Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-16 / 7. szám

mély hatást gyakorolt, mert az ellentétek oly ügyesen voltak benne csoportosítva és szembe állítva, a képek és fordulatok oly meglepőn, sőt mesterileg megválogatva, s egyszersmind oly igaz hangulat és meggyőződés áradt el az egészen, hogy nemcsak okulva és épülve, hanem valóban egész gyönyörködéssel hallgathatta mindenki. A templomozás után megint kirándulást tettünk Morin úrék egyik bérben levő tanyájára a hegyek közé. A gazda, egy közönséges, de jó módú földmíves nem volt otthon ; így a feleségével mutogattattuk meg magunknak a gazdaságot. A föld nem valami jó, de szorgalmas mívelés mellett mégis bead annyit, a mennyi a fáradságot tisztességesen kifizeti. A tanyán csak egyetlen, de nagy kiterjedésű s négyszöget képező vakolatlan kőépület áll oly formán, hogy a keleti oldalt a tágas, boltozatos kapu, a délit a lakóház, a nyugotit a kamarák és az éjszakit az istállók foglalják el közre fogva a csekély kiterjedésű udvart. Már ez előtt is több helyen bebetekintgettünk a paraszt emberek házaiba, de ily részletesen még egyet sem néztünk meg. A házi asszony különös szerencsének tartotta látogatásunkat s nagy készséggel tárta föl előttünk egész házát, melyben azonban nem kis büszkeséggel győződtünk meg arról, hogy a mi földmíveseink házai szalmafödél alatt is sokkai díszesebbek és rendesebbek, mint a francia paraszt emberekéi. Am lássuk ! A mily komor tekintetű az ily meszeletlen s vakolatlan kőház kívülről, épen olyan barátságtalan belülről, hol a falak csak annyival különbek, hogy be vannak vakolva Először a tágas konyhába lépünk, melynek egyik szögletét egy olyan formájú kürtös tűzhely foglalta el, mint a milyenek a székely nyilt kemencék ; a másik szögletben lószerszámok és gazdasági kézi eszközök voltak egymásra halmozva ; a harmadik szögletben a fal któl csekély távolra egy termetes tölgyfa asztal állott földbe cövekelt lábakon ; a falakon néhány cserépedény függött, míg a füstös gerendákról ökölnyi (szalámiféle) kolbászok, és csomóba kötözött, orvosságnak való füvek fityegtek alá Az asztal körül, de csak a fal felől egy L alakú kemény s kar nélküli lóca foglalt helyet. Innen a gazda tágas szobájába léptünk, melyben egy termetes kandallón kivűl egy széles ácsolt faágy, egy bántatlan vesszőszék, meg egy nyereg volt látható. A meszeletlen falakon annyiféle színű volt a vakolat, a hányféle tárgy érinthette életében. Ebből a szobából az »anyós4

(a férj. anyja) szobájába léptünk, hol szintén egyetlen tágas lapos ágy, egy karos szék, meg egy kandalló van, míg a meszeletlen falon néhány viseltes szoknya fityeg az iránytalan sorban bevert szögeken. A harmadik szobában egy kandallón s egy széken kivűl egyebet nem láttunk. Innen visszatérve a konyhába, egy mellékajtón az asszony szobájába léptünk, hol az elmaradhatatlan kandallón kivűl szintén csak egy széles ácsolt nyoszolyát láttunk egyetlen párnával és pokróc takaróval, továbbá egy pár széket, az egyik falon sorban vagy tíz szoknyát, a másik falon pedig egy kicsinyded tükröt két pávatollal, meg. egy pár, ^újságból kivágott s kenyérbéllel a falra tapasztott képet. Deszkázat, vagy kövezet sehol sem volt, sőt nemcsak a beeresztésnek nem látszott a földön semmi nyoma, hanem még a gödrök sem voltak kellőleg elegyengetve. Jönne csak az a francia mi hozzánk s látná meg azokat a szép fehér szobákat, csinos tálasokat, tulipános ládákat s padlásig érő duzzadozó vetett ágyakat stb., majd megtudná, hogy mi a rend és csinosság! A kamarákat leginkább hambárok ós gazdasági eszközök töltik meg. A színben és udvaron pár óriási kerekű taliga áll tótágast. Taliga, mondom, mert a franciák jobban szeretik teherszállításra a kétkerekű, különben roppant hosszú taligákat, mint a négy kerekű szekereket. Furcsa látvány mi ránk nézve, ha előttünk egy ily taliga elhalad vonatva (egytől egész ötig menő) öszvérek által, melyek mind egymás elébe vannak fogva. Végre benéztünk az istállókba is, melyekben szarvasmarhák és lovak álltak féllábszárig érő ganajban. Megütközve kérdeztem, hogy hogyan tűrhetik ezt a rondaságot. Mire az asszony szakértőleg azt válaszolta, hogy ennek így kell lennie; mert a trágya sokkal jobb, ha a jószág egy hétig gázolja. Ezért ők hetenként csak egyszer tisztogatják ki az istállót. Szegény állatok ! A délutánt ismét barátainkkal töltöttük részint a közeli szőlőhegyen, (hol csúfra sört ittunk a borházban, talán azért, merf

a phylloxera itt is szörnyű pusztításokat vitt véghez), részint pedig Morin Gusztáv úr gyönyörű verandáján s egyszersmind élénk beszélgetés közben készültünk a búcsú-lakomához. A beszéd főtárgyait a francia családi élet, a francia kálvinisták hajdani és mai helyzete meg ránk vonatkozólag az akkor épen küszöbön állott boszniai okkupálás képezték. A mi a francia családi életet illeti, erre vonatkozólag Morin Adolf úr igen kedvezőleg nyilatkozott. Azt mondá ugyanis, hogy különösen a nép és a polgárság (bourgeoisie) családi élete általában igen tiszta erkölcsökkel dicsekhetik még a nagy városokban is. Az a hírhedt léhaság, melyről különösen a németek oly sokat írnak és beszélnek, csaknem kizárólag Párizs munkátlan köreire korlátozódik. E munkátlan körök pedig három főelemből állnak, u. m. az arisztokraták gyanús vagyonú és rosz nevelésű söpredékéből, a világ minden részeiből oda tóduló szerencsevadászokból, meg a proletáriusokból. S ezek, fájdalom oly nagy számmal vannak s annyira elárasztják főleg a közhelyeket, hogy az idegen, ki a dolog természeténél fogva szintén leginkább csak a közhelyeken fordúlhat meg, azt hiszi, hogy az egész Párizs egy óriási Zsodoma. A kit azonban körülményei, vagy ismeretségei a magán tűzhelyekkel is megismertetnek, s a ki általában nem a látszat, hanem a komoly valóság Után itél, az kénytelen lesz bevallani, hogy Franciaországban munka, felvilágosultság és jó erkölcsök honolnak a nemzet egyeteménél. Itt, a Dauphinében, s főleg a kálvinistáknál inkább svájci, mintsem sajátképeni francia szokások és erkölcsök találhatók. O rájok nézve Genf a metropolis.