Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-09 / 10. szám

Zaja behat a Vatikán kőtömegei közé is, s vége csak az emberi szabadság és testvériség még most csak kevesek által látománykép szemlélt s messze évezrede kig meg nem közelithető országának határánál dereng. Mi közelebbről egyházmegyénket illeti, — bár a haladás habgyűrűzetei határszéli helyzetünknél fogva lassabban terjednek hozzánk, érintetlenül nem hagynak, nem hagyhatnak. Egyházi s irodalmi termékei hozzánk is ellátogatnak, természettudományi művek kedves olvasmányainkul szolgáinak ; a német Strausz, a francia Renán, angol Darvin művei nem ismeretlenek előttünk, s ha az orthodox theologia hívei még számosan vannak, vannak, kik a német egyetemek utánzásául egyetemi színvonalra emelt rendszertelenség tömkelegében tévelyegnek ; nem hiányoznak bölcs mérséklők. Ily körülmények közt óvakodnunk kell, hogy midőn a tudomány világát terjesztjük : a meglevő s gyarlóságai mellett is cselekvő és megnyugtató hitállapotot akép ne rontsuk le, hogy annak helyét ür, a hitetlenség üre foglalja el. Örömmel és megelégedéssel mondhatom el, hogy egyházmegyénk kebelében e tekintetben a helyes irány általában megtartatott. Tanúsítja ezt a fokozott tevékenység, egyházaink biztosabb alapokra fektetése, egyházi épületek javítása, iskolák építése, célszerüsitése, tanrendszer kifejtése, értekezletek rendezése, népnevelés előmozdítása körül; mit rész-Jetenként felmutatni a látogatási jelentések hivatvák. A korosabbság nem irigylendő előnye engem szólitván a kettős elnöki szék egyikének elfoglalására, midőn örömmel üdvözölném az egyházmegye közönségét — a közgyűlést ezennel inegnyitottnak nyilvánitom.® Ezen polgári s egyháztársadalmi viszonyainkat élénken ecsetelő, a kettőnek találkozási pontjait felmutató, a protestantismus jelentőségét, irányát, hatását, hivatását constatáló elnöki megnyitó beszéd élénk »éljenw

-zésben találván meg a közönség érdekeltségének s hasonmeggyőződésének visszhangját, a tárgyalásban elsőül vétetett fel a megürült lelkészi és tanítói állomások betöltése. Ezen különben csak egyházmegyénkre tartozó dologban merült fel oly nézet, mely bár a puszta vélemény burkából nem bontatott ki ez alkalommal, de átalános érdekű, s megérdemli hogy más protestáns vidékeken is figyelmet fordítsanak reá, — különösen azon vidékeken, melyeken sok a csekély díjazású lelkészi és tanítói állomás. Tudva van, hogy a tiszáninneni eV. ref. egyházkerület a lelkészi díjminimumot 600. írtban állapította meg; fennhagyván az egyházmegyéknek a jogot: a helyi parancsoló körülmények és a prot. érdeke szerint amaz összegen alól is állapithatni meg lelkészi dijlevelet. Egyházmegyénkben lelkész- halál által üresült még egy egyház, mely egészen protestáns vidéken fekszik, a község maga is egészen protestáns, de igen kicsiny, a lelkészi fizetést javítani képtelen, tehát leányosittatott, — csatoltatván a közelfekvő szomszéd materhez mint praeorantia. Egy más egyházból lelkész és tanitó kihalt, de az üresen maradt két állomás jövedelme oly csekély, hogy együtt véve is csak erőtetve üti meg a 600 frtot, dacára hogy két filiája is van, mi több, épen e miatt affiliálni sem lehet. Itt tehát a lelkészi és tanítói fizetés egyesítettvén lelkész-tanitói állomás alakíttatott. Ezen két különböző helyzetből folyó alakulás vagy alakítás szembeállítása szolgált alkalmául ama véleménynyilvánításnak, melyre fentebb rámutattam s melyet itt leirok: „inkább kell a csekély jövedelmű egyházakban a tanítói fizetést a lelkészibe olvasztani s így lelkésztanitói állomásokat szervezni, hogy nem mint a lelkészit egyesítve a tanítóival — praeorantiákat alakítani.® A dolog e véleménynyilvánításban maradt, el nem döntetett, meg sem vitattatott. De amennyiben Felső-zemplén, Abauj, Ung egyházai között vannak oly gyengék, melyeknek majd az átalakulás egyik vagy másik mintája szerint kellend uj formát ölteniök, nem lehet közönyös: meghányni vetni a dolgot, s a jobbik mintát fogadni el, vagy a viszonyok szerint melyik a jobbik ? megállapítani. A 193 lelket számláló iskei egyházban változás által megürülvén a lelkészi állomás, a már egyházi adó dolgában eddig is túlterhelt egyháztagok — hogy lelkészt hívhassanak — 100 írttal javították meg a fizetést. — Ezek valóban megérdemlik, hogy „híveknek" neveztessenek, mert nemcsak hivői a vall. tanoknak, hanem hívek az egyházhoz, mint a melyben hitök megtestesülést nyer, tápot és éledést talál. — Azonban a lelkész választásra gyűlésig rövid levén az idő, egy évre az 1-ső segédlelkész személyében ideiglenes lelkészök van. — Bár csak ezen egyház híveinek példája élesztené fel sok náloknál jobb móduakban a kialvó felben levő áldozatkészség tüzét! Például K. St. St en, honnan praedicatum-os, a tanult osztályhoz tartozó egyháztagok kérik magokat az egyházi terhek alól felmentetni. Ezek ugyan elmondhatj ják magokról a mit Horácz ír: aetas parentum pejor avis túlit nos nequiores, mert hát ott az egyháziatlanság pusztít már ember emlékezet óta Visszatetszéssel fogadtatott egyik egyházunk kérelme, mely szerint megüresült tanítói állomását három | évre félfizetéses s. tanítóval óhajtaná betölteui, a félfizetést majdan építendő tanítói lakra szándékozván megtakarítani. Nem engedtetett, és helyesen. A félfizetés csekélysége miatt, talán a tanítási eredményben is meg kellett volna elégedni valami fractával; már pedig az iskola intensiv értékét nem tanácsos devalválni, mert az ilyen áron szerzett tégla, zsindely igen drága építőanyag. Szó volt róla, hogy az alsó borsodi egyh. megye példájára 100 frttal a pesti országos prot árvaház alapító tagjai sorába lépjen egyházmegyénk, de e szó, — fájdalom — ez alkalommal elhangzott; de nem a nemakarás miatt, hanem mert szegények vagyunk. — Harmincnyolc anyaegyházunk közül tizennyolc, a leányegyházak közül 5, összesen 28 egyház kért segélyt a Horváth Mária alapítvány e célra rendelt kamataiból. — Bár 19. egyháznak a nagy lelkiismeretességgel megbírált