Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-12-29 / 52. szám

gecskét, hogy abból mind azon lyukakat beduggathatom, a melyekre most nem kerül dugó. Talán még marad is, s elmondhatom, hogy ez év csakugyan áldott év volt anyagi, vagyoni tekintetben. Hát vallásosság, erkölcsiség tekintetében elmondhatom-e ugyan ezt ? Fájdalom nem ! Az én ide vonatkozó tapasztalataim elszomorítók, leverők s azt hiszem t. lelkésztárs, hogy tapasztalataink között vagy igen kevés, vagy épen semmi különbség nincs ; épen azért további beszélgetésemet a kedélyesség hangján nem is folytathatom. — Ugy-e, te sem tudtad kieszközölni azt, ha szinte egy Péter nyelvével és lelkével szólottál is, hogy néped, ez a szokottnál sokkal nagyobb áldást betakarított nép, a szokottnál nagyobb számban állja körül a hálaadás oltárát ? Ugy-e h ába kértél, hiába fenyegetőztél, megtörtént az, a mitől féltél : a sok uj bor sok uj erkölcstelenség szülő anyjává lőn ? Ugy-e láttál fiút apja ellen, testvért testvére ellen támadni oly családokban is, hol eddig ilyesmi nem történt ? Ugy-e láttál az utca sarában fetrengeni, vagy legalább tántorogni oly hivedet is, kiről eddig azt föl nem tetted volna ? Ugy-e megszaporodtak bajaid a házassági versengésekkel ? Ugy-e volt előtted asszony könnyeit eddig előtted s a világ előtt mélyen elrejteni tudó asszony, ki most tépett ruhában, kékre vert kezekkel rimánkodott hozzád oltalomért ? Ugy-e elkomorultál, midőn láttad, hogy az ifjúság, néped virága, tennevelted, kiváló szereteted s gondoskodásod tárgya — mikép fajul egy bő szüret után pincék trágár hőseivé, utcák orditó vadaivá ? Szinte hallom kivált laikus olvasók részéről ez egyhangú felkiáltást: nevelni kell a népet! Igenis, mi is azt mondjuk, hogy nevelni kell a népet, nem csak mondjuk, hanem szivvel, lélekkel fáradozunk is a népnevelés ügyében. Hanem mi azt is hozzá mondjuk egy csendes fohász kíséretében: kár volt a te országodnak még most elmúlni oh — botbüntetés ! Volna még sok egyéb beszélgetni valóm, hanem elhalasztom azokat a jövő év elejére. Reménylem t. olvasó, ismét találkozandunk e lapok semleges területén, kivel nyájasan, kivel haragosan. Most boldog uj évet kivánok mind közönségesen. CSEPELI PÁL, reform, lelkész. KÖNYVISMERTETÉS Templomi szószék. Közönséges, alkalmi és ünnepi egyházi beszédek. Irta Madarász Imre, a n. k. karcagi ref. egyh. egyik lelkipásztora. Ara 1 frt 30 kr. Karcag, 1878. Spitzer S. bizománya 8-r. 208 lap. E könyv 8 közönséges, 4 alkalmi és 7 ünnepi összesen 19 egyházi beszédet tartalmaz. Mint függelék van hozzáadva e gyűjteményhez a karcagi gyermekkert felállítására vonatkozólag mondott 2 prédikáció s egy zászlószentelés alkalmával tartott buzditó beszéd. Átolvastam e beszédeket kellő figyelemmel, vizsgálgattam a kritika szemüvegén is s hogy előre eláruljam e könyv felől véleményemet, mondhatom, hogy megelégedéssel tettem le azt kezeimből. Főleg 3 dolog szerintem amire kiváló tekintettel kell lennünk az egyházi beszédek megítélésénél, t. i. hogy „beszédünk jöjjön igazán a szivböl, vezessen Istenhez s legyen u népnek való.' — h- három szempont lebegett most is előttem. Szive, lelke teljes meggyőződéséből mondja-e Madarász úr, amit mond e beszédekben ? Bátran kimondhatom hogy igen. Legalább nekem úgy tetszik, hogy Madarász úr valóban érti s mélyen átérzi tárgyát, tudatával bir annak fontossága iránt s így képes is, akar is azért lelkesülni. Nem okoskodik sokat, nem megy messzire bizonyítékokért, nem hivatkozik tekintélyekre : ő egyszerűen szivéből, meggyőződéséből meriti bizonyításait; elégnek tartja, ha a részek művészi kidomboritása helyett egyszerűen arra ügyel, hogy a fenforgó tárgyra vonatkozó saját tapasztalatait, gondolatait és érzelmeit híven, őszintén, meggyőzoleg tárja hallgatói elé. Es én ezt mindig érdemül fogom felróni a szónoknak. Mert az a hibánk épen, hogy az üres szólamokat, az ügyes fordulatukat, a hatást ígérő idézeteket egyszóval a külső csillogást jobban szeretjük, mint az egyszerű s talán minden szónoki szépség nélküli, de egézséges gondolatokban gazdag s szívből jött szónoklatokat. Szerzőnk elmondhatja : ,hittem és azért szóltam*. Ebből következik, hogy beszédei is vallásosak, evangeliomszerüek s Istenhez vezérlők. E beszédek mindegyikén megérzik a vallásos ihlet, az a bizonyos kimagyarázhatlan kenet, mely e beszédek legfőbb érdeme. Meglátszik, hogy szerző otthonos a bibliában, igyekezett annak úgy kifejezési formáit, mint szellemét elsajátítani s a helyesen alkalmazott szentirásbeli idézetekkel minden léptennyomon találkozunk e beszédekben. Épen azért Madarász úr beszédei a nép számára kiválóan alkalmasok. Es ez a harmadik érdeme. Közönséges, egyszerű nép szá'nára irt, tehát azt gondolá, hogy egyszerűen, könnyen érthetőleg, vallásos nyelven kell írnia beszédeit, mert ez a , szükséges dolog*. Madarász úr irálya mindamellett hogy népszerű, nemcsak nemes, de sok helytt igen szép is, leirásai kedvesek és megragadók. E beszédek irályán azonnal megtetszik, hogy szerzőnk a biblián kivül énekes könyvünket is tanulmányozta, s ismerős a Révész B. úr kifejezési sajátságaival is. Es mert a felvett három szempontból ítélve Madarász úr beszédei többé kevésbbé megütik a mértéket, azokat általában sikerülteknek nevezhetem. — De természetesen az egyh. beszédek megítélésénél még más szempontok, más elvek is jőnek tekintetbe. Így p. u. ha saját theol. álláspontomból kiindulva ítélem meg e beszédeket, akkor a főbb ünnepekre írottakat egyszerűen e szóval jelezhetem: használhatatlanok. Vegyük p