Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-12-08 / 49. szám

tust, Isten erejét és Isten bölcseségét." Ennél, a mennyiben a rosz jó lehet, a Károlié is sokkal jobb ; tessék megnézni. A 21-ik vers az, a hol az általános hiba van. A mi fordításunk így hangzik : „Hol van a bölcs ? Hol van a tudós ? Hol van e világnak búvára ? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcseségét? Mert miután a világ az Istenről való bölcselkedésben, a bölcsészet útján, nem ismerte meg az Istent ; úgy. tetszett az Istennek, hogy a hívőket a prédikáció bolondsága útján mentse meg." (Ez itt a gondolat !) „Mert míg a zsidók jelt kiváunak, addig a görögök bölcseséget keresnek, mi pedig prédikáljuk a megfeszített Krisztust, ki a zsidók előtt botrány, a pogányoknak meg bolondság, a választottaknak pedig, zsidóknak és görögöknek, Isten üdvös*) ereje és Isten bölcsesége." Csakugyan a görög bölcsészet igen szépen (ha sokszor meglehetős együgyüen is, de azért hát csak szépen) bölcselkedett az Isten egységéről. Csakhogy mi hasznát látta a világ. A nép maradt a sötétségben, a babonában, s a világ maradt bálványimádó. A „de" szó, hogy ilyenre is hozzunk fel példát, hibásan van „hanem" helyett 111. 7-ben, valamint XVI. 12-ben az egyik. III. 9. „Mert Istennek vagyunk munkatársai." En édes Istenem ! hogy képzeljem én az Isten munkatársait ? Nem ovvdovhoL van ott, mint Máté XV111. 28, hanem ovveqyoi. — Itt meg a avv kisért. IV. 3. „Előttem pedig nagyon csekély fontosságú, hogy megítéltetem tőletek vagy emberektől valamikor." Az „emberektől valamikor" a vitö áv&QCOTCívrjg f^itoag fordítása volna, melylyel Károli sem birkózott meg, hogyan birkózott volna meg akkor az ily tekintetekben is messze mögötte álló átdolgozás ? Az emberi földi életről beszél itt Pál úgy mint egy napról, annak az örökkévalósággal szemben elenyésző rövid volta miatt. Mert ezer esztendő Isten előtt annyi mint egy nap. — Hát az emberi élet ? A helyes fordítás ez lehet; „Előttem pedig az a legkisebb, ha általatok, vagy a kurta emberi élet alatt ítéltetem." 7. vers. »Mert ki különböztet meg téged?* e helyett: „ki itél meg téged" 8. „—uralkodásra jutottatok és vajha csakugyan jutottatok volna!" Hova maradt a jutottatok szó elől az arra ? Mivé lett a fordításban ama keserű, panaszos, de emelkedett részlet: IV. 9 — 14? „Mert úgy látom, hogy az Isten minket, apostolokat, utolsóknak állított, mint halálra Ítélteket; mivel látványává lettünk a világnak, mind angyaloknak, mind embereknek. Mi bolondok vagyunk a Krisztusért, ti okosok a Krisztusban ; mi erőtelenek, ti pedig erősek; ti dicsőitettek, mi pedig *) Itt /or]GTog-t olvasok /.otaiog helyett, mert ezt követeli az j összefüggés, s inkább kiigazítom a másolók helyesírási tévedését, mint hogy Pált, kit jó írónak látok, rosz íróvá tegyem, ki a mondat tárgyát, hosszabb körmondata végén, egészen esetlenül ismételné. Viszont ilyen írásmóddal is találkozunk a régi irodalomban: Xor\aií kvoíj Clirestus stb. becstelenek. Mindez óráig éhezünk is, szomjúhozunk is, meztelenkedünk is, arcul is veretünk, maradandó helyünk sincs ; és fáradozunk, dolgozván saját kezeinkkel ; szidalmaztatván, jót kívánunk! üldöztetvén eltűrjük; káromoltatván, kérőleg szólunk. Mintegy szemetjévé lettünk a világnak, mindeneknek söpredékévé mindez ideig. Nem rnegszégyenítéstekre írom ezeket: hanem mint szeretett gyermekeimnek, figyelmeztetésiekreA mi forditásunkban : „Mert úgy látom, az Isten minket apostolokat, mint halálraítélteket, a legnyomorultabbakká tett, mert látványságává lettünk a világnak s angyaloknak és embereknek. Mi bolondok vagyunk a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztus által. Mi tehetetlenek, ti meg hatalmasok. Ti tiszteletesek, mi pedig becstelenek. Mind e mai napig éhezünk is, szomjazunk is, rongyoskodunk is, és arcon veretünk s ide-oda löketünk, és saját kezeinkkel dolgozva nehéz munkával küzködünk ; gyaláztatva jó szót adunk ; üldöztetve tűrünk ; szidalmaztatva kérünk ; mintegy a világ szemetjévé, minden ember söpredékévé lettünk egész mostanig. Nem ellenetek fordulva irorn ezeket, hanem mint szeretett gyermekeimet intve*. IV. 20. Mert nem beszéden áll az Isten országa, hanem erőn — e helyett: beszédben, erőben. V. 7. „Mert a mi páskabárányunk, a Krisztus is megöletett értünk". A Krisztusis ? Hát még ki? xaiyctQ — mert hiszen. 11. v. „Így azonban" — vvv őt — most azonban helyett. VI. 4—8 „Ha hát az életre tartozó dolgok felett törvényszéket tartottok : azokat ültetitek-e birákul, akik az egyházban megvetettek ? Szégyenitéstekre mondom. Így hát nincs köztetek csak egy okos ember is, ki képes lenne ax-ra, hogy az ő atyjafia között ítéletet tegyen. De atyafival perel, még pedig hitetlenek előtt. Már ugyan hát általában az is veszteségtekre (?) van, hogy egymással pereitek vannak. Miért nem hagyjátok inkább bántalmaztatni, miért nem inkább megraboltatni magatokat ? De ti követtek el bántalmakat és megrablásokat, még pedig atyafiakon". Talán inkább így = „Ha anyagi dolgokban pereitek vannak; azokat, akik az egyházban semmibe sem vétetnek, az ilyeneket ültessétek birói székbe. Megszégyenitéstekre beszélek így. Nincs közöttetek egy okos ember sem, aki képes lenne testvére ügyében itélotet hozni? Hanem testvér perel a testvérrel, s még hozzá, hitetlenek előtt! .. Valóban már teljességgel az is baj rátok nézve, hogy egymással perlekedtek. Miért nem szenvedtek inkább kárt ? miért nem hagyjátok magatokat inkább megraboltatni ? De ti vagytok akik megkárosítanak, ti akik rabolnak, s még hozzá testvéreiteket". VII. 3. „A féleségnek adja meg a férj a tartozott jó akaratot." Nem a jó akaratról van itt szó, hanem arról a m i a z t megilleti, —- egyszerűen zi)v oqeiXiv. Hogy mit ért alatta, azt eléggé megmagyarázza alább az apostol maga. (Folytatása következik.) P. NAGY GUSZTÁV.