Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-12-08 / 49. szám

hatok, mert sokat kellene mondanom. Majd a maga helyén, — nem ez ismertetésben. Hogy mivé lett a fordításban az a végtelen kedves, gyönyörű részlet, melyet a 16—20 versekben olvasunk, ítélje meg maga az olvasó. Ideigtatom a magam fordításával : „Így hát ellenségetekké lettem igazmondásomért. Buzognak mellettetek , nem jól; hanem ki akarnak zárni minket, hogy mellettök buzogjatok. Szép dolog pedig jóban buzgalom tárgyául szolgálni mindig, nemcsak akkor, mikor ott vagyok köztetek, gyermekeim, kiket megint fájdalommal szülök, mignem megalakul bennetek a Krisztus. Szeretnék pedig jelen lenni most nálatok, és változtatni a hangomon ; mivel zavarban vagyok miattatok.® Az „egy nyomon jar4 „Tehát ellenségetekké lettem azért, mert az igazságot hirdetem nektek ? Nem úgy szeretnek benneteket, a hogy illenék, hanem minket ki akarnak zárni a ti szíveitekből, hogy Őket szeressétek. De hát szép dolog az embert szeretni a kellő időben mindenkor, és nem csak akkor, mikor ott vagyok közöttetek. Gyermekeim ! kikkel ismét átszenvedem a lelki szülés fájdalmait, míg a Krisztus alakot nem nyer bennetek, — szeretnék most ott lenni köztetek és megmásítani ezt az én hangomat, mert kétségbe vagyok esve fölöttetek." kifejezést rosznak tartom a 25. versben : »Egyik a sinai hegyről való, mely szolgaságra szül. Ez tudniillik Hágár; mert a Hágár szó a sinai hegy neve Arábiában. Egy nyomon jár pedig a mostani Jerusalemmel, szolgál ugyanis gyermekeivel együtt." — »Az egyik a sinai hegyi, szolgaságra szül, s ez Hágár. Hágár pedig nem más, mint a sinai hegy Arábiában, s egy a mostani Jerusalemmel, mert szolgaság alatt van, gyermekeivel együtt." V. 11. „En pedig, atyámfiai, ha körülmetélkedést hirdetek még most is, miért üldöztetem még most is ? Ugy vége a keresztfa botrányának" , Károli is : »tehát eltöröltetett a keresztnek botránkozása." Ez a mondás ép ellenkezőjét jelenti annak, mint a mit Pál akar mondani. Ha ezt mondaná : ugy vége a keresztfa jelentőségének, azt értenők, de az eredeti szövegben világosan botrány áll, ozavőcdov. Nem is itt van az exegeták tévedése, hanem a mcrjQyr^ai szónál, melynek alapjelentése homályos, /.azaqyeLv teszi ezt: eltöröl, m egsemmisít, de ezt is: haszontalanná tesz, innen médiumban, -/.atagyeof-mi-h a s z o n t a -lanná lesz. A helyes fordítás tehát: „S ha én még a körülmetélkedést hirdetem, miért vesznek hát úgy üldözőbe ? Hisz akkor hasztalan volt a kereszt botránya !" vagy szabadon : „hisz akkor értetlen marad a keresztfa botránya !" Vesd össze ezzel Gal. 11. 21, hol ugyanez a gondolat igy fejeztetett ki : ctQa XQiúrog éioqeuv áite&avev, akkor a Krisztus hiába halt meg. VI. 12. »A kik tetszetős külsővel akarnak birni a testben (!); mindazok (?) kényszerűnek titeket körülmetélkedésre, csupán a végett, hogy a Krisztus keresztfájáért (toj) e üldöztessenek". Nem attól kellett azoknak félni, hogy a keresztfáért, hanem attól, hogy a keresztfával fognak üldöztetni, azaz, hogy ők is keresztfára jutnak. — A tetszetős külsővel birást {evjtQOúomrjvai) helytelen, ide nem vágó kifejezésnek tartom, „Azok, a kik testileg akarnak kitűnni, ők azok, a kik titeket a körüímetélkedésre erőszakolnak, esakhogy a Krisztus keresztjével ne üldöztessenek." 14 v. „megfeszíttetett nekem a világ, és én is a világnak" e helyett : reám nézve a világ s én is a világra nézve." 17 v. „Ennekutánna senki se legyen nekem terheltetésemre ; mert én az Ur Jézus bélyegeit hordozom testemben." Mind a terheltetés, mind a bélyeg szót helytelennek látom itt. A bélyegnél a magyar fül valami megbélyegzőre gondol s nem olyanra, a mire büszkék vagyunk. Pál így rekeszti be levelét ; Többé engem senki bántalommal ne illessen, mert én a Jézus jegyeit hordozom testemen !" Térjünk át a korinthusi 1. levélre. Ennek fordítása kevesebb nehézséggel jár, s a fordító törtebb uton jár, mindamellett itt is hasonló hibákkal találkozunk, s nem kevesebb számban. Tekintsük át nagyjából ez iratot is. Egy borzasztó részletet már láttunk. Milyen lehet az egész, a miben olyan részletet találunk, mint IV. 6. Mindjárt a címzésben, az aviCov y.ai rj/.u7)v-nak a személy helyett a térre vonatkoztatásával helytelenül tér el Károlitól, kinél csak a mondat folyékonysága hiányzik, a mely bajon azonban lehet segíteni: „az Isten egyházának Korinthuszban, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, választott szenteknek, mindazokkal egyetemben, a kik a mi Urunk, Krisztus Jézusnak, az övéknek és a miénknek nevét mindenütt vallják.® Nem pedig: „minden helyen, az övéken és a miénken is®, a minek itt semmi értelme, míg annak igen is van, hogy az apostol a kényes, philosophusi szórágó görögökkel szemben, e félremagyarázható kifejezését: „a mi Urunknak" oda módosítja, hogy az övéknek és a miénknek, annak, a ki nemcsak a miénk, hanem az övék is. Igen lényeges hibákon is átugorva, melyeknél a felelősség tisztán a jelen fordítót illeti, magát az ügyet tekintve oly helyek megbeszélésére is kiterjeszkedem, melyeknek fordítási hibáiért viszont nem ő a felelős, hanem az egész eddigi exegesis és minden fordítás. Ilyen az a hatalmas hely, 1. Kor, 1. 20-n kezdve, melyben Pál telje.? joggal és igazsággal, s hatalmasan vágja le az egész positiv görög bölcsészetet. 20—24. ,,Hol van e világnak bölcse, hol írástudója, hol vitatkozója (!) ? Vájjon nem tette-é bolonddá (!) az Isten e világ bölcseségét ? Mert, miután az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ, bölcsesége által az Istent, tetszet! az Istennek a prédikálás bolondsága által tartani meg a hívőket ; mivelhogy a zsidók is (!) jelt kívánnak, a görögök is (!) bölcseséget keresnek ; mi pedig prédikáljuk Krisztust, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot, de magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisz-