Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-12-08 / 49. szám

gyakorlatában legyen, hogy még szóbeszédben s e tévessze el. S ha ebben nem megyünk is annyira, mint a régi görögök és rómaiak, hogy gyermekeinket a teljes, világos és szép kiejtésre különös hangtanítók által oktattassuk; de mindenesetre kell, hogy teljes figyelmet és szorgos igyekezetet fordítsunk a szép, hangzatos és kellemes kiejtésre. Ez azonban meg nem történhetik hangérzékünk kiművelése nélkül. S hogy e tekintetben jó ízlésre tehessünk szert, a rendszeres zeneiismeretek mellett nem árt koronként megfigyelni a természet énekeseit, a természet hangjait; összhangzatot, andalító ömledezést, egyik hangnak a másikba való bájos beolvadását, hajlékonyságot tanulhatunk ott, mely ellen a szónoklat terén igen sokan vétenek. Vigyáznunk kell azonban, nehogy a természet s művészet hangjainak megfigyelése abba a túlságba ejtsen, melyet Szabó Dávid >,utánzásnak" nevez. „Ez abban áll, — mondja ő, hogy maga a dolog, melyet a lélek gondol, érzékileg adatik elő; különbözik tehát a jó előadástól, mely csak a lelket foglalkodtató állapottal gondol, melybe működése által tétetett. Aki tehát szavával például a mennydörgést, vagy a tenger zajgását érzékileg előadni akarná, a helyett, hogy érzemény ét és a módot, melyszerint a tárgyaktól meghatva van, adná elő, magát a dolgot fogja előadni és így utánoz, majmol." (Vége következik.) LUKÁCS ÖDÖN. Az ujszövetség uj magyar fordítása. (Folytatás.) 21—22 vers: „Azután mentem (rosz szórend, mint gyakorta) Szíriának és Cilieiának tartományaiba. Valék pedig arcomra nézve ismeretlen a júdeabeli keresztyén egyházak előtt; hanem csak hallották, hogy . . stb." Az összefüggés nehézkes, elrontott ; igazi versről versre való fordítás, előzményével együtt, mely tönkre teszi Pál egyszerű, tiszta elbeszélő irályát. Meg a magyar ember nem arcára nézve ismer valakit, hanem személyesen. „Azután Syria és Cilicia vidékire mentem, s személy szerint ismeretlen voltam Zsidóország Krisztusi gyülekezetei előtt; csak hallomásból tudták azt, hogy — stb." 11. 2. Fölmenék pedig kijelentés nyomán (?). És eléjük terjesztettem azoknak — kiknek ? nem nevez meg fentebb senkit — az evangyéliomot, melyet hirdetek a pogányok között, külön pedig a tekintélyeseknek, nehogy hiába fussak vagy futottam légyen." Hát már necsak a diák iskolákat járt magyarok nyelvét mételyezze meg a latinos nehogy, mígnem stb. melyekkel kár hogy Győry is él, habár elvétve csak, hanem a népét is ? Jó magyar népem ! no mondd többé gyermekeidnek : sVigyázz, hogy el ne essél," hanem tanúid meg az új magyar nyolvet s ezután így mondd : Vigyázz, nehogy elessél. — 3. vers : De még a velem volt Titus is, ki görög, nem kényszeríttetett a körülmetélkedésre — stb. is! nem! Magyarúl: „Es pedig kijelentésből mentem föl, s eléjük adtam az evangéliomot, melyet a pogányoknak hirdetek, de külön csak azoknak a kik tekintélyeseknek látszanak (xoig őoxovaiv — ol doxovvveg ti sírni), hogy valamikép hiába ne fussak vagy futottam légyen. Hanem a velem volt Titusz sem kényszeríttetett, görög létére, a körülmetélkedésre — stb. 6. v. „Azoktól pedig a kik tekintetnek valaminek, bármilyenek voltak is, nekem mindegy, (személyére Isten nem néz az embernek); mert velem a tekintélyesek semmi újat (?) sem közlöttek." Nem erről van itt szó, hanem arról, hogy föltételeket szabtak-e reá, megkötötték-e a kezét, fogadott-e el ő oly föltételt, hogy csak azt tanítsa s csak úgy a mit, s a mint amazok megeugedik. „Azoktól pedig, a kik úgy látszik, hogy valamik —• Hogy milyenek voltak egykor (Jakab, ki Jézust Kapernaumban megakarta kötöztetni, Márk 111. 21, Péter, ki ama Pénteken úgy megtagadá) oitoioi 7toxe rjoainem pedig 0710101 őrjítőre fjOav — azzal nem törődöm (vagy az nekem mindegy); az Isten nem külsőleg ítéli meg az embert. Mert a kik valaminek látszanak, azok engem semmivel sem róvtak meg — stb. v. 10. »csak, hogy a szegényekről emlékezzem meg.4 7. vers. ,,Sőt ellenkezőkép látván, hogy rám bízva van (!) az evangéliomnak a körűlmetéletlenségnél, mi képen Péterre a körűlmetélkedésnél való hirdetése." — Nagy dolog az a szórend. Ebben a fordításban minél kevesebb. „Semmivel sem róvtak meg, hanem ellenkezőleg, midőn látták, hogy miként Péter a körülmetélkedés evangéliomával, úgy én a körűlmetéletlenségével (vagy miért ne tehetnok : a pogányságéval) bízattam meg." A rosz fordítás netovábbját, 11. 11 —13, már láttuk. A 14. versben így folytatja : „De midőn láttam, hogy nem egyenesen haladnak az evangéliom igazsága felé — 7VQOQ xrjv abj&eiar — e helyett: „Hanem mikor láttam, hogy nem egyenes úton járnak, az evangéliom igazságához illőleg". — Mennyivel jobb a mi öreg Károlink is, miért tért el tőle a iCQog szó fordításánál, vagy azt hitte, Károli tévedt, s nincs e szónak szerint, — hoz illőleg jelentése, vagy a ycgóg £(ié (a mi engem illet,) kifejezést is felémmel fordítaná? Hogy mennyire szereti a Krisztus név elől s átalán is az „a" szót elhagyni, ott is a hol azt a magyar fül megkívánja, mutatja a tömérdek sok hason eset mellett a 17. vers: „úgy hát Krisztus bűn szolgája?® 19. vers. „Mert én a törvény által haltam meg a törvénynek.« Nem az itt a kérdés, hogy mi által halt meg Pál a törvényre nézve, mert hisz erre Pál azt felelte volna különben is, hogy Krisztus halálának értékébe vetett hit által, hanem hogy meghalt-e vagy nem a törvénynek. Ime egy hibás szórend kérdésbe teheti, hogy hit által halt-e meg Pál a törvényre nézve, vagy maga a törvény által. A őia szócskát, ott a hol nem kell, Gal. IV. 13, tudja ezzel fordítani: miatt, s itt, ahol ez van helyén, nem. A helyes értelem ez: „Mert én a törvény miatt meghaltam a törvényre nézve (mivel a törvény arról győzött meg, hogy