Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-02 / 9. szám

Maiéter két gyermekének 10 -10 ezer frtot, s a két Okolicsányi testvérnek 20 —20 ezer frtot; Cékus super­intendensnek, mint végrendeleti végrehajtónak farad­ságáért 3000 frtot s a temetési szertartás végzéseért 3000 frtot — összesen 166.000 frtot. Ha az örök­hagyó halálakor Zsedényi Gyulának törvényes fia nincs, akkor Okolicsányi Kálmán, az örökhagyó unoka­öccse az általános örökös, ki a fentebbieken kivfíl Zsedényi Gyulának 2000 frt évi életjáradékot fizet, — Zsedényi Gyulának jelenleg nincs törvényes fia. Gyászhirek. Egy ifjú barátunk gyászos ravatalára illesztünk nefelejts-koszorút. Sörös Vilmos debreceni IV. éves theologus másfél évi hervadozás után a mult hóban, élte 27-ik évében elhunyt. Debrecenben másfél évvel ezelőtt találkoztunk vele utoljára ; már akkor feltűnt előttünk bajóslatú arcszíne, mely átlátszó fehérségében s pírjában tündökölve.... a halál hírnöke fiatal emberek , nél. Sörös Vilmos, a csabdii ref. lelkész fia, Nyikos Bé- ! Iával együtt legelső ref. növendéke volt a prot. árvaháznak. ' Ma nyugosznak mindketten. A kis Sörös algymnásiuini i osztályait a bpesti ref. középiskolában végezte. Legyűrt mindnyájunkat, s nem irigykedtünk rá, hogy elsőnek tették, mert tudtuk, hogy az első helyet nálánál senki jobban meg nem érdemelte. Szorgalom és tehetség egyesűit benne ; szerénysége, tisztasága, jó akarata közkedveltségüvé tette a kék sapkás, szürke ruhás kis tanulót osztálytársai előtt. 14-ik életévét betöltvén, az árvaházban többé nem ma­radhatott, s vidékre ment tanulása folytatására. Bevégez­vén gymnasiuini osztályait a műegyetemre iratkozott be • testi gyöngesége azonban nem bírta ki a mellrongáló rajzolást, s pályát cserélve, mint igazi apja-fia (Ben-Abi), Debrecénben a theologusok közé lépett. Ott is dísze volt az intézetnek. A hittanszaki önképző társulat lelke volt, közlönyének szerkesztője. Az egyházi irodalom terén még az Evangeliomi Prot. Lapban működött: Ben-Abi név alatt és névtelenül közlött kisebb-nagyobb cikkeket. Végszavai, miket halála napján irt szeretett tanárához Balogh Ferenchez, s melyekben közeli halála elkerülhe­tetlenségét tudva, a pár órai jövőt múltnak vette, ezek valának : »Utolsó soraimat most veszi, miután a nagy ke­gyelmű Istennek tetszett engem kitörölni a földön élők sorából. Szebb hazába mentem4 . Szülő megyéjébe ment meghalni: sirja fehérmegyei Polgárdin domborul. A szo­morú hir vételekor, lelkünk előtt hű barátunk emléke, mint ködfátyolkép vonult el; eszményi szép virág gya­nánt tűnt föl, melyet az élet csokorba köt, hogy azt még az itjuság harmatfényében nyújtsa át a halálnak. (B. A.) — A nagy-enyedi ref. kollégium mult év közepén választott jószág és jogügy-igazgatója Ma gyári Pál, volt alispán, feldőlésből eredt betegség folytán, febr. 21-én elhunyt. — A komárommegyei nagymegyeri ref. egyházközség derék tanítója Kardos Kálmán febr. 17. kimúlt. — G y ő r y Ferenc, debreceni kollégiumi segéd­tanár febr. 22-én elhunyt. A tehetséges fiatal tanár isko­láit kitűnő sikerrel végezte, s több pályamunkájával nyert jutalmat. Legközelebb kél évig nevelősködött a miniszterelnök fia mellett, s egyszersmind a jogot vé­gezte az egyetemen. Tavaly őszön választották meg a debreczeni főiskola segédtanárává. E minőségben azonban nem soká működhetett, mert évek óta fejlő mellbaja no­vember óta ágyba dönté. Temetése nagy részvéttel ment végbe Debrecenben. Béke poraikra ! * Zsedényi Ede halála folytán az ág. hitv. evang. egyház főgondnoki hivatala megürült, s ennek teendőit ideiglenesen G e d u 1 y Lajos, mint legidősb super­intendens teljesitendi. — A főgondnoki állomás betöltése az őszszel rendesen tartandó egyetemes gyűlésen fog megtörténni. A kerületekben megejtendő szavazások azon­ban nem sokára megkezdődnek. * Szent-Sebestyén-egylet alakult Angliában, melynek célja a szent-szék világi souverainitásának vissza vívása. Sonst keine Schmerzen V * A franczia köztársaság, uj kormányában Öt protes­táns minister foglal helyet, t. i. Waddington, Le Royer, Léon Say, Jauréguiberry tengernagy és de Freycinet. Mikor jutunk mi ennyire ? NECROLOG. Tóth János emlékezete. Egy jeles férfiúnak, nt. Tóth János dömölki lel­késznek haláláról kell értesítenem e lapok olvasó közön­ségét ; elhunyt jan 31-én élte 62 dik évében. Tudom, hogy közel és távol nagy azon barátainak s tisztelőinek száma, kiknek kebelében megdöbben a szív e hir hallatára, talán némelyek rósz néven is veszik e gyász jelentés késedelmét. De váljon nagyobb e a ti fájdalma­tok, ha korábban, ha rögtön halljátok és kisebb-e most tíz egynehány nap után; és a tudósitó parancsolhatja-e mindig magának : „most mindjárt és ne holnap® ? Nehéz nekünk tudnunk és hordoznunk a tudatot, hogy ez a jó barátunk nincs többé, de könnyíti terhün­ket, hogy a veszteség érzele nem csak a kesergő Tor­kos Teréz asszony, Lajos, Ida férjezett Kiss Lajosné családjával, Kálmán, Ádám, Juliánná gyermekeinek, hanem egy 4016 lélekből álló gyülekezetnek, egy egyházme­gyének és sok számtalanoknak lelkét tölti el részvevő bánattal. A férfiút, kit gyászolunk ritkán észlelhető jellem­szilárdság, ritka elvhűség, valóság a becsületérzetben, fáradhatlanság a hivatalos és nem hivatalos teendőkben, közlékenység és bizalmasság fölfelé épen úgy mint alá felé, és a hozzá hasonlókhoz, ékesítették. Született Jobaházán Sopronmegyében" szegény nemes szülőktől, de az a nemesi cím, rang anuyira nem inge­relte becsületvágyát, ő a becsületet annyira más téren

Next

/
Oldalképek
Tartalom