Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-05 / 1. szám

egészen más értelmet ád a mondatnak, p. o. a fejedelem nekem atyám volt egészen más, mint a fej edelem az én atyám volt. Az előbbi azt teszi, hogy a fejedelem, mint fejedelem, nekem atyám volt nem pedig ellenségem, — az utóbbi pedig azt jelenti, hogy a fejedelem mint atya, az enyim volt, az az, hogy én fia vagyok. Ezen szólásformákban tehát: »Miatyánk ki vagy a menyekben! Én Istenem én erős Istenem, miért hagyál el ennyire engem?!® azért nem szabad elhagyni a személyes névmást, mert nem a név az atya az Isten van nyomosítva, hanem a személy, vagy is az ezt jelelő rag. Itt ugyanis Miatyánk! azt akarjuk kifejezni, hogy az atya, a kihez szóluuk, a miénk. A következő mondatokban: „Szenteltessék meg a te neved, — jöjjön el a te országod, — legyen meg a te akaratod" mindenütt a személyre — illetőleg — a személyragra esik a hangsúly, miután azt akarjuk velők kifejezni, hogy a t e neved szenteltessék meg, ne a másé, — a t e országod jöjjön el és a te akaratod legyen meg, ne pedig a másé, — azé ugyanis a kihez imádkozunk. A ki tehát az úri imádságot újítási viszketegből így mondja : „Atyánk ki menyben vagy, — szenteltessék meg neved, — jöjjön el országod, — legyen meg akaratod® stb. elárulja azt, hogy nines a magyar nyelv iránt érzéke, mert azt, hogy ezen mondatok rosszak csonkák, minden egészséges magyar fül azonnal megérzi ; hogy a magyarnyelvtant nem tudja; — hogy nem ismeri a rövidítés szabályait, melyek szerint sohasem szabad szót vagy mondatot rövidíteni úgy, hogy ez által értelem-zavar keletkezzék, vagy hogy általa a kifejezés más értelmet kapjon; — de vét a nép vallásos érzülete ellen is, mely az uri imádságot már az anyatejjel miatyánknak szívta be, mindig így mondta és mindig így fogja mondani, legjobban megfelelvén nyelvérzékének; — sőt vét a szentírás szerzője ellen is, mert az írt mondatok alakjainak megváltoztatása által, a mondat értelme is változván, általuk nem a szerző gondolata leszen kifejezve. Egybevetvén pedig a hangsúlyozás és szórend szabályait, hogy az írt mondatok értelme, az említettem rövidítések által még inkább el ne torzítta?sék, a szórenden is változtatni kellene, mert ha már a személyes névmásokat és névelőket elhagyják, akkor nem úgy kellene mondaniok: szenteltessék meg neved, — jöjjön el országod, legyen meg akaratod, hanem így : neved szenteltessék meg, országod jöjjön el stb. De nem célom ezúttal egész értekezést irni a hangsúlyozás és szórend törvényeiről, csak figyelmeztetni akartam az illetőket a gyarlóságra, melyben szenvednek, s a hibákra, melyeket ez által elkövetnek. N. N. KÖNYVISMERTETÉS „Egyházi ónektár" mely magában foglalja a magyar ref egyház templomi és temetési énekeinele dallamait, egy, leét és három szóllamra alkalmazva. Szerkesztette és kiadta Oláh Károly n.-korösi ref. tanitó- képezdei ének- és zenetanár. Bp.y

Aigner Lajos könyvkereskedése 1878. — Ara 1 frt. Ez a cime a munkás Oláh Károly legújabb művének. Csudálatos indulat — vagy nem tudom én mi — az az emberben, mikor nem gondol a külvilággal semmit, nem lát maga előtt semmit mást mint a kitűzött célt, a feltett kötelességet, tetszik-e ? nem-e ? méltányolja-e valaki, vagy vállat von rá? s a mi jelen napjainkban fő dolog, kifizeti-e a reá fordított költséget, az éj-napi szorgalmat, észtörődelmet ? mind ezzel nem törődik, — hanem dolgozik és dolgozik, bárha önkárával, áldozattal is! Ilyen ember ez a mi hűséges Oláh Károlyunk ! Időnként elő áll egy-egy kitűnő munkával, nem gondolva a fentebbiekkel semmit, — dolgozik és dolgozik. Pedig a mint tudom, hivatalos állása ad ám neki elég foglalatosságot, de azért ő csak dolgozik ! Jelen műve — e téren már a harmadik kötet — a következőket tartalmazza: 88. Zsoltárdallam. — 35 Dicséretdallam. — 5 Élőének, — 28. Temetési ének. — 19. Zsoltár két szóllamra, — 2. Dicséret szinte két szóllamra, — 12. Zsoltár három szóllamra, — 6. Dicséret szinte három szóllamra. --- Van tehát e kötetben összesen 195 darab, ami mindenesetre elég csinos szám, — némelyik persze többször előjön a szerént, amint egy? két vagy három szóllamra van kidolgozva. Nézzük először az egy szóllamuakat. A „Dallamok® violin, az az Gr. kulcson — a mi egyedül kívánatos és jó — vannak irva, s oly nemekben, melyek inkább szokottak, e mellett nagy figyelem van fordítva a gyermeki hangterjedelemre i s, s igy a tanitó — mielőtt valamelyik éneket tanítaná — nem kénytelen előbb más hangnembe áttenni — meglehet, hogy nem is ért hozzá — s ugy tanítani, s főleg, ha valamely hangszer, például hegedű mellett tanítja az énekeket, azon a hangon énekelhetik a növendékek is, a melyen a tanitó játszik. A beosztás az eredeti mértéktől tökéletesen eltérve uj képen tűnik fel. — Az az, a dallam mérete mindenütt iparkodik megegyezni a szövegével. — E beosztást Oláh Károly már 1877-ben beadta — egy csinos kéziratfüzetben, a Zsoltár vizsgáló bizottmány elé, akkor Bartalus és én, nem találtuk jónak, mert e méret, a Zsoltárok jelenlegi szövegével ugyanazonos, mi pedig más, a magyar rhytmuson alapuló szöveget akarván a dallamokhoz, természetes hogy a dallamoknak is az uj szöveg mérete szerént kellend majd rythmizálva lenni, úgy, a mint már e lapok hasábjain — egy nem 2*