Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-12 / 2. szám

vával eloszlatni tartozunk ; így azután a számtani tárgyak minden szárazságok dacára is, ha helyesen és tapintatosan minden gyermeknek a tehetségihez mérten kezeltetnek, sok örömet okoznak a gjermekek között; de ha a gyermek észre vette, liogy itt tanítója egészen más kedvvel, más hangon szól hozzá: ezen taűtárgyat megszeretni és kedvvel tanulni sohasem fogja. Midőn tehát a számtani tárgyakat tanítom, a feladott tétel szerint előadásomat vallásossá csak akkor teszem, ha az ismeretlennek keresésiben gyermekeimet a könnyebbről a nehezebbre napról napra magam vezetem, s bennök vágyat ébresztek arra, hogy saját magok is dolgozzanak; munkájok igazságáról lelki megnyugvást szerzek nekik, midőn azt megpróbáltattam, s annak hibátlanságát avagy hibás voltát felismertettem, jó munkájoknak én magam is örülök ; de az elkövetett hibákért nem haragszom. Ha közülünk valaki a kitűzött tételről a számtan vallásossá tehetésére más útat és módot tud : én annak megismerhetését a legnagyobb köszönettel venném. A mint a fentebbi sorokban röviden vázoltam, a számtani előadás talán vallásos lehet, de hogy ugyan akkor, midőn számtant tanítok, vallást is lehetne tanítani : azt kivihetetlennek tartom. A természeti tárgyak tanítás án á 1 már több alkalma lehet a tanítónak, hogy előadásával a gyermek vallásos érzését felköltse. Az állat-, növény- és ásvány országban a testek szabályszerű csoportosítása ; — hogy azok élet fentartásunkra nézve mily nélkülözhetlenek, vagy nrly ártalmasok ; hogy az állatvilágnak általunk ismert legkisebb teremtése a hangya is küzd a lételért; hogy a növény ország bámulatra méltó színváltozata és illata a virágzásban — hogy az egyik gyógyít — a másik öl. — Az alföld messze terjedő rónájától a Kárpátok legmagasabb csúcsáig minden de minden egy láthatatlan hatalomnak a műve, az Istené. Minden a mit szemünk lát a természetben — minden a mi gyönyörködtet, minden a mitől félünk vagy borzadunk : az Istentől származik : — ezt a gyermekkel csak is a természeti tárgyak tanítása közben lehet a legkézzel foghatóbban megismertetni. A harmat, eső, hó, jég, hideg, meley, a levegő nyugvása és mozgása, az égi háborúk és földrengének a legalkalmasabb tárgyak arra nézve, hogy a gyermeki lélekben az Isten mindenhatóságáról némi fogalmat alkossunk. Előadásom végére halasztottam azt, ami legfontosabb ! Hogy minden előadásunk legyen vallásos, s tanítsunk vallást akkor is, midőn nem ez az egyenes célunk, — arra nézve leg8zükségesebb, hogy a tanító maga legyen vallásos egész lelke mélyéből, családjában úgy mint a társadalomban, a nélkül hogy vak buzgó volna, és ha az, lehetetlen neki az iskolában másnak lennie, mert ha itt más: akkor a családban és társadalomban csak farizeus, képmutató. A gyermek vizsgálódó, mindent figyelembe vevő lelke a tanitó személyén nagyon hamar észre veszi azt, váljon teszi-e azt maga is, a mit tőlök megkíván ? váljon nem csak üres hang-e az a sok szép szó a tisztaságról, a szeretetről, az igaz vallásosságról. Már most ha a gyermek tanítója személyén azt vette észre, hogy az ő tanitója sem beszédében, sem tettében nem hazudtolja meg önmagát: egész lelke odaadásával elhisz neki minden jót, s a tanitó, miután gyermekei rosszat nem hallanak, nem látnak tőle, minden munkájában, tanítson bár mit is az iskolában, sajátlagos magaviselete által önkénytelenül is a gyei'inekek szeretetét ébreszti fel, s ott hol a szeretet ily úton módon származik: ott a vallásosságnak legszilárdabb alapja van a gyermeki szívben megépítve. MÁTHÉ LÁSZLÓ, ómorovicai ref. tanitó. Az osztrák egyetemek koréból(Theol. és filoz. fakultások stb.) Tagadhatatlan, hogy anyagi és szellemi erőink java részét ma a politika emészeti fel, s a megmaradott anyagi és szellemi erőnek hováforditása felől akár hányszor zavarban vagyunk. Annyi féle szükségeink vannak s annyi-felé kell az anyagi és szellemi erő, hogy e miatt gyakran valóságos Hamletszerü tanakodás állapotába jutunk, ós a sok fontolgatás megköti kezünket s a folytonos tervezgetés útját vágja cselekvésünknek. Valóban ily nehéz időkben nagy tartaléktőkére lenne szükségünk úgy pénzügyi, mint ipari, irodalmi és tudományos tekintetben. Ám az ily tőkék megalakulására nagy és tartós befektetések kellenek s ezerszer szerencsés a nemzet, melynek nem a politikai válságos korszakokban kell befektetéseit megkezdeni, mint a hogy ma nálunk történik. És e szerencsés helyzetben van a mi tő szomszédunk Ausztria, mert közoktatási minisztere által mult nyár folytán kiadott két kötet jelentés nemcsak az osztrák nép-és középiskolák állapotáról, hanem az akadémiák, tudomány- és műegyetemekéletéről, illetőleg fejlődéséről is részletes jelentést ad. Sőt hogy a kép teljes legyen, az osztrák művészeti mozgalmakat is egy külön (harmadik)kötetben hiven tárgyalja, a műiparos iskolától fel a művészeti akadémiákig. Mellőzve ez úttal a jelentés többi részeit, a fő iskolákról szóló kötetnek ama részeit kívánjuk röviden ismertetni, melyek a theologiai és bölcseleti fakultások állapotát tárgyalják. A bécsi protestáns theologiai fakultáson az utóbbi 10 év alatt (1869—1877) a rendszerben semmi változás nem történt. Megmaradóit tehát 1850-ben nyert szervezetével mint önálló fakultás a theol. doktori méltóság adása jogával felruházva. Akadémiai és parlamenti körökben több ízben volt élénk vita tárgya az intézetnek a bécsi egyetembe leendő bekebelezése kérdése, s 1871-ben a bécsi pro-