Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-23 / 12. szám

Huszonkettedik évfolyam. Budapest, 1879. március 28. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és K. IÁ DÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Előfizetési dij : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál ft kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. fp^"" Teljes számú példányokkal mindég- szolgálhatunk. |fflT Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük lejár, annak megújítására felkéretnek. A divatos váló-perek. Történeti tény s tapasztalati igazság, hogy a családi életnek rendkívüli befolyása van a társadalmi életre. A milyen a család, olyan a társadalom. Kis körben nagy hivatás, a világ sorsa. Ha lelked elé varázslód az egyes nemzeteknek fénykorát, melyben a törvéuynyel alattvalói hűség, az egyszerűséggel igazság, jellem, becsület szentsége, erkölcsök tisztasága s mindezekkel jólét, béke és boldogság karöltve jártak: azon édes meggyőződésre jutsz, hogy a családi élet szentélyéből sugárzott ki mindez, mely a társadalomra fényt vetett. S viszont nézd el csak a bűnöknek légióját, mely a társadalomra hosszú, sötét árnyat vet, szomorúan jelezve, intve, óva, hogy szegény nemzet, szegény társadalom, fogytán van a napod ; s láthatod, hogy a családi szentély megszentségtelenítve, a családi kötelék meglazulva, szeretet, hűség veszve, vallás és erkölcs száműzve van. Készemről nem nézem a világot fekete szemüvegen át; tudom, hogy minden kor a maga bűnét legközelebbről látja; tudom, hogy az úgynevezett régi jó időkbeu is volt ám elég fogyatkozás• hiszem, minden keserű tapasztalat dacára is erősen hiszem, hogy az emberiségnek vau jövője s a haladás, nemcsak a gépek, nemcsak a tudomány és művészet terén, hanem a vallás-erkölcsi élet mezején is: mindamellett lehetetlen aggodalom s szégyenpír nélkül szemlélnünk csaknem minden ízében megromlott mai társadalmi életünket. Megmételyezett korunkra illenek a nagy prófétának ezen szavai: „Imé, minden fejet elfogott a betegség és minden szivet az erőtlenség." Bizony miuden fejet, minden tag^t. A fejet is, a tagokat is. Fent ós alai^t egyiránt vétkezünk. Panaszkodunk a kor romlottsága miatt s kik még nem esünk kétségbe a jövő felett, kik még bízunk az Igének újjáteremtő isteni erejében, lelkesedve biztatjuk egymást, hogy még „a háztető kr ül is." Azonban csak szálljunk le most a háztetőkrül a tetők alá, a családi életbe, ezt varázsoljuk át azzá, a minek lennie kellene, ezt tegyük figyelmünk főgondjává a nevelés meg a vallás hatalmával, mert — nézetem szerint — itt van egyik főfószke a társadalmi bajnak s ha ezt a szentélyt sikerűi megtisztítanunk s újra szentté avatnunk, — ha a családi körben szeretet, hűség szent lángja ég, — ha azt az áldott bókeség olajága fonja körül, — ha benne vallásos szívből fakadó imádság szava hangzik s tiszta erkölcs fénye süt; akkor majd meglátjuk, hogy e kis körnek drága napja mily nagy körben árasztja szót áldott sugarát ós melegét. — Most a jónak bizouy sok híjával van a család. Perpatvar, egyenetlenség s viszálkodás emésztik a sok helyen fövenyen épült házakat. Szomorúan bizonyítják ezt a divatba jött válóperek és elválások, elválások törvóuy nélkül ós elválások törvény által. Szilárdan ragaszkodom mesterünk intéséhez, a ki mondja: ,,— elhagyja ember atyját ós anyját és ragaszkodik az ő feleségéhez ós ketten lesznek egy testté. Azért többé immár nem kettő, hanem egy t e s t. A m i t azért Isten egybe szerkesztett, az ember el ne válás zsza." Bizony ha a testet kétfelé vágjuk — nem lesz ott élet — így, ha a házasokat elválasztjuk, nem lesz ott valódi élet; boldogság, egyik részen sem.