Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-16 / 7. szám

* Gyászhirek. Azon lesújtó hírről értesülünk, hogy Tót János kiszolgált esperes és dunántúli egyházkerületi főjegyző meghalt. E szomorú esetet a következő sorok kíséretében tudatták : „Néhány évvel ezelőtt ama szomorú hír hatotta át a dunántúli egyházkerület minden közegeit, hogy Nt. t

Tót János nemes-dömölki evang. lelkész visszavonul prot. egyházunk küzdteréről. A halál szelének érintését érzé, és közsajnálatra kénytelen volt leköszönni mint esperes, mint a j ö v ő melegágyának kertésze, mint a gyámintézet egyik alapvetője. Mint lelkész azonban éltének végszakát is gyülekezete javára áldozta. Oly tántoríthatlan szeretettel volt az Ur oltára iránt, hogy beteg ágyát is elhagyta, csakhogy híveivel együtt imádkozzék Istennek szent templomában. — És ime amit fájdalommal előre sejteni lehetett, éltének fáklyája véglobot vetett Meghalt jan. 31-én 62 éves korában. 37 évig volt ez Ur szőlőjének hű pásztora és fáradhatlan munkása. Ritka becsületességű férfiú volt, arcának tizparancsolatja tiszteletet parancsolt. Az élet nehéz keservei sem rendíthették meg, hanem inkább nevelték hitét, lelkének erejét. Gyászoló myrthust luz keresztjére nem csak szeretett családja, buzgó gyülekezete és egyházkerülete; hanem kegyelettel áldoz mindenki, aki csak ismerte! mert ő hazájának, egyházának és az emberiség haladásának szentelte életét. — Legyen csendes nyugodalma, és az Urnák világossága az Ő örök boldogsága. Eugenius." — Fördős Károly úr, a tolnamegyei nagydorogi ref. egyház buzgó lelkipásztora, a kecskeméti egyházmegye kitűnő főesperesének Fördős Lajos úrnak egyetlen testvére, f hó 2-áu elhunyt. Koporsóját 7 árva öntözte keserű könnyeivel. Béke lengjen poraik fölött.*) * Aranykönyv Buda-Bicskén Balogh György ref. lelkész 60 frtot szegény tanulók javára, 40 frtot pedig népkönyvtár alapítására ajándékozott. — Üzv, P a p y Józsefné sz. Balogh Katalin a hódmezővásárhelyi ref. főgymnasiumi tápintézet alapját 100 frttal gyarapította. NECROLOG. Azon reményben, hogy a bácsbaranyai ref. egyházmegye lelkészi kara mult évi oktober 30-án esti 8 órakor elhunyt veteránjának, néh. n. t. G ó z o n Zsigmond volt uj szivaei ref. lelkésznek életrajzát egyik ott élő kartársam szives leend e laphoz beküldeni : alólirt, mint a boldogulthoz igen közel rokonságban élő, vártam mind eddig annak megjelenésére. Most azonban egy negyed év múlva talán nem követek el indiscretiót a fent tisztelt egyházmegye lelkészi kara ellen, ha az eddig elmaradt életrajzot rövid vonásokban a boldogult Számos tisztelői érdekében nyilvánosság elé bocsátom. Indíttatva érzem magamat arra tisztán kegyeletből, úgy *) Bővebb necrologot kérünk. SBérk. is mint a fent tisztelt e. megyének több éven át egyik igénytelen, volt működő lelkésze. Tiszteljük az érdemet még hamvaiban is ! Az életpályát, a munkakört, melybe a gondviselés rendelt bennünket, bár mily szerény, bármily igénytelen legyen is az külsőleg, csak úgy tehetjük nagygyá, haszuossá, közhasznúvá, ha jól megfontoló észszel, lelkünk egész melegével, soha nem hűlő szenvedelemmel, s kötelesség érzettel futjuk meg, és töltjük be azt. E működésünk még értékesebbé válik akkor, ha helyzetünk viszonyaink között senki másra, csak egyedül önmagunkra támaszkodva saját keblünk géniuszából fejtjük ki a produetiv erőt, mely szembetűnő hatást; maradandó sikert tudjon • fölmutatni működésünk nyomán. Mindezt pedig öntudatosan elmondhatjuk néh. n. t. Gózon Zsigmond úrról is. Hogy ő, mint lelkész, mily lelkiismeretes hűséggel végezte pályáját: azt eléggé igazolja híveinek, — közöttük csak nem egy emberöltőn át folytatott hivatali pályáján — iránta megszakadás nélkül tanusitott hódolatszerü tisztelete, szeretete, melynek kitűnőbb bizonyságai különösen e két jelenség : Midőn a mult évi julius 5-én ő felsége kegyelmesen uralkodó királyunk a boldogultat arany érdem-kereszttel kitüntetni kegyeskedett, a 83 éves agastyán, ki már évek óta szabadon járni nem birt, a te plomba kívánkozott. Elindult a paplakról a föltűzött érdemjellel ez utolsó búcsújárására, vitetve inkább, mint lépdelve szerető családjától, hű környezetétől, a paplaktól a templomig több pihenőt tartva. Alig volt hű népének oly tagja, ki tőle valamely lelkészi actusában nem részesült volna, körül vette őt híveinek egész tömege, az volt szerencsésebb, ki hozzá közelebb juthatott. Az ily jeleneteknél nincs szó, csak érzelem és zokogás... . Az agastyán lelke ellágyulva e látványtól, az Isten házában csak ennyit érezett, csak ezt zokoghatta: »Kisebb vagyok uram minden jótétidnél s irgalmasságiduál, melyeket te én velem hosszú életem folytán cselekedtél, mostan bocsásd el uram a te szolgádat békességgel, mert látták az én szemeim gondviselő jóságodnak megdicsőülését elaggott szolgádon." Másik ily jelenség volt a mult évi dec. 29-én Ujszivacon megtartott papválasztás. Az uj szivaei ref. egyház népe már a választást megelőzőleg oda nyilatkozatt, hogy a méltó apának méltó fiát, t. Gózon Eduárd urat, ki 23 éven át elaggott atyja, s a gyülekezet érdekében földi jutalom nélkül önfeláldozó hűséggel vezette példásan az egyház kormányzatát, voltaképen megválasztani feleslegesnek tartja, úgy tekintvén őt eleitől fogva, mint valóságos lelkészüket, e meggyőződésüket következőleg indokolván: ha valami gonosz szellem köztök a jó egyetértést megzavarni akarná, sem tehetné ; merne bár ki is járulni az istenházában a szavazó urnához rút hálátlanság bűne nélkül oly szándékkal, hogy bárkire másra, mint az ő régóta szeretve tisztelt valóságos lelkészükre adja szavazatát. így lőn ünnepélyes egy akarattal a választás, a törvény ujabb formája szerint is