Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-01-05 / 1. szám
előtt., e kérdésben, megliajlik-e vagy nem; de az igen | is mindnyájunkat érdekel minden egyes esetben, hogy melyik a helyes bibliafordítás. Azért mellőzve a megjegyzésnek minden a tárgy érdemére nem tartozó részletét, csak azon mondattani nehézségre utalok, melyet már fölemlíttetem, de a szerk. úr még sem akarja észrevenni, habár a fentebbi passusnál, hason esetben, igen megmutatta, hogy mennyire helyes érzéke van az ilyen dolgokban, — s ez az, hogy, ha a közönséges értelmezéssel a o OVA eozív allo-1 az evangelium szóra vonat- ! koztatjuk, a következő EL F.IRJ sehogy sincs helyén, mint mely a mondatot föltételessé teszi, s csakis a szerkesztő úr által Ilugo Grotiusnak tulajdonított felfogáshoz vág. Az az, ha a hely értehne ez volna : »nincsen más eva ígelium, de vannak olyanok (hanem csak olyanok vannak) a kik azt elferdítik", az utómondatban az EL /.N7 helyett okvetetlen ALLA, /.LOPOV vagy más efféle kötszónak kellene állani így : 0 orv. ion allo, fiovov (alla) eí'üiv TLves 0 1 TCCQaGöovzes- Hogy világosan föltételes mondatot valaki ellentétes vagy okadatoló vagy bármi másféle mondatnak fordíthasson, mint föltételesnek, ilyen fordítási szabadságot nem ismerek. Mint föl tételes mondatot, legfölebb így lehetne íordítaní: „holott nincsen más evangelium, hacsak olyanok nincsenek, kik — azt elferdítik", — s a gondolatbeli kiegészítés ez lenne: de ha vannak ilyen ferdítok akkor van más evangelium® — de nincs semmiféle retvactio szónoki figurája. Nem is keres itt Pál szónoki figurát, hanem sokkal realisabb dolgot, homályba burkolódzott ellenfeleit, kikről positiv tudomása ugyan nincs, de kiknek lételét s Péterrel s az oszlopokkal való összeköttetését a tényekből biztosan következteti annyira, hogy úgy látszik még azon gondolattól sem idegen, hogy hátha maga Péter is megfordult Galatiában. Csakis így van kellő értelme annak a valódi szónok} figurának, melylyel a következő versben (8) találkozunk : „de ha mi magunk, vagy égi angyal (!) hirdetne is nektek mást — átkozott legyen" s Gal. V. 10-nek : „Hanem arra, a ki benneteket bujtogat, az Isten haragja fog reá nehezedni, akárki legyen is az (OOTIQ táv — A Pesitóból vett érv a mi részünkre ép úgy bizonyít, mert az álló elhagyásával — 0 OLY. SOTLV EL /117 ELGEV TLVSG teljesen jól fordítható a hely így : „a mi (mely hirtelen áttérés) nincs is, ha bujtogatók nincsenek.® 0. A mi a 10-ik versben a tneídio szót illeti, hogy az alatt valóban a csalás, az ámitás fogalma rejlik-e, mint mi állítottuk, vagy pedig egyértelmű az az CCQEÜXIO szóval (= tetszik, valakinek kedvét keresi), erre nézve mindenekelőtt megjegyzem, hogy az i. t. szerkesztő úr tévesen idézte Passovból*) e szavakat: bedeutet auch so viel als, mert ott semmi ilyes nem áll, hanem igenis első vagyis főhelyen adja a szó emez értelmezését: bereden, beschwatzen, durch List bewegen, zu etwas Thö*) Passow helyett, úgy látom, Pape nagy szótára akadt ke zembe, annak 2-ik kötetében (Braunschw. 1849) 533. lapon olvashatók az idéztem szavak, Szerk. rigtem oder Unrechtem verleiten stb., a mi igen is lehet a csalásnak szelídebb kifejezése, de csak is ennyi. S ha ezen alapon az kívántatik tőlem, hogy a csal szó helyett a synonym ámít vagy félrevezet szót használjam, igen szívesen engedek ; azt azonban már Passow egyátalán nem mondja, hogy a Tteidco egyjelentésű is lehetne az aoíff/w-val, mint a mit egy egyszerű elnézés alapján a szerkesztő úr állít. Máskép ugyanis nem tudom érteni, a mi az itteni alternatíváról mondatott. Állítólag itt ez volna az alternatíva: jtei&co avügto/vovg RJ TOP Üeov, s ez alternatíva első tagjára hangzanék a felelet: el CIVSQIO-itoig RJQÉO/.oi' XQLTOV öovlog OVK av R^IRJV. Ha a szöveg csakugyan így állana, azaz ha e szavak az előbbiekhez csatlakoznának, tiszta igazsága volna a szerkesztő úrnak. Azonban ott közben még egy egész kérdés van, mely felett szemeivel egészen átsiklott, mintha az ott sem volna : CTOJ AVRJTQÍÜJTOIG AQSOTÍEIV ! mint melyre a következő mondat felel ugyancsak az aoto/xo szóval. A mennyiben tehát itt alternatíváról beszélhetünk, a voltaképi alternatíva itt ez ; TtBL&io rj Qr^tú ágeozeiv, s az alternatíva utótagjára hangzik a felelet : »vagy emberek kedvét keresem ? Ha az emberek kedvét keresném, a Krisztus szolgája bizony nem volnék." Már pedig ha mint vagy-vagy van egymásmellé állítva a Tteí&io és az áqeayM, egy dologbizonyos, hogy ez a két szó semmi esetre sem fejezhet ki egy ugyanazon fogalmat, hanem mindegyik mást. — Hogy mi volt ez az ámítási vagy csalási vád, melylyel Pált illették ? — ez már történeti kérdés, melyet bajos pár szóval megbeszélni • de hát röviden reá mutatok V. 11-re, melyből kitetszik, hogy a bujtogatók azzal ámíták a galatákat, hogy Pál is híve és hirdetője a körülmetéikedésnek, csak azért mellőzte náluk hogy kedvezzen nékik, {ageOKCLv). Ez az a mit a galaták a maguk részéről természetesen ámításnak tekintettek és bélyegeztek (s az innepek mellőzése IV. 10.) s ez az, a mit Pál nemcsak mint képtelent visszautasít (1. 10), hanem ugyanazon szóval az illetőkre vissza is fordít V. 8: »az ámítás (rtEL0[,t0vrj) nem attól jő a ki titeket elhívott" — nem én voltam az ámitó, hanem azok, a kik néktek azt állíták, hogy én puszta kedvezésbol s nem elvből mellőztem nálatok a körűlmetélkedést. 4. Végűi IV. 12-ben a ötórai vuwv-va, nézve elismeri az i. t. szerkesztő úr, hogy nyelvtanilag helyesen fordíthattam ezt így : „érzem a ti hiányotokat" e helyett „kérlek titeket" ; s viszont én is elismerem, hogy első tekintetre, mint uj dolog, visszatetszhetett az előtte: de abban már messze ment, mikor az indokot is felismerni vélte (eredetiség hajhászása), mely engem e kérdésnél vezetett. Tegyük fel egymásról a tárgyilagosságot. Szerkesztő úr az én felfogásomat, mint visszást veti el, mert egy ily jóindulatú kifejezést ép a galatákhoz írt levélben annyira visszásnak talál, hogy azt olyannak látja mint a tintafolt a fehér ingelőn. Első tekintetre tán van benne valami. De ha azt veszi szemügyre az i. t. szerkesztő úr ami akkor ott marad a Gal. levélben, ha a dtoj.iciL vficovt az előző mondattól elszakítjuk; akkor azt fogja látni,
