Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-02 / 9. szám

S most jer, gyászoló sereg, alázzuk meg ma­/ guiikat mindnyájan az Ur előtt, s hozzája ekképen imádkozzunk: Mindenható Isten, irgalmas mennyei atyánk ! Te nagy dolgokat cselekvél ezen te szolgádon ; nagy dolgokat cseleknél általa másokon. Légyen ezért ál­dott szent neved. Most be van végezve munkája. A mennyiben ebben akaratod szerint járW el; a meny­nyiben harcát nemesen megharcolta, futását elvé­gezte, a hitet megtartotta, add meg neki az igaz­ságnak ama koronáját, melyet meg igérél mindazok­nak, a ki óhajtva várják a te eljöveteledet. A. meny­nyiben pedig kincsét ő is törékeny cserépedényben hordozá, ne vondd meg ezért kegyelmedet tőle, s bocsásd meg bűneit a Jézust Krisztusért. Minket pedig segits meg ós erősíts, hogy járjunk az ő nyomdokaiban, figyelmezzünk magaviseletének kime­netelére és kövessük hitét. Ne hagyd soha elfogyat­kozni a te kiválasztott eszközeidet, hogy velők és általok terjeszkedjék, szilárduljon a te anyaszentegy­házad és épüljön a te országod e földön. Hallgasd meg e köuyörgésünket, mennyei jó atyánk, egyszü­lött fiadért, drága megváltónkért, a Jézus Krisztus­ért. Ámen. Mi atyánk stb. — S immár atya úr Isten, a mit te teremtettél ; Fiu Isten, a mit te drága véreddel az örök életre megváltottál; Szent lélek Isten, a mit te megszenteltél, azt át­adjuk a te kegyelmednek. — E kegyelemnek védpaizsa alatt indulj utadra, halha­tatlan léleknek halandó porhüvelye; Az Ur áldjon meg téged és őrizzen meg téged; Az Ur világosítsa meg arcáját rajtad és könyörüljön rajtad; Az Ur fordítsa arcáját reád és adja békességét neked! — Az Ur Jézus Krisztusnak kegyelme pedig, az Atyá­nak szerelme ós a Szentléleknek közössége legyen mindnyájatokkal. Ámen. Remények és csalódások. Tizennégy éve lesz, hogy dr. Schenkel az 1865-ben megjelent, „Die protestantische Freiheit" című könyvét eme szavakkal fejezte be: „A protestáns szabadság ós az egyházi reactió között jelenleg folyó harc szerencsére nem személyi; azon legmagasabb javakért folyik az, melyekkel az ember önmagát, igazságát, méltóságát, Isten ós emberek előtti tisz­teletét védi. Különösen a német protestantismus ló te [ ós élete forog itt kérdésben. Semmi csekélyebb, 1 mint annak jövője van itt kockára téve. Kifejlőd­jék-e a német protestáns egyház, eredeti rendelteté­séhez képest a tizenkilencedik század nagy, öntuda­tos ós önálló népegyházává, avagy elnyomorodjéR-e a gyámkodás ós szolgaságnak egy, már a reformátió által elhagyott álláspontján a kiváltságolt „papi cég" kizárólagos vezetésének nyomása alatt? Tengődjék-e rabalakban elódonított tantételek járma alatt, avagy a jelenkornak legnemesebb szellemi és erkölcsi erői által felüdítve és megifjodva összegyüjtse-e az egész nemzetet, első sorban a legderekabbakat és legmű­veltebbeket annak kebeléből, Krisztus kereszte alatt mint a szabadság zászlója alatt? Lehet, hogy a ke­resztyén nép a viszonyok nyomása folytán egy ideig még tűrni fogja a gyámkodás vesszejét. Mindazáltal a megszabadulás órája nincsen messze; a kiáltás: „a tévtan ellen", ezereket költött álmokból fel, kik most belátják: nincs most az alvásnak ideje 1 A né­met nép, a reformatiónak népe, hivatását nem fe­lejtheti el. Es ez a nép csak akkor kelhet megnjult dicsőségre, ha egyháza is a szolgaság bilincseiből kibontakozott, hajtójának jármától megszabadult. Akkor áll be az idő, melyben az elvtársak minden egyházi közösségből kezet nyújtanak egymásnak és együttesen egy jobb jövő hajnalát fogják örömmel üd­vözölni. A felszabadított egyház akkor, a helyett hogy átkoznék, áldani, a helyett, hogy gyűlöljön, jót fog tenni. És akkor mindenki beismeri: j,az Ur szellem, hol pedig az Ur szelleme vagyon, ott va­gyon a szabadság.'* Dr. Schwarz Károly meg 1864-ben megjelent ,,Zur Greschichte der neuesten Theologie" harmadik kiadását ezen, — a szabad egyház szabad theologiájára vonatkozó — gondolatokkal rekeszti be; „Igaz ! mi még csak az első kezdeményezéseket látjuk. De az ifjú erők mint a harmat a hajnalból szülemlenek meg. A szellemnek lege, melyet naponta magukba szívnak, a jelennek, a "szabadságnak levegője. Ok nem zárhatják be magukat leélt rendszerek rothadásába. Minden készen van, az építő kövek meg vannak vésve, ós csak egy teremtő, alakító erővel ós elszánt bátorsággal biró férfiura van szükség, hogy az uj épület elkészíttessék, hogy a még meg nem romlott ifjúságot maga körül gyűjtse ós az igazság utján vezesse." Ha az ember eme, hő lelkesedései hirdetett reményeket a kimondásuk óta máig elmúlt idő szám­bavételével a németországi protestantismus jelenlegi viszonyaival összehasonlítja, akaratlanul azon gondo­lat villan fel agyában, hogy eme derék ós tudós férfiak álmodtak s álmuk kecsegtető reményei a rideg ébrenlétben keserű csalódásokká változtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom