Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-30 / 13. szám

többi közt ök nem esküsznek, hanem igennel és nemmel bizonyítják állításaikat. Katonáskodni, fegyvert viselni nem akarnak, ezt az V-ik parancsolattal ellenkezőnek találván. Gyermekeiket nem kereszteltetik, hanem ha érettebb korukban kívánják, felveszik a testvérek közé. Papjaik nincsenek, ezeknek teendőit az éltesebbek és értelmesebbek végezik, s ezek adván össze a házasuló feleket. Én már több izben kijelentettem, hogy a nazarénusoknak a katonáskodás elleni hitágazatát az államhatalom nem tartozik figyelembe venni, a polgáii kötelesség teljesítése alól, hit ürügye alatt senki sem vonhatván ki magát; (Ugy van ! Ugy van !) többi hitágazataik azonban az én véleményem szerint az állam érdekeivel nem ellenkeznek, s azért míg egyrészről helyeslem, hogy a nazarénusok, ha kell, erőhatalommal is szoríttatnak védkötelezettségük teljesítésére, másrészt az egyéb hitágazataik miatti zaklatást semmivel sem tartom indokoltnak. Nem kényszeríttetnek ugyan többé arra, hogy gyermekeiket megkereszteltessék és az ellenszegülők nem vettetnek többé fogsága, mint az absolut uralom alatt; ezen kényszer alól felmentette őket a humánus báró Eötvös Józsefnek egy jóakaró rendelete, a mely által kötelességévé tette a polgári hatóságoknak, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek körén kivüli születési, házasulási és halálozási esetekről külön anyakönyveket vezessenek. De arra igen is szoríttatnak, hogy a papoknak, ámbár nem veszik többé igénybe szolgálatukat, párbért fizessenek, s a mi ennél sokkal fontosabb és sérelmesebb, házasságaik és az ezekből született gyermekek törvényteleneknek tekintetnek. A másik felekezet — mint mopdám — a baptisták felekezete. Ennek követői is a szent irásra alapítják tanaikat, és minthogy a keresztyénség első korszakában a vallásalapító példájára nem a gyermekeket, hanem a felnőtteket keresztelték, ők is ezen példát követik. Felszentelt papjaik nekik sincsenek, az Isteni tisztelet és egyébb szertartásokat a szt. írásban jártasabbak végezvén. Egyébbiránt esküt tesznek és a védkötelezettséget is teljesitik. Keresztyének tehát és engedelmes polgárok; mindamellett üldözésnek vannak kitéve, nem ugyan itt a főváiosban, a hol békében végezhetik isteni tisztele-' töket, hanem a vidéken, a hol többnyire a papok bujtogatása következtében a tudatlan, értelmetlen tömeg által nemcsak összejöveteleikben gátoltatnak, hanem tényleg bántalmaztatnak is, a nélkül, hogy a hatóságok -nál kellő védelemre találnának. S a mi különösen szomoritó, uraim, az, hogy ez üldözésben protestáns papok is részt vesznek, (Mozgás) megfeledkezve nemcsak a vallásuk alapját tevő szabad kutatás elvéről, hanem arról is, hogy nem rég ideje maguk is hasonló üldözéseknek voltak kitéve. (Ugy van ! Ugy van! a szélső balon.) S minthogy a baptisták is nem törvényesen bevett vallású lelkészek előtt kötik házassági frigyöket, az ő köztök, valamint a zsidó és keresztyén közt kötött házassági frigy is törvénytelennek tekintetik és törvényteleneknek tekintetnek a gyermekek, kik az ily házasságból származnak. Szabad-e uraim, keresztyéneknek keresztyéneket vallásuk miatt üldözni? Szabad-e tovább tűrnünk, hogy e felekezetbelieknek saját hitelveik szerint kötött házasságuk ágyasságnak bélyegeztessék és törvényteleneknek tekintessenek az abból származó gyermekek ? (Igaz ! Igaz ! a szélső balon ) Nem szégyenfolt-e ez a 19-ik század vége felé a magyar kormányra és magára a magyar törvényhozásra ? (Igaz ! a szélső balon.) Azt várjuk-e uraim, hogy miránk is egy ujabb berlini kongressus ránk parancsoljon, mint Törökországra, Romániára, Szerbiára, Montenegróra, hogy az ily igazságtalanságnak véget vessünk ? Vagy annak akarj uk-e kitenni e szegény országot, hogy e szerencsé tlenek megunván az üldöztetést és a további várakozást, vándorbotot fogjanak, mint tették a hugonották és dis -senterek, és más országban keressenek menedéket, s e szegény ország, a mely amúgy is gyér népességgel bír, melynek munkás kezekre oly nagy szüksége van, még inkább megnéptelenedjék ? (Tetszés a szélső-balon.) Valóban ideje, nagy ideje, hogy a jogtalanságot megszüntessük ; ezt pedig máskép, mint a teljes vallásszabadság s a polgári házasság behozatalával nem tehetjük. (Ugy van ! a szélső balon.) ház! A polgári házasság iránt még sok tévedés uralkodik az országban. Vannak a kik azt hiszik, hogy a polgári házasság csak oly szabad önkényes egybekelés, a mely, a mily szabadon létrejött, oly szabadon fel is bontható ; holott Franciaországban a polgári házasság épen nem bontható fel, még az sem, a mely tisztán protestáns vagy zeidó felek közt köttetett. Más országokban pedig a hol szintén létezik, csak oly feltétel alatt bontható fel, mint körülbelül minálunk a protestánsok házassága. Mások azt hiszik, hogy a polgári házasság behozatalával a házasuló felek az egyház szolgálatát és áldását egyáltalában mellőzik, holott a tapasztalás az ellenkezőt, azt bizonyítja, hogy a házas felek a város vagy községházából rendesen a templomba mennek, az egyház által is megáldatni kívánván frigyöket. Azon ellenvetést is hallottam, hogy mi nálunk a polgári házasság kötésére hiányzanak a szükséges közegek. Hát ugyan kérdem, a községi jegyzőkre nem-e sokkal, ha nem is fontosabb, de minden esetre nehezebb feladatokat bízott a törvény, s vájjon a jegyzők — a kik különben ma már vizsgálatot is kötelesek tenni — ha némely dologban fennakadnának, nem folyamodhatnának-e elöljáróikhoz, kik ily esetben bizonyosan el fognák látni őket a szükséges utasításokkal ? Vagy talán hátrább állanánk e tekintetben magánál Romániánál is, a hol pedig a polgári házasság kötelező formában van behozva, ámbár oly értelemben, hogy a polgári házasság megkötése után, szintoly kötelező formában követeltetik az egyházi szertartás. T. ház! Ideje, nagy ideje, ismétlem, hogy a vallásszabadság és polgári házasság behozatalát kimondjuk.