Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-16 / 7. szám

A meghatottság mély csendje állott be, midőn így szólt: ,Midőn pedig ama szomorú Világosnak setét éjsza­kája elközelgett, midőn mindenki csüggedett ; 0 akkor is tett, bizott, imádkozott, munkálkodott." Nagy marad előttünk a megdicsőült, hogy Pál apostol buzgalmával lobogtatá a protestantismusnak mint a felvilágosodás, haladás és szabadságnak zászlóját. — Végre kiemelte Öt, mint a szeretet apostolát; mert míg egyrészt nevéhez a legdrágább kincsét képezett árvák ügye fűződik, addig másrészt az egyetemes gyámintézet megalapítása által, az iskolát, mint egy szebb jövőt biz­tosító veteményes kertet ápolá és templomok építtetésé­vel a lelkiismereti szabadságot biztositá. Mi is ezen sze­retet-intézetnek köszönhetjük templomunkat. így rótta le háláját egyházunk ezen n'agy halottunk irányában. Közli Lutheránus. Kettős ünnepély Kertán. A kertai ág. hitv. evang. gyülekezetben, jan. 12-én ment végbe, szép rendben, az összes választó közönség jelenlétében a lelkész választás', Nt. Tatay Sámuel es­peres úr elnöklete alatt, ki miután a vasárnapi közönsé­ges istenitiszteletet elvégezte volt, — prédikálván a víz­kereszt utáni 1-ső vasárnapra rendeltetett evang. igékről, apostoli buzgósággal és bölcsességgel, —• oktatván és intvén a hallgatókat a templombani szorgalmas járásra, a szülőket és gyermekeket az ő fontos kötelességeik teljesítésére, — a gyűlést egy rövid beszéddel megnyi­totta, felolvastatván a candidatusok névsorát, a mire néhány pere múlva egy értelemmel t. Kalmár Pál, pápai segédlelkész úr lett rendes lelkészül kikiáltva és meg­választva, a ki február 2-án hivatalába ünnepélyesen be is lett iktatva. Legyen szabad ezúttal a beiktatási ünnepélyről megemlékeznem. — A beiktatást Nt. Tatay Sámáel, köz­tiszteletben és szeretetben részesülő kedves esperes urunk teljesíté, ki egy remekül kidolgozott velős beszéd­ben üdvözölte a gyülekezetet és az ifjú lelkipásztort, szivet lelket megható szavakkal adá át neki a templom kulcsát, anyakönyveket és az oltári szt. edényeket az egész gyülekezettel együtt. A beszéd befejezése után Nt. esperes úr buzgó imában emelte fel szivét Istenhez hogy áldja meg a gyülekezet és sz uj lelkész közt köt­tetett frigyet. Gyönyörű jelenség volt látni a gyüle­kezetet arcra borulva, az uj lelkészt az oltárnál térdre esve, imádkozni. Ezek után, két énekvers elzengése után a beiktatott lelkész ment fel a szó székre. Csengő hang­jával, jó előadásával megindította a hallgatók szivét, s megnyerte azok tetszését jól kidolgozott beszédével, szólván Ján. i f. 19—37 alapján, a protest. lelkésznek mi­lyen legyen állása, milyen legyen hangja, mi legyen alap­igéje, mi legyen célja. — A predikátió elmondása után a gyülekezet énekelt, az uj lelkész pedig násznagyai­val és vőfélyeivel kiment a templomból, hogy az oltárhoz vezesse menyaszonyát, az elhalt lelkész Nt. Kiss János hátra hagyott árváját Kiss Rizát. Az ifjú párt egy re­mek, költői képekkel felékesített alkalmi beszéddel Nt. Gyurátz Ferenc, pápai lelkész úr kötötte egybe, Hogy mily hatást szült a jeles férfiú beszéde, elég csak annyit megjegyeznem: alig volt a hallgató közönség között szem, melybe öröm könyeket ne idézett volna a két­szeresen ünnepélyes pillanat. Sok szerencsét kívánunk az ifjú párnak, különösen az ifjú lelkésznek a kettős frigyhez ! Talán mondanom se kellene, hogy ezt a kettős, oly igen ritka ünnepélyt víg áldomás, mennyegzői lakoda­lom követte, a melyen a felköszöntéseknek hossza vége alig akart lenni. És az a család és gyülekezet, mely ez előtt alig öt hónappal, sírva temette a jó atyát és hű lelki pásztort, azon szobákban és helyen, hol a halottas tort zokogva ülte meg, most ugyan az a család, a gyü-I lekezettel együtt a menyegzői lakodalom víg torát í ünnepelte! Sz. s. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Látogatás a francia kálvinistáknál. — Eredeti levél. — (Vége.) Ezek után áttért a dieulefiti gyülekezet életének és működésének jellemzésére. Igen szép világításban mu­tatta be a gyülekezetnek úgy vallásos buzgóságát, vala­mint felebaráti szeretét is. Általában igen becsületes, munkás, takarékos, va­gyonos és istenfélő embereknek mondta hallgatóit. Hétköznap a munka miatt gyérebben, de vasárnapokon és ünnepeken mindig tömegesen látogatják az istenitisz­teletet. Pedig a templomban ingyen csak állni lehet, mert a számozott ülőhelyek mind bérbe vannak adva családoknak és egyeseknek. S ezen itt senki meg nem ütközik, mert egy részről ez a szokás, más részről pe­dig az egyháznak semmi vagyona nem levén, mindenki belátja, hogy a gyülekezeti szükségek fedezéséről csak így lehet legcélszerűbben gondoskodni. Az ülőhelyek árait a presbyterium évenként meg szokta ugyan álla­pítani ; de azért nem ritkaság, hogy a hivek buzgóság­ból olykor egymásra licitálnak. De, ha egyházi Va­gyon nincs, egyházi terheket sem igen ismernek a francia kálvinisták. A papot az állam fizeti ; a templom és papi lak fenntartását pedig legtöbbnyire igen meg­könnyíti az állami mérsékelt segély mellett a politikai í község generositása. Stolárék szabály szerint volnának ; de a lelkészek, kik talán Franciaországban értenek leg­jobban a belmissióhoz, le szoktak mondani a stoláról, hogy ne csak saját híveiket el ne idegenítsék, hanem még másokat is magukhoz édesgessenek. A felebarát 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom