Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-05 / 1. szám

a mi az igazság, hogy én ép a közösen érzett visszásságot szüntettem meg.Ugyauis akkor az előző mondat így hangzik yivea&E iog t'yio OTL y.áyoj log vasig—legyetek olyanok mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti * Hát ez aztán milyen folt a fehér ingelön ? Pál mondaná, hogy ö olyan, mint a galaták, kiket ismételten esztelenek neveznek ? Ez már aztán igazán ezüst gomb a szűrdolmányon, melyről a nóta is dalol. Nos, ez a visszásság az, mely engem a deo(.iai alapjelentésére kényszeritett visszamenni a tekintélyekkel szemben. A galaták szakítottak Pállal, s ezt mint majd a maga helyén szerencsém lesz kimutatni, levélben tudatták Pállal s ennek egy kifejezése az, amire Pál itt reflectál. A galaták fájlalhatták régi kedves emberük elvesztését, kit mint az Isten angyalát, mint magát a Krisztust, úgy tiszteltek annak előtte. S ha ez érzelmüknek is kifejezést adtak az elutasitás mellett, van-e abban visszásság ? Ep oly kevéssé van abban, ha Pál erre így felel: „Olyanok legyetek mint én, mert én is, mint ti, érzem a ti hiányotokat..." Igen sajnálom, hogy nézeteimmel e kérdésekre nézve összeütközésbe jöttem az én régi kedves tanárommal, kitől szivesen elismerem, hogy még most is, midőn már egy magasabb iskolában, az élet iskolájában, egy ujabb 12 éves cursust is megfutottam, még most is sokat, igen sokat tanulhatnék. De hát oly téren mozgunk, ahol a nézetek eltérése annyira természetes, hogy múlhatatlan. S ha mindezen dolgokban nekem volna is tiszta, világos igazságom, azért fölényét mindig teljes készséggel elismerem. Alkalmi iratok egyes részleteinek megértése minden idegenre nézve fölötte nehéz és kétséges; s levelekre nézve többé-kevésbbé idegen mindenki az írón s a címzetteken kívül. Mennyivel inkább hatványozódnak a nehézségek oly alkalmi iratok értelmezésénél, melyek több mint 18 századdal keltek ezelőtt, egészen más és fölötte sűrű homályba burkolt viszonyok között. A tudomány e harcterén bizony csak egymás nyomába lépünk valamennyien 5 s szerencsések azok a harcosok akik az első sorokban, előttünk, küzdhetének. E téren az exegeta nagyon olynemü feladattal áll szemközt, mint minő volt az egiptomi hieroglyphok megfejtése, mint minő a geolog feladata. Igen-igen sokszor csak tapogatunk, s így igen megtörténhet, hogy a vak talál véletlenül arra reá, amit az éles vizsgáló szemű erősen fegyverzett szemekkel észrevétlenül hágy. P. NAGY GUSZTÁV. Galilei. Galilei alapos tudományánál s felvilágosodottságánál fogva sokkal függetlenebb volt, sem hogy rá a kor iránya bármily, tehát vallási tekintetében is befolyást gyakorolhatott volna; s mégis sokkal vallásosabb volt, sem hogy magát a természeti tudományokban tett kutatásai s felfedezései által eltántorittathatta volna. Sőt mondhatni vallásosságában őt a tudomány mezején tett vívmányai megerősítették, ellentétben az újkor álbölcseletével, melynek tán terhére vagyon a vallásos v Isten és ember között, s e végből szabadulni óhajt tőle. A mi ezeknek nyűg, az neki édes kötelék, mely számos megpróbáltatásai között — vigasztalóként — élete sötétebb helyzeteiben mint egy messze tündöklő csillag fénysugára tükröződött vissza szivében, kedélyében. Galilei vallásosságának tán épen annyit köszönhet a tudós világ mint tudományának. Az egykorú írók ugy emlékeznek róla, mint buzgó katholikusról, s azon számtalanszor kimondott vád ellen, mely őt az eretnek névvel bélyegezte s annak sorsába kárhoztatá : a legdöntőbb cáfolat azon körülmény, hogy ő a reformatio izgalmas időiben megmaradt mindvégig a római egyház kebelében s annak karjai közt mult ki. S mi nem leszünk túlzók a nagy ember méltatásában, ha kimondjuk, hogy ő nem csak tudós, de bölcs volt. Mint ilyen igen helyesen rakta le az alapot, amire az ujabb kor mondott természettudósai oly ferdén építenek : értem a külömbséget a szent írás és a természettudományok között. Ha nem is volt ő az első a ki e külömbséget felfedezte, de ő e külömbséget helyesen fogta fel s ez nagyobb érdeme. Olyan időkben, mikor nem lett volna csoda, ha a mindent magának vindicáló inquisitio ellenében feltámadt reactio mindent megtagad s halomra dönt, ő lelke egész melegével csügg egyháza tanain, annak forrásait respectálja, de a szent írást csak a vallás körén belől, a hit és erkölcsi életnek tartja szabályozójául A nagy apostol sem kíván többet, mert Rom 1. 16. szerint a Krisztus evangyélioma istennek hatalma minden liivőnek idvességére.*) Miköze van a Ttiong-nek az astrologiához ?! A XVI. század sokkal tárgyilagosabb volt e viszony felfogásában, vagy tán indolentiából kevés érdeket tulajdonítottak e tárgynak ? Copernicusnak legalább e tárgyú művét maga 111. Pál pápa kegyesen elfogadta s senkinek eszébe nem jutott hogy »bünÖst* mondjon rája. De már a XVII. század első éveiben sok vita tárgyai voltak az u. n. Ptolomeus és Copernicus-féle theoriák, melyek földünk viszonyával a többi égi testekhez, s általában a naprendszerrel foglalkoztak, s azokról az addigi kor megcsökönösödött tanaival egészen ellenkezőket hoztak felszínre. Copernicus ellentétben állott Arístotelessel. Ez időben pedig Aristoteles bölcselete igen szoros viszonyban állott a róm. egyházzal 5 innen van hogy a dolog egyházi térre vitetett. Mikor Galilei 1611-ben első ízben Rómába jött, tudományának híre megelőzte őt s a pápa a bibornokokkal solenniter fogadták s ünnepélyekkel tisztelték meg. Ki hitte volna hogy ugyanazon csapat, ugyanazon okból nem sokára phalanxot képez ellene ! Ami talán nem is történt volna, ha a pápa megmaradt volna pápának, azaz a kath. keresztyénség fejének és urának s nem szegődött volna emberi szenvedélyek s vakbuzgóság szolgájának : értem az inquisitiót. *) Caesar Baronius hires római theologus szintén latkozik, hogy a szent írásban a szt. lélek tanitani akar : az égbe ? Nem pedig: mikép mozog a föld ! oda nyihogy jut-