Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-12 / 2. szám

37 38 közel járok, miszerint nem pusztán socialista tanokkai saturált fők rendezik és hajtják végre a királygyilkossági merényleteket, és az eféle hüuös cselekedeteket. Más mozgatója is lehet a dolognak. Észjárásomat az a gondolat tartja fogva, hogy a midőn epidemikus baj lepi meg a világot, annak magva nem egy, de több dologban volt elrejtve. Okúi vetem én is azon tendentiát, mely után a socialismus mai nap úgy látszik minden erő megfeszítésével útban van, de egy különbséggel: hogy uem pusztán ezt okolom. Mikor Passainentet törvényes birái elé állították és vallató bírája e kérdéssel ostromolta őt: miért akartak a királyt meggyilkolni ? a többek közt azt felelte : „Minek a királynak asztalára 10 tál étel, mikor az enyimre sokszor egy sem jut?" Én e feleletből két dolgot olvasok ki: a mi e gonosz tettre vitte ez embereket, visz másokat is, bár nem volna szabad ez okból sem bűnt cselekedni, — a nyomor. Azért az emberiség törekvésében arra kellene mindég a fősúlyt fektetni, hogy minél kevesebben essenek nyomorba, s kik benne vannak, abból kiragadtassanak. Másik, mit kiolvasok, midőn saját szegényes asztalát a király gazdag asztalával egybeveti: a határt nem ismerő fényűzés átka, mely befészkelte magát majd nem minden kebelbe. És ez mire ád ösztönt ? Elsőben is mig van, míg telik, úgy akar élni, ruházkodni, a gyönyör élveiben úszni a szegény, mint a nálánál hatalmasabb. Ha meg végre nem kerül tőle, irigy szemmel nézi embertársa tehetségét s mondogatja magában: „nem igazságos az Isten, hogy neked mindenre telik, nekem pedig a legszükségesebbre sem !a

És e gondolatot sok esetben bűnös tett követi. Az egyiknél úgy, hogy a megirigylett tárgyat távolítja el a tulajdonos birtokából, ez a lopás; a másiknál pedig akiut, hogy a személyt akarja eltávolítani a maga tulajdon tárgyától, ez a gyilkosság. A fényűzést is tehát mérsékelni kell, így emelünk védgátot sok bűn ellen! De hogyan ? Bizony, bizony, azt nem lenn, hanem fenn kell kezdeni. Vádolom a királygyilkossági merényletek alkalmából az átalános hadkötelezettség behozatalát; jó oldalát ezzel azonban nem vonom kétségbe ; úgy a gyorsan egymást érő háborús éveket. Majd nem áll a primitív képzettségű emberről, amire a természetrajz tesz figyelmessé, hogy a mely vad állat egy ízben vért ivott, mindég vér után szagol. A gyakori hadviselés esélyei következtében a katona úgy megszokja a vérontást, mintha csak szokott napi munkája lett volna előbb is. Miután háborúban élete sokszor kockán forog, később sem félti, kevésre becsüli életét, azért rohan könynyelmüen sok veszedelembe, mi elől különben kitérne. Le kell tehát szállítani Európa szerte az öldöklés daemoni mesterségét, a háborút az önvédelem szük körére, ezzel is fogyasztjuk a király- s egyéb gyilkosok számát. Végre még egyet. Nem adják meg a császárnak, ami a császáré, ez nagyban onnan van, mert nem adják meg az Istennek sem, ami az Istené. Majd nem úgy vagyunk korunk népével, mint Mózses és Áron voltak Pharáóval, hogy mikor kérték: eresztené el a népet a pusztába, hogy ünnepet szentelhessen az urnák, azt felelte > „Kicsoda az Ur, hogy engedjek neki ? Sem az Urat uem ismerem, sem Izraelt nem bocsátom el". Ápolni kell tehát a vallást minden szivben, minden kebelben, akkor majd magától megjő, hogy az emberek senkinek semmivel nem fognak adósak maradni, hanem megadják mindennek, amivel tartoznak, „akinek vámmal vámot, akinek adóval adót, akinek tisztelettel tiszteletet." Egy tartozás lesz csak, mely soha el nem fogy, de ép azért naponta fizetik. Ez pedig a szeretet. BOGNÁR ENDRE. ISKOLAÜGY. Miképen tegyük minden tanításunkat vallásossá, vallást tanítván akkor is midőn nem az az egyenes célunk. (Vég-e.) A számtani tárgyak tanításánál előadásunkat vallásossá csak is úgy tehetjük, ha minden egyes szavunkkal, könnyen megérthető példánkkal a gyermekek lelkében oszlatjuk a bizonyosságokról a homályt, ha mindenkor szemünk előtt tartjuk, hogy gyermekekkel van dolgunk, a kik azért jöttek fel az iskolába, hogy tőlünk tanuljanak. A tudatlanságot vagy gyengeséget nem büntetni, hanem a szelídség édes sza-3