Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-02 / 9. szám

kereste s hitte feltalálhatni, hogy abban az „egyenlőség" világban megszűnt magát „nemesnek írni, nevezni, elhagyta neve végéről a h betűt s neheztelt, ha valaki tudatlanul is oda irta. A soproni iskolákra vitetvén, Hetyéssy László, a szigorú férfiú, de jeles tanár mellett és házában talált a szegény gyermek ingyen lakást és menhelyet csaknem egész iskolapályája alatt, de épen ezúton csakhamar naponkinti érintkezésbe, sőt nem sokára tanúságos érintkezésbe is jött a szelid lelkületű férfiúval, Kiss János su perint. úrral. Nem csalódunk, ha állitjuk, hogy e két férfiuvali közvetlen s naponkinti érintkezés nagyon sokat tett arra, hogy ezen mi barátunkban szorosan egyesülve volt található mind az az utánozhatatlan szelid, gyöngéd kedélyhangulat, mind ama szigorú becsületesség, pontosság, igaz lelküség, melyek őtet mindenek előtt tiszteltté, szeretetté, nélkülözhetetlenné tették, kifejlődjek. Az 1840/1 iskolai évet a bécsi prot. akadémiában töltötte, honnan segédül Vadosfára a most is élő aggférfiu Horváth János ur mellé ment. Hol azonban csak kevés ideig tartózkodván Meszlenbe rendes lelkészül hivatott. Innen Magasiba 1848-ban, majd Dömölkre 1864-ben ment; mindenhova közbizalom vitte, mindenhonnan szerető szivek áldása kisérte. 1852-ben a kemenes-alji egyházmegye választotta esperesévé, melyet nagy bölcsességgel és buzgósággal 1874-ig kormányzott. Ez idő közben az egyházkerület előtt is ismeretesek lettek érdemei, megválasztotta a népiskolai bizottság elnökévé; 1866-ban al-, csakhamar főjegyzőjévé. Mind esperesi mind főjegyzői székétől 1874-ben vett búcsút, mert időközben halotti predikatió mondása alkalmával erős szélhűdés bénította meg a munkában fáradhatlan férfiút; de az megbénítani csak testileg, de szellemileg megtörni nem tudta; a nádszál csak megrepedezett, állt, mert állni akart erősen. Ott volt még a ker. gyűlésen, midőn a fojegyzőségről lemondott, vitte a tollat; ott volt a következő kerületi gyűlésen, midőn elhagyott széke betöltetett, láttuk erős lelke fájdalmát, de nemes lelke nem a hivatalt, nem annak másra átszállását, hanem azt fájlalta, hogy ő is nem működhetik, mint működni szeretne. Oly törött test mint az övé, évek előtt vonult volna csendes magányba; de oly nemes vallásos lélek mint az övé, 1874-ben nem csak az egyetemes gyűlésre, de a felső Magyarországon tartatott e. e. e. gyűlésre is , ismét az 1875-ki egyetemes gyűlésre elkényszeritette megtört testét; nem engedett, nem tudott megválni az oltártól; gonosz betegsége azomban folytonosan vele járt, többször — utoljára jan. 30-án érintette, de ugyan az nap egy órával előbb még egy gyermekágyas nőt bocsátott egyházhoz. Gyülekezete szeretetét oly nagy mértékben birta. hogy az soha nem neheztelte, ha nem volt mindig kéznél a mindenképen ép és egésséges lelkész ; csupán az utolsó évben vétetett még egy másod segéd lelkész szolgálata igénybe. Sőt a paplak szomszédságában vett teleknek mintegy holdnyi értékes lucernását is azon óhajtással engedte át neki használatul, hogy minél tovább használhassa; jól esett lelkének e gyöngéd figyelem; a gyülekezetnek e ténye pedig arról tesz bizonyságot, hogy a hív sáfárt, meg is akarja, meg is tudja jutalmazni. Elment közülünk a nemes férfiú, vérzik utána szivünk, nem i'észesülünk többé lelke barátságos áradozásaiban. Erdemeit főtiszt. Karsay Sándor sup. ur, egyik legszeretőbb barátja 1 Kor. 4, 1. 2. alapján élénk színekkel ecsetelte »Hiv volt u. m. magához, elveihez, egyházához, családjához®. A háznál alolirt, a temetőben Mód Lénárd simonyi lelkész imáztunk Tömve volt minden vallású tisztelőivel a nagytemplom; szóltak egész egyházmegyénk területén a harangok ; jól esett lelkünknek, mint enyhítő balzsam-csepp hullott fájó szivünkre az egynegyed órányira fekvő hires búcsújáró hely kis czelli rk. templom minden harangjai zúgása. Köszönjük a gyengéd figyelmet, és jó emlékünkben meg fogjuk őrizni. Te pedig jó barátunk aludj csendesen ; pihend ki nehéz fáradalmaidat. Nem hasztalan visz el sírkerted mellett az ut, mindig lesz egy csepp könnyünk számodra, míg majd mi is a temetődbe vivő mellék uton vitetünk át haza. HERING JÁNOS, kőgyészi ev. lelkész. E földhöz tapadt korban is, hol a szellem az anyag szolgájává alacsonyittatik ; midőn mindent, amire szükséged van, igazságot, nőt, szerelmet, barátot vehetsz magadnak pénzért; s midőn azt lehetne gondolni, hogy az inkább másokért, mint önmagukért élő, hivatásukhoz a halálig hű férfiak csak az ábrándok világában élnek : hála a Grondviselésnek ! találunk nemes lelkeket, kik nem keresve férvt és dicsőséget, Isten kegyelméből nyert tehetségüket embertársaiknak boldogítására, Isten országának e földön terjesztésére szentelik; s a kiknek halála* veszteség nemcsak a hozzá szeretet á!tal csatolt szívekre, hanem — közvetve — az egyházra s emberiségre is. Ilyen veszteség érte legközelebb a mezőföldi e. megye lelkészi karát egyik tagjának, — a sió-marosi ref. egyház hű népét buzgó lelkipásztoruk — tiszt. Oroszi József úrnak febr. hó 15-én történt elhúnyta által, kinek élete mint csendes völgy ölén csergedező patak — áldást? termékenységet árasztva folyt le kis faluja egyszerű lakában, és a kinek működése s életéről egy szűk keretbe foglalt képet rajzolni igyekezem. Született a boldogult, — mint még végnapjaiban is édesen emlékezve mondotta — az Édes Grergely által megénekelt csikós hátú békák hazájában — Martoson Komárom vmegyében, hol atyja egy személyben tanitó és jegyző volt 1810 októb. 31-én. — Tanúimányait Pápán végezve. Veszprém megyébe kebelezett Csajághra ment ki akad. tanítóságra; ezután Kajáron a Kenessey családnál, majd Szilason az annyi érdemet szerzett néh