Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-10 / 6. szám

a nagyjából a n. t. tractust — de persze csak az egyházi részről — a mint következik. A praesidensek egyike valóban elegáns alak Gazdagon szőrözött arc és fej, fület fűrészelő inggallér, csokorra kötött nyakkendő, nyitott mellény himzett ingelővel, setét dohányszin s a 1 o n-k a b á t, fekete pantalló feszes cipővel. Azt hittem, hogy legalább is a segédgondnok, pedig hát a főesperes volt. Az asztal baloldalán első foglalt helyet egy egészen beretvált arcú egyén, alig begombolt budában. Ezen ur egészen feketevolt, arca, kezei és jelleme kivételével, ilyenek voltak azok a tintafoltok is, melyek jobb füle környékén trónoltak. Ez volt a főjegyző. A mellette űlő hatalmas huszáros bajuszával, beretvált állal, lehajtott gallérú szines ingben, bő blouseban, behúzott nadrággal s jól megtermett csizmáival, melyeknek volt valami ismerettsége a hájjal — erős kémszemle alá vette a tractust, s mindenik nevét kérlelhetlenűl felirta. Ez volt az aljegyző. Az asztal jobb oldalán ülők egyike nemcsak maga ette már meg kenyere javát, hanem az a deákszűr is, melybe oly mély világgyülölettel belehúzta magát, hogy lerajzolnom lehetetlen volt. Hogy ő táblabíró volt, abból gondolom, mert mindég hallgatott, kétségkívül elvből, Annál inkább szemügyre vehettem táblabiró-társát s szomszédját. Ez egy termetes alak büszkén zsinórzott k a z i nciban, valószínűleg a traetus legfontosabb tagja. Fejéről az idő, arcáról a borbély lekaszálta a termést; de kurtára nyírott bajuszának szurási hajlandósága elrárulja benne az oppositionális szellemet. Gyakran oda súg valamit szomszédjának, a traetus pénztárnokának, ki azon több izben tett, de soha keresztül nem vihetett indítványához hűn, hogy a papok reverendában gyűlésezzenek, ezen ruhában jelent meg, s a számadás kikukucsgált a reverenda hátulsó zsebéből. Ezután következett egy egész sereg az ur szőlőjének ifjabb vincellérei közül} hosszú, hosszabb és leghosszabb attilákban, hosszú, hosszabb és leghosszabb különféle alakú felöltőkben, miket nem holmi divatképről, hanem a maga vallásosan hevült phantásiájából ollózott ki egyikmásik falusi szabó. Az asztal végén ült egy angol. Én legalább annak néztem ; pedig hát a zavarogi egyházban tanitó-káplán volt. Arca sima, s csak a körül meghagyott szakáimaradék bizonyítja, hogy ő már nem mai legény. Különben m e ncsikoffjának uj gombjai és diszes foltjai semmi kétséget nem hagynak fenn aziránt, hogy ő a gavallériában finom ízléssel bírna, ha 23 év óta igért legelőilletéke egyszer-valahára kihasittatnék. Nem tehetem, hogy itt befejezzem rajzomat, mert az a két fiatal ember ott a terem elején, rögtön párbajra hivna, pedig attól őrizzenek meg az istenek! Az a túlsó egészen magyarul volt öltözködve, még a nyakkendője is rojtos volt. Balkezén egy nagy pecsétnyomó-gyűrű búslakodott azon, hogy miért nem született Kaliforniában ; a mellénye gomblyukába fűzött piros zsinór váltig elakarja hitetni a világgal, hogy ő órát tart; és a rajta fityegő pénzdarab megunván egymagát a zsebben, kikívánkozott a fogaskerék-alaku órakulcs mailé. E fiatalt társai nemzetes urnák hívják, mert y—i káplán korában egy tisztelettudó atyafi „nemzetes káplán ur"-nak szólitotta. Az innenső már sokkal többre vitte. Öt barátai báróuek címezik ; nem azért, mert készpénzért vásárolni rangján alólinak tartja, hanem, mert kifogáshatatlan fehér nadrágja, balkarjára hanyagul oda vetet plaidje, s ügyesen felcsiptetett stekerje van. Különben ő a mákmezei egyházban virágzik, mint segédlelkész. Epen bevégeztem rajzomat, midőn a nekem asztalul szolgáló presbyter, könyökével megszólította szundikáló szomszédját, figyeljen csak, most beszélnek ám szépet. Biz az kedves beszéd volt, t. i. az elnökség pár szóval bezárta az ülést, mely elnöki enunciatió lelkesült helyesléssel fogadtatván, megindult a traetus a zöld asztaltól a fehér asztalhoz. Miután itt is kiki rangja szerént helyet foglal, egy ismerősöm halk hangon ezt a malitiosus megjegyzést tette : hogy ha Augusztus császár konskribáltatna bennünket, az tűnnék ki, hogy az ebéden többen vagyunk, mint voltunk a gyűlésen. Oh te, kákán is csomót kereső hajszálhasogatásnak viszálkodó fajzata, mondám én, avagy nem tudod-é, hogy ennek igen természetes okai vágynák ? Az egyik múlhatatlan do lgai miatt későn érkezvén, átallotta a gyűlés szent folyamát zavarni. A másik legfontosabb, életbevágó érdekeiben (szabó, suszter, boltos, s a t.) nem fáradozhat alkalmasabb időben, mint a gyűlésnapján, s épen a gyűlés ideje alatt. A harmadik kénytelen az ámbituson és mellékszobában egészségi szempontból — pipázni. A negyedik és ennek társai annyira szivükön hordozzák a haza állapotát, törökök bukását, sat., hogy efelett értekezni hazazafiui szent kötelesség — Groszman Samu sörcsarnokában. Üdvöz légy azért, oh tractuális ebéd ! Te a széthúzó tagokat egyesited, mindenki vitális érdekét kielégited, s alattad, főképen pedig utánnad a kormánypártot és ellenzéket ügyesen fúsionálod. Nincs kedvem s időm leirni az ebédet, noha benne résztvenni legkedveltebb passióim egyike ; csak egy pár megjegyzésre szorítkozom. Minden indítvány, mely a tartalmas tálakban feltétetett, általános helyessléssel elfogad| tátott s kimeritőleg tárgy altatott. Ha valamely borosüveg-állomás üresedésbe jött, azonnal betöltetett. De csak ideiglenesen. S noha a hajnal bíbora kezdett piroslani az arcokon, mégis zápor támadt, t. i. toaszt-zápor, melyben ottan-ottan éles jegek is hullottak, kárt azonban nem tettek, sat. sat. Fergeteg multával már épen az alsó tábla interpellálni akarta az elnökséget, hogy mikor szándékozik törvényjavaslatot beterjeszteni az alkotmányos pipázás életbeléptetése iránt: midőn egy kedves alak toppant be hozzánk. Engedd meg tisztelt olvasó, hogy még ez egyetlen alakot lerajzoljam. „Egészen meg volt beretválkozva (t. i. az arca, feje nem). Végig zárt fekete mellényének felső gombja egy kis fekete nyakkendőt szorított le, melyből fehér inggallérja mintegy centiméternyi szélességben állott ki. Egy -szerű fekete kabátja pár ujjnyival hosszabban nyúlt le a