Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-18 / 33. szám

Hisszük, hogy a prot. egyházba vetett ezen bizalma, j melyet magával vitt a sirba, nem fövényrevolt épitve. Mi lehetett ezeknél fogva természetesebb, mint ^zon reményünk, hogy a nemeslelkü hazafi ravatalánál az első helyét foglalják el azok, kikkel ő egy zászló alatt, ugyanazon eszméért küzdött s áldozott éveken keresztül, bizonyára minden jelenvoltak tisztelettel engedték volna az első helyet nékik, mint legközelebbi szellemi rokonainak, de közülök nem emlékezett meg róla senki, nincs többé reá szükség! Nem így a prot. egyház! Alig, hogy halálának hire eljutott Pestre, azonnal több irányban kezdett dolgozni a távírda, hogy amennyire az idő rövidsége engedi, több tagból álló képviselet állittathassék Össze. A főurak közül gr. Degenfeld Imre, a tiszántúli ref. egyházkerület főgondnoka, készséggel ajánlkozott a megjelenésre s a küldöttség vezetésére. Jelen voltak : Szilágyi Sándor, pesti ügyvéd s a Baldácsy-alapítvány ügy vezetője. A dunamelléki egyházkerület részéről, — püspöke fürdőn levén — Sipos Pál a pesti egyházmegye t'őesperese, Papp Károly egyházk. tanácsbiró és Bálint József lelkész. A ref. theol. tanintézet rász érői Kovács Albert igazgató. Az ágostai egyház részéről Bachat Dániel bpesti esperes, Gyory Vilmos egyh. ker. főjegyző. Nem nagy szám ugyan, de tekintve, hogy a világi urak, részint türdőn, részint birtokaikon időzvén, ily rövid idő alatt meg nem jelenhettek, mégis elég arra, hogy az egyház tiszteletének és hálájának kifejezést adjon azon jótéteményekért, melyeket a boldogult részint a pesti ref. theol. tanintézetnek, részint legutóbb az egyetemes prot. egyháznak mintegy 8000 hold földbirtokot tevő nagyszerű alapítványával nyújtott. Jelenvoltak még a báró Baldácsy Antal nevét viselő 3-ik hadastyán-egylet többb tagjai. A rokonság részéről, — kiket elől kelle vala említenem, elen volt az özvegy és Földváry Árpád cs. kir. kamarás és honvéd-százados. A szép számmal megjelent vidékbeliek között ott voltak Esztergom vármegye alispánja, a megye több kitűnősége, s a különféle Baldácsy-uradalmak tisztjei. A ravatal a bélai uradalom kastélyának kápolnájában volt felállítva. A diszes koporsó koszorúkkal volt halmozva, melyek között középen a hadastyánok nagy koszorúja, különösen pedig a prot. egyház által feltett koszorú széles fehér szalaggal, „a prot. egyetemes egyház, báró Baldácsy Antalnak hálából* felirattal, tűntek ki. Emelte a kápolna diszét a hadastyánoknak arany nyal gazdagon himzett pompás zászlója. — A szertartást, beszentelést Szántóffy címzetes püspök végezte fényes segédlettel. Temetés után a végrendeletek hirdettettek ki, melyek között az utolsó, kelt 1878. május hónapjában, a báró nővérének Franciskának fiát, Földváry Árpádot átalános örökössé teszi, majorátust alapítván számára, az összes Baldácsy birtokokból, kivételével azon birtokoknak, melyek a prot. egyháznak alapítványul átadattak. A majoresko köteles lesz a Baldácsy nevet fölvenni. A lefordított címerek mutatták, hogy a Baldácsy család kihalt, de a majoratus alapításával az elhúnyt báró az idő és az enyészet hatalma alól meg akarta menteni nevét. Az ó-budai ref- egyház örömünnepe. A főváros dunajobbparti ref. egyháza f. hó 4-én örömünnepet ült. E nap délutánján tétetett fel ugyanis újonnan épült tornyára a ref. templomok szokásos jelvénye, a csillag. Az alig 600 lelket tevő kisded egyház majdnem száz éves s már rozzant állapotúvá lett templomát a maga erejéből kiujittatni; a buzgó ősök által épített, de be nem végzett kőtornyának kiépítését eszközölni nem birván, az egyháztanács mintegy fensőbb sugallat folytán előbb a magakörében önkéntes, majd a főváros területén hatósági engedély melletti konyöradomány gyűjtését határozza el s veszi e szent célra igénybe. Es, mert a cél szent és nemes : nem maradt el az égáldása, mert nemcsak a dunabalparti testvéregyház hivei sorakoztak nemes áldozatkészségükkel a gyengébb fél segélyezésénél: de a helyi r. kath és izraelita lakostársak is szép jelét adák a kor humánus érzülete s gondolkozásmódjának, mely a nagy apostol Galat. irt levele III r. 28. v.-ben nyer magasztos kifejezést s állit elénk ragyogó képet. Az ünnepély d. u. 3 órakor istenitisztelettel kezdődött, mely alkalommal a díszesen aranyozott s lepelbe vont toronycsillag az urasztala elé helyeztetett, honnan — rövid alkalmi ima után — a téres templom udvarára vitetett, s itt a gyülekezet tagjaiból alaknlt dalárda öszhangzatos éneke után — alólirt — a város mindenrendű s vallású diszes közönsége előtt, a következő alakalmi beszédet mondá : A régi Chaldeusok csillagimádók voltak, és becsületökre válik, hogy azok voltak ők. A gyermek szeme nem lát oly messze mint a férfiúé. Ott, az emberiség gyermekkorában látták az alkotmányt, de nem azontúl az alkotót; nem látták az Istent, de látták csillagait. Valóban egy komoly tekintet a csillagokra a tudomány szemüvegén és az ember imádva borul a porba ezek külümböző nagysága, távolsága szemléleténél. Egyikben 500 napos év, a másikban 80 napos; egyiknek igen magas hegyei, másiknak végetlennek látszó rengetegei ; ismét másiknak gyakor tűzhányó hegyei. Egyikben alig némi levegő, másikban a miénknél sokkal erosebb léglet. Ennyi és száinta^nszor ennyi külön féleséghez kép est 66*