Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-30 / 13. szám

„halotti® jelzőre egy megjegyzésem van, az, hogy az a jelző nem mindegyik beszédhez talál; legalább nem egy beszéd van e két kötetben, a mit nagyon kevés változtatással bármelyik közönséges vasárnapi istenitiszteleten is el lehetne mondani. Igen, mert a szerző kissé túlságba ment azon elv alkalmazásában, hogy „halotti beszédeimnek nem annyira a vigasztalás, mint tanulságszolgáltatás a végcélja.* Sokszor nagyon is szem elől téveszti a gyászesetet és feleket s miután alkalmazást s u. n. búcsúztatót beszédeihez csak kivételesen kapcsol, az olvasónak nem egyszer úgy tetszik, mintha nem is halotti beszédekkel volna dolga. Nem ártott volna pedig, ha úgy az alkalmazás, mint a búcsúztató több beszéd végén is elő fordul va!a, már hacsak példa gyanánt is a kezdő lelkésznek. — De ismertetésem már is hosszúra nyúlt ; azért még csak egyetlen megjegyzést : Milyen theologiai álláspont jellemzi e beszédeket? — Annyit mondhatok, hogy orthodox felfogással, üres dogmatizálással vagy a szentírásnak a jövő életre vonatkozó helyeinek fejtegetésével e beszédekben sehol nem találkoztam. Ellenben, a szerző minden sorából józan felfogás, igaz meggyőződésből származó tiszta vallásosság s az emberi szív és Kebel legtitkosabb húrjainak alapos ismerete olvasható ki. Nem mond semmi olyast, a mit az orthodox predi- j kátor Í3 bátran el ne mondhatna vagy megbotránkozással fogadhatna. Még a szerző azon legfoltünőbb mondását is : „Hasztalan a bánkódás, a megtörténtet meg nem történtté tenni istennek sincs hatalmában !* épugy el- j mondja s elmondhatja a legorthodoxabb mint akár a legszabadelvübb egyházi szónok is. De különben is ott, hol az élet bezáródik, a sirnál, a koporsónál, orthodoxok és nem orthodoxok közt nincs, nem lehet semmi véleménykülönbség. A jövő élet reménye, a boldog halhatatlanság hite mindnyájunk kebelében egyaránt él s ezt erősíteni, növelni egyaránt kötelessége a vallás mindegyik szolgájának, bárminő theol. álláspontot foglaljon is el máskülönben. Fábián úrnak halotti beszédeit bátran és sikerrel használhatja azért mindkét theol. párthoz tartozó lelkész, mert míg egyfelől megtanulhatjuk azokból, helyes szempontból tekinteni és okosan használni a földi életet, másfelől édes megnyugvást menthetünk az iránt is, hogy a síron túl egy jobb és örök élet, az igaz munkásság jutalmául soha el nem muló boldogság várakozik reánk ama nagy napon. Végül az érdemes szerzőnek azt kívánom, hogy a jó Isten az ő munkás és közhasznú életét saját gyülekezete s az egyetemes egyház javára még sokáig tartsa meg. Tartozom neki e jó kívánat kifejezésével nemcsak mint művének igénytelen ismertetője, hanem egyszersmind, mint személyes ismerőse is. Ez előtt mintegy 7—8 évvel, mint Máramaros-szigeti suplicánsnak alkalmam és szerencsém volt a jó öreg urat családi tűzhelyénél felkeresni s becses vendégszeretetét élvezhetni. Örömmel és részvéttel hallgattam tőle a mult idők, valamint saját sokat hányt vetett életének történetét és gazdag tapasztalatait. Fájdalmasan panaszolta, hogy darab idő óta már „testének erőtlenségében4

kénytelen hirdetni Istennek igéjét. Most örömmel tapasztalom, hogy ha a test erőtlen is, de szelleme ép és folyvást tevékeny. Az Isten tartsa meg szellemi erejét, lelkének rugékonyságát továbbra is; testi erőtlenségét pedig felejtessék vele a kedves családja ós szeretett egyháza körében számára gazdagon nyiló örömvirágok ! Isten velünk! LÉVAY LAJOS. BELFÖLD. A vallásszabadság és a polgári házasság kérdése az országgyűlésen. (Vége.) Irányi Dániel nagy beszédének folytatása : Az utolsó törvények, melyek a vallás tárgyában hozattak: az 1867: XVII, t. e. a zsidók polgári és politikai tekintetben való egyenjogúságáról, és az 1868 : LII1. t. c. mely a törvényesen bevett keresztyén vállá sok viszonosságáról szól. Az első helyen említett törvény szerint, mint annak már cime is mutatja, az izraeliták egyenjogúaknak nyilváníttatnak a keresztyényekkel politikai és polgári tekintetben. Vallási tekintetben nem. Ehez képest zsidó és keresztyén közt házasság nem köthető, sőt mivel az ez iránt fennálló régibb törvény el nem töröltetett, a zsidó hitre való áttérés sem szabad. S ha dacára a törvény tilalmának, zsidó és keresztény felek mégis összekelnek, nem ugyan itt az országban, hol ez lehetetlen, hanem a külföldön, — a hatóságok, a bíróságok az ilyen frigyet, az abból származott gyermekeket törvényteleneknek tekintik és nyilvánítják. Hát vallásszabadság, hát jogegyenlőség, hát igazság ez ? (Igaz ! Igaz ! a szélsőbalon.) Menjünk tovább ! Valaki nem találván többé lelkinyugalmát a szüleitől öröklött hitben, abból kitérni akar. Ezt az 1868-iki törvény is megengedi neki, egyúttal azonban arra kötelezi, hogy a fenálló felekezetek közül valamenyikbe vétesse be magát, akár egyeznek meg annak tanai az ő meggyőződésével akár nem. Hát lelkiismereti szabadság ez uraim, nem valóságos kényszer és erőszak-e ? S hogy ez a kényszer, hogy ez az erőszak valóban létezik is ezt a tények igazolják. (Ugy van! a szélsőbalon.) T. ház ! A keresztyén egyházon belül azonban a törvényesen bevett felekezetek körén kivül létezik hazánkban két felekezet : a nazarénusok és a baptisták felekezete. A nazarénusok, vagy mint ők magokat nevezik : Krisztus követői a szentírást tekintik vallásuk alapjának, azt saját belátásuk szerint magyarázva. így a