Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-23 / 12. szám

De tesz kivételt Jézus: „Aki elbocsájtandja feleségét, paráznaság okán kivüi stb." Ezen kivételt prot. egyházunk is gyakorolja törvényesen s szerintem is helyesen. Yalóban, ha a házasság nem az többé, aminek lenni kellene, hanem annak ellen­kezője, t. i. pokol: csak nagy áldásnak tarthatjuk, ha ily esetben a törvény kiszabadítja e kínos hely­zetből az illetőket. Igen, de a visszaélések kikerülése s a házassági eskü szentségének megóvása végett a törvény körülírja, hogy kiket részeltek ezen való­ban nem irigylendő szerencsében. Ott van a törvény­ben például (a II. József-féle 1786. márc. 6-iki nyilt parancsban, mely az 179°^-iki 26. t. c. által megerősíttetett. Lásd az 55., 56., 57. és 58. §-okat.) ,,Megengedjük, hogy azon esetben, ha egyik házas­társ a másiknak életére tört vagy paráznaságot követett el: a sértett fél a házassági kötés teljes felbonthatását kérhesse s a tény bebizonyítása után a biró a házassági kötést megszüntetettnek nyilvá­níthassa. Hasonló jog illeti azon házastársat is, ki a másik fél által gonosz lélekkel elhagyatott. A házassági kötés felbontását azon esetben is megen­gedjük, ha a házastársak közt halálos gyűlölség vagy legyőzhetetlen ellenszenv támadt s mindkét fél kivánja az elválást stb. Ha végre minden el­követett mód sikeretlen maradna s ily házastársakat valaha ujolag békére és egyesülésre birhatni semmi remény nem mutatkoznék: akkor a bíróságok teljes elválasztást határozhatnak ugyan, de ennek csak úgy lesz helye, ha azt mindkét házasfél foly­tonosan kéri és az ily házasságból született gyermekeken semmi jogtalanság el nem követtetik.* A törvény tehát szigorúan szól s ugyancsak meg­rostálja, kiket választhat el. S mégis mit tapaszta­lunk e tekintetben mai napság? Azt, hogy — leg­szelídebb kifejezéssel él^e — a törvény szigorát a legnagyobb szelídség váltotta fel. Pedig itta nagy szelídség véghetetlenül sokat árt, a szigorúság sokat használna. S mert ezt a könnyű elválasztást a nép látja, a legcsekélyebb összerezzenésre vagy csupa bűnös könnyelműségből egyre-másra válóperbe kap. Ezt megakadályozhatná ugyan a lelkész, a törvény­nek ezen szavaira támaszkodva: „Azonban az ily elválasztások gyakoriságának megelőzése végett a felsőség vagy bíróság az ilyen házasokat csak akkor hallgatandja meg, ha illető lelkészök bizonyítványát írásban magokkal hozzák. E célból mindkét fél, mi­előtt az elválasztás iránt a felsőségnél vagy bíróság­nál jelentkeznék, illető lelkészét fogja személyesen megkeresni; ez pedig az ily házasokat, szívökre kötvén a lelkiösmeret kötelességét, minden lehető eszközök által kiengesztelődésre bírni igyekezik, s csak ha igyekezete meghiusúlna, fogja nekik bizo­nyítványát Írásban kiadni arról, hogy ezen hivatalos kötelességének eleget tett, de vagy maga is jogos­nak tartja az elválasztást, vagy hogy minden lehető igyekezettel sem volt képes a feleket az elválástól elidegeníteni" — de vajmi keveset nyom a latban a mi szavunk, ha nem véleményezzük is elválasz­tanclóknak az illető házasfeleket. Hogyan lehetne e bajon segíteni, a válóperek elharapózását megszüntetni legalább kevesbíteni? Miután azt tapasztaljuk, hogy leginkább azon házasfelek közt van mai napság békétlenség, a hol a nő még nagyon fiatal, minden tekintetben és éret­len ós gyönge, mindenekelőtt szabályozni kellene, hogy a leány nálunk Magyarországon hány éves ko­rában mehet férjhez. A mi dunántúli ág. hitv. ev. Egyházkerületünknek 1875-ik határozati érvényre emelt „Egyházi rendszere" a 198. §-ban így szól: „Fiuk 18. — leányok 15 éves koruknál elébb nem eskethetők." Mégis megtörténik, hogy 15. éven aluli leányt is megesketünk, ha nem sikerül erről az illetőket lebeszélnünk, azon oknál fogva, mert rend­szerünk nem bir olyan értelemben törvény erejével, hogy az esketés megtagadása esetében minket lelké­szeket az állam, vagy polgári törvény pártfogolna. — Lám őseink hajdan — pedig akkor még Ber­zsenyi nem irta: „Romlásnak indult hajdan erős magyar" — nagy gondot fordítottak erre is. így p. o. az 1576, aug. 16 ós 17-iknapjain. Herceg­szőlősön tartott zsinat kánonaiban ez is előfor­dul: „— még a Fejedelmek parancsolatjára is senki a gyengeLeányt összve ne esküdtesse valami Ifjúval.'4 Forgattam régi esketési-anyaköny­veket és csak elvétve találtam 16 éves menyasszonyt, azon alul pedig egyet sem. A baj elhárítása végett továbbá minden lehe­tőt el kell követnünk a lelkipásztori gond által, hogy a családok között az igaz vallásosság, s ez által a szeretet ós békesség lakást veg-yen. Hajdan körülülte a család az asztalt úgy esténként, s zengett a szivből jött ének, — most legfölebb a tálat ülik körül annak tagjai s egyébkor szerteszét húznak, — reggel és este nem ének, nem ima —• rothadt szó üti meg a füledet sok család körében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom