Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-12-29 / 52. szám

nyilatkoztak helyes, legr. f. nyíltana k, H. nyíltak A következőkbea ismét helyén van az elbeszélő mult, mely a legr. fordítónál meg sem szakad De megszakad K.-nál és az uj ford—nál, azért helyes ezeknél : »miután mentem és megmosdottam, de H-nál helytelen : „hogy pedig elmenék és megmos d á m*, egyedül ez jó : „hogy pedig elmentem és megmosdottam". Be kellvén most érnem avval, amit felmutatok, ismételve mondhatom, hogy az uj testamentom történelmi könyveinek fordítása kedvesebb, olvashatóbb, mintsem a Károlié. Ítéletem ez úttal csakis ezen részt illeti. Ha lehetne annyi érkezésem, valamikor a Rómaiakhoz irt levelet venném szemügyre, nem mint theologus, hanem mint érdeklődő, aki szeretné, hogy az uj testamentumot mentiéi jobb, szebb fordításban olvashassuk. HUNFALVY PÁL. Böngészel. Beszélgetés az év utolján. Meg ne ijedj tisztelt olvasó, nem lesz ebből prédikáció. „Számadás az év utolsó napján® — e cim alatt irt már Kolmár egy gyönyörűséges prédikációt, én tehát nem írok. Először azért, mert még nem vagyok Kolmár, talán; másodszor azért, mert ha prédikálnék, könnyen ugy járhatnék, mint a kathedrában szoktam járni néha, midőn t. i. hallgatóim nagy figyelemmel — alusznak vala. Inkább beszélgessünk a lelkész padlásán, hombárjában, pincéjében. Ne féljen senki ; most az egyszer, hajlamaim ellenére nem nyúlok a máséhoz ; s igy én sem félek, hogy valaki a körmömre üssön — egy mérges polémiával. Ergo böngészgessünk. Ah van mit! Rakott padlás, tömött hombár, tele pince! Ezen év ugyanesak pompásan viselte magát ; s ha valaha mondhatta, most is elmondhatná a jó Grvadányi: »A szent egek reánk bőv áldást hozának : Mert van sokasága bornak és búzának . Búzánk 12 magot adott, a rozs 16-ot, árpa és zab 20-at, mind ez á lagosan. A kukoricának alig találtunk elegendő helyet. Krum li, répa nem fér a gödrébe. Hát még a szüret ? Ez adott ám még csak gondot a szőlős gazdának. Nem volt oly ügyefogyott hordó, mely az ő elvettetett állapotában maradhatott volna, s nem volt oly ügyefogyott pintér, ki minden kalapácsütéssel legalább egy hatost ne tudott volna csinálni magának. Sőt némely helyeken oly bőven áradt a Nóé nemes itala, hogy még a mihaszna mosó-teknő is jóllakott belőle. Tele vágynák tehát a vermek, tele a tömi ők, csak egy van a mi üres, t. i. a zseb. A zseb! (No meg némelyeknél a fej. A fej !) És a zseb kegyetlenül tires. Ott dagad egy nagy rakás gabona, várja Izraelnek pénzzel bélelt ivadékát, s oly nehezen várja, hogy várakozásában majd meg — dohosodik. Ott fenyegetőzik a pincében valami száz akó bor, s azt mondja, hogy most még a szebbik felét mutatja ugyan, ha valaki nézőbe jön, de ha sokáig váraí koztatják, megunja magát egy oldalon, s a másikra fordul. Mind hiába ! Mintha mérget árulnánk, oly ovatosan kerüli házunkat mind az, kinek zsebében pénz laKÍk. Pedig a pénzecskére keserves nagy szükségünk volna. Mindennapi kenyér csak van, de jaj, mennyi sok egyéb mindennapi kellene. Kellene például mindennapi esizma. Sajnos, hogy ez az imádságból — kifelejtődött. Még sajnosabb, hogy a mi politikus barátaink sehogy sem akarnak a világgal haladni, mert most is épen oly drágáért szurkolnak, mint ezelőtt pár évvel, mikor a terményeknek legalább is kétszer ennyi ára volt. Azután kellene mindennapi nadrág, kabát. S ismét sajnos, hogy az olló nem akar alábbvaló lenni a dikicsnél, az is oly árt szab, mikor ruhát szab, mintha most is 14 frt volna egy kila buza ára. Azután kellene a pénzecske sok egyéb előszámlálhatlan mindennapi szükségre, sóra, olajra, mindenféle adóra, előfizetésekre, satöbbi, és még valami száz satöbbi. Sőt kellene a pénzecske úgynevezett becsületbeli kiadásokra is. Például: prot. árvaházra, miskolciaknak, missióra, — ismét egy rakás satöbbi. Szent Kleofás, milyen karaván ! A szükségek mily éhes serege ! Ugyan mikép küzdjünk meg e sáska haddal ? Ha szükségeinket s megszokott élményeinket oly mértékben akarjuk kielégíteni, mint más években szoktuk s tehettük ! ugy most két annyi terményt kell eladnunk, ezt pedig kár volna tennünk, mert két annyi csakugyan nem termett, mint más években. Én megtaláltam azt a fegyvert, melylyel e sáskahad ellen győzelmesen harcolni lehet, sőt én már hareolok is E fegyvert ajánlom a katedrából is okkal-móddal, e fegyvert ajánlom neked is t. lelkésztárs. Ez a fegyver semmi egyéb, mint a szigorú takarékosság. Hogy miben álljon ez a takarékosság, abban-e, hogy az évenként előforduló családi ünnepélyt, t. i. a disznótort ne tartsd meg, — abban-e, hogy a pohárkocintó névnapot kisebb körben üld meg, — abban-e, hogy hatos helyett krajcárban tromfolj : én meg nem határozhatom. Kinek-kinek saját körülményei határozzák azt meg. Én csak ajánlom a szigorú takarékosságot. Ha elfogadod t. lelkésztárs, bizony nem bánod meg ; ha pedig el nem fogadod, meglásd, hogy háztartásod budgetjében olyan deficit áll elo, hogy mikorra a zsinat rád parancsolja a hosszú átillát, nem tudsz szerezni — igaz uton. A takarékosság mellett azonban nem dugom össze a kezeimet, hanem hogy gabonám fejéből a dohosságra való hajlandóságot kiverjem, tehát megrostál tatom nagy, szelelő rostán, ha a szükség kivánja, tavaszig kétszer is. Borócskámat pedig jól kezelt hordókba lefejtem, mihelyt megtisztul, hogy valamikép be ne üssön pincémben a Pál-fordulás. Igy aztán aggodalom nélkül várok — ha a kereskedelmi pangás megszűnik, s a kivitel nagyobb mérvet ölt — eladható terményeimért oly szép össze-