkednünk nem szabad, az országgyűlés e kérelmünket méltányolva, ama törvény létrejöttét siettetni fogná, ezáltal közvetve zsinatunk mielőbbi lótrejöhetése, s a zsinaton szervezetünk sikeres megalakulhatása nagyban elő volna segítve. Hatalmaztassanak fel továbbá konventi küldötteink minden oly ügyekben teendő intézkedésekre, melyek elhalasztása által egyházunk jogai veszélyeztetve lennének. Ilyen, hogy csak egyet említsek, ez idő szerint a középiskolák rendezésének kérdése, melyre nézve az országgyűlés elfogadta a vallás és közoktatási minister azon csudálatosnak mondható nézetét, hogy a közóptauodai oktatásról, azért mert folytonos fejlődósben van, törvényt alkotni veszedelmes dolog, minélfogva azt rendeleti uton kell szabályozni; ellenben szükségesnek tartja az állami főfelügyeletnek törvény által leendő szabályozását. Ez utóbbira nézve, amint biztos forrásból értesültünk, a vallás ós közoktatási ministeriumnál á tárgyalások már folyamatban is vannak, és lépések tétettek, hogy a protestáns egyház e részbeni nézetét bizalmi férfiak kihallgatása által megtudják. Mi ugyan nem hisszük, hogy találkoznék mai időbea nevezetesebb protestáns ember, ki e Thun-fóle eljáráshoz segédkezet nyújtani s a bizalmi férfi szerepót elvállalni kész lenne ; de ha netalán olyanok találkoznának, s oly értekezlet létrejöhetne, akkor is a minister ez uton csakis egyes emberek nézetét, ós nem a protestáos egyház véleményét hallaná. Mi pedig legfontosabb jogainkat látnók veszélyeztetve, ha a 31*