Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-16 / 11. szám

az írók sem nélkülözhetnek sőt azok ezekben legtöbb gondolatot és ezer és ezer érzelmet s eszmét ébresztenek fel lelkeikben) a lelkészek pedig minden tekintetben a sikeresen használhatják. Állitásunk igazolásául a 114 lapról ifjak felett tartott imádságából idézzük a következőket : »Te vagy a fény, ki világitasz az égben, s a koporsó homályában ; Te vagy a véghetetlenség, ki míg a port porba térni hagyod : a véges emberi életből, a véghetetlent magadhoz öleled. Uratii! a te utad és akaratod szent és megfoghatatlan. Te szólsz és mi életre jövünk, virulunk mint a tavasz, áldással ékeskedünk mint a nyár; majd gyors vagy lassú hervadásnak indulunk, tépett virághoz leszünk hasonlók, a koporsó lesz a mi házunk, a föld a mi atyánk s mint a vándor nyoma a pusztaságban, nem látszunk meg többé, nyomunk is eltemettetik." Ezután egy kételyt fejez ki, hogy az ember, ki Istent műveiben megismeri* és szeretettel imádja, mint egy kitépett virág illatával és kellemével végkép el hervadjon s a halál szélvésze életfáklyáját kioltsa és megsemmisítse. A 199 lapon : »Mindenható Isten ! Örömünk és fájdalmunk adója. Hozzád kiáltunk nagy fájdalmunkban, légy segítségünk és vigasztalásunk ! Mint őszi köd a hervadó tájra, bánat borul lelkünkre ; mint a hajó, melyet hullámok csapkodnak, szivünk a keserűség árjában sülyedez ; körültünk mindenütt pusztulás, haldokló élet és tavasz sírba, szállt reménység. Óh hova nézzen fájó tekintetünk ? Hol találjon nyugvást a szív, mely alig zokogta ki magát, még be sem hegedt sebei újra felszakadnak, mint alant megtépett húrjain érzéseinken uj kínok sóhajtása kél. Istenünk ! ha minden elhagyott, ha saiviink öröme búra válik s a nagy fájdalomban a föld többé vigaszt nem adhat, mint beteg gyermek az édes anyához, lelkünk hozzád sír, enyhülés- és vigasztalásért.® Többet .kellene idéznünk halotti imáiból, melyeknek legtöbbje eszmék és gondolatok szépségeivel tündöklik. Ennyiből is látszik Celder ihletett szelleme, vallásos költészete s evangéliumi magasztos kedély-világa. Petőfi azt mondja-ugyan, hogy ritkák az ihlet percei, s ezt magunk is tapasztaltuk, Celder azonban, ki a szó teljes értelmében papnak született, mindig vallásos ihletésbe tud jőni. Nyúlánk magastermete, arcának bizonyos túlvilágias vonásai, lángoló fekete szemei, melyek a velőkig hatnak — oly tulajdonok, mik képesitik, hogy csak ő lehet hittérítő, ki az elszórt csontokat össze szedte s annyi egyházat tudott alapítani idegen országokba menekült és ott letelepedett honfiak- és leányokból. O mint egy uj keresztelő János mindenütt hol megfordul, egyengeti az Úrnak útait. Adjon az ég neki erőteljes hosszú életet, hogy egyházi irodalmunkat tovább is sikeresen mívelher.se. Ajánljuk jelen halotti imádságait lelkésztársainknak. Igen nagy hasznát fogják venni, mikor sokszor gondolkozni sem tudunk ; vagy legjobb embereink temetése alkalmával annyira le vagyunk verve, hogy képesek nem lehetünk valamit irni. Ilyennek Celder imái s a könyv végén mellékletül közlött 25 rövid halotti beszédo sok esetben fognak rajtunk segíteni. Üdvözöljük szerzőt újból is e téren. | M-s. Szűcs Alkotmánytana. Don Quichotte-x-ól, a hős spanyol lovagról beszéli a költő, hogy a szélmalom lapátjaival viaskodásba ereszkedvén, a lándzsája eltörött. Ez a szomorú eset ma is gyakran megesik, és pedig nemcsak hidalgokkal, de írókkal is, akik csupa merő Rechthabereiból pennájukat beleakasztják a teljesen jogos kritika lapátjaiba. Eltörik a pennájukat s még hozzá írói reputatiójuknak egy-két bordája is csorbát szenved. A népiskolai aíkotmánytanokról írt s e lapok januáriusi számaiban megjelent cikkemben a többi közt ezt írom: 2

Akár tanító, akár pap, akár tanár fog a népiskolai alkotmánytan Írásához : sikert csak úgy arathat, ha paedegogiai képzettségén kívül a jog- és állam tudományokban is teljes jártassággal bir," Nem állhatom meg, hogy ki ne fejezzem a fölött való sajnálkozásomat, miszerint Szűcs Sándor tanár úr ezt a bizonyításra nem szorúló igazságot nekem nem hiszi el. Mert ha elhinné, nem igyekeznék meggyőzni engem és a közönséget a felől, hogy ő alkotmánytanában jelentékenyebb hibát nem követett el s ennélfogva ké* pesnek érzi magát egy ilyen kézi könyv megírására. Az ahozértő, ha olvasta Szűcs könyvét, az én kritikámat s Szűcsnek a válaszát: azt hiszem, nem kívánja tőlem a viszonválaszt. Apró fogásokkal, rabbinistikus szőrszálhasogatásokkai nem lehet az elkövetett baklövéseket jóvátenni, legke vésbé azon hibákat és értelmetlenségeket, melyek egy, a népiskolák növendékei számára írt tankönyvbe csúsznak be. Ez a mesterség még szakértőnek sem sikerülhet, mennyivel kevésbé Szűcs Sándornak. Ha emez állításom iránt valaki kétségben yolna, Szűcs úr védekezése után teljesen meggyőződhetik annak igazságáról. Ügy járt ő, mint a spanyol lovag, vagy mint az a jámbor lélek, a ki piszkos vízzel mosdik, Meg' mosdott, hogy annál feketébbre fesse magát. Aki azt írja, hogy a korlátlan monarchiát császárságnak nevezik, azután tagdja, hogy ő ezzel elismerte volna, hogy az osztrák császárság is korlátlan monarchia; a ki arra tanítja növendékeit, hogy »a különböző nemzetiségek köziil mindeniknek saját földterülete van," s e badarságot azzal véli helyreüthetni, hogy nyomban azu- ' tán figyelmezteti növendékeit, hogy a magyar állam azért mégis egységes állam; aki azon állítását, hogy a birák függetlensége mindenekfelett az által van bizto-22 ;