Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-03 / 5. szám

sen még egy második kötettel, mert, hála Istennek, vannak még nekünk nagy papjaink ! PETRI E. NECROLOGOK. Káli Nagy Elek(Az unitárius vallásközönség fó'gondnoka. mh. január 7-én,) K. Nagy Elek Erdély kiválóbb férfiai közé tartozott s a közügyek különböző terén nagy befolyást gyakorolt. Született 1816-ban a közép nemességhez tartozó vagyonos szülőktől. Egyetlen gyermek lévén, atyja különös gondot forditott neveltetésére ; magánnevelője Nagyajtai Kovács István, a későbbi jeles történetbúvár volt, ki nagy befolyást gyakorolt a kitűnő tehetségű s rendkivüli emlékezőtehetséggel biró fogékony gyermekre, kinek már zsenge ilju korában az irodalommal való fogalkozás lett egyik fő szenvedélye s e tulajdonsága megmaradt egész életében. Tanulmányait az unitáriusok kolozsvári főgymnasiumában már 16 éves korában a jogot pedig szintén Kolozsvárt a k. lyceumban 18 éves korában végezte. Tanulótársai közül bensőbb barátai s úgyszólván irodalmi szövetségei Szentiváni Mihály és Kriza János voltak, kik később az irodalomban tisztelt nevet szereztek, de akik a tanodában igen sokat köszönhettek Nagy Eleknek, ki a magyar, s német irodalom javát már ekkor megszerezte, elragadtatással olvasta és folyvást sarkalta barátait is, hogy együtt foglalkozzanak ezek olvasásával, bírálásával s ami ebből következett, magok is tegyenek kísérletet a fejlődő magyar irodalom terén. Tettek is próbát mindhárman kisebb dolgozataikkal, kivált a Szemere Aurorájában. Ez a kis szövetség vetette meg alapját az emiitett főtanodában később alakult»Olvasó társaságnak*, melynek körében született a »Koszorú* cimű zsebkönyv: Nagy Elek a tanodákból kilépvén, szeretett volna azután is az irodalom terén maradni s kizárólag azzal foglalkozni ; azonban atyja határozott akaratára már 1834-ben fel kellett esküdnie egyszerre a kir. főkormányszékhez, a kir. táblához és Kolozsmegyéhez. Ettől fogva az irodalom csak kedves olvasmánya, szellemi időtöltése volt 5 ő maga megszűnt tettleges részt venni abban ; de meleg éa mindig áldozatkész pártfogója maradt az irodalomnak és minden tudományos vállalatnak azután is egész életében. A közpályára oly magas miveltséggel és oly sok oldalú képzettséggel lépett, a milyen abban az időben csaknem páratlan volt. Ehez járulván kitűnő tehetségei gyors felfogása, éles Ítélete, fáradhatatlan tevékénysége; természetesen magára vonta mindenütt a figyelmet. Különösen Gti. Széchényi reformeszméitől lévén áthatva, mint kolozsmegyei tiszteletbeli aljegyző, derékszéki biró pár év múlva főjegyző hatásosan kezdett ujitani, a latin műszavak helyett magyar műszavakat kezdett használni az elavult formaságokat eljárásban s kifejezésekben kerülte ; mindenben a modern ember tünt fel benne. Voltak is ezért kellemetlenségei a régi formákhoz s kifejezésekhez szokott öreg urakkal ; de nagy fölénye s az eredmények, miket felmutatott, elnémiták a zsimbelŐket. S mivel Nagy Elek a kolozsmegyei derékszéken az öszözehalmozódott régi, bonyolult pereket bámulatos, könnyűséggel már az első ülésszak alatt mind lejártatta ugy, hogy egyetlen per sem maradt elintézetlenül amire addig sem Kolozs, sem más megyében példa nem volt; s mivel emellett a márkális gyűlések jegyzőkönyveit Kazinczy szerű klasszicitással szerkesztette, ami viszont bámulatot gerjesztett: oly tekintélyre vergődött, hogy egész Erdélyben mintaszerű főjegyzőnek nevezték. Kapott is meghívásokat a főkormányszékhez s a kir. táblához is. Előtte állt a gyors, sokaktól irigyelt haladás ; azonban már 1841-ben, megint 1846-ban s 1848-ban országgyűlési követté választatván, megmaradt a főjegyzői állással, mely abban az időben sokkal nagyobb fontosságú hivatal volt, mint most. Az országgyűlésen az »Unio" keresztülvitelében tevékeny részt vett. A magyar kormány alatt kolozsmegyei első alispánsággal, főkormányszéki titkársággal kínálták a még fiatal embert, de ő még akkor Inkább akart Erdély első főjegyzője maradni. A forradalom alatti időkben tevékeny részt vévén, annak végével szomorú sors várt reá is. A kolozsvár-vidéki teljhatalomu parancsok, a vad Urbán ezredes, értesülvén Nagy Elek múltjáról és kitűnő tehetségeiről, őt maga eleibe hivatta, s tudtára adta, hogy vagy eiválallalja Kolozsmegyében a főnökséget vagy 'elitélteti mint rebellist. Nagy Elek, ámbár 10 év óta már nős s több gyermek apja, kész volt az utóbbira- Azonban épen a megye birtokossága, élükön gf. Mikó Imrével rá, beszélték, hogy vállalja el e hivatalt, ne hogy valami hitvány külföldi jusson arra, s a különben is megrongált nemesség tönkre jusson egy galíciai jövevény kormányzása alatt. Hazafiaságból elvállalta a keresztet. És jóltevője lett a vezér kolozsmegyének. Számos családott mentett meg a fogságtól és végpusztulástól. A felbőszült oláhság birtokfoglalási törekvéseit megzabolázta s a magyarságot védte, a birtokosságot megmentette. A dühös Urbán később észre vévén ezt, Nagy Elek ellen boszus lett, okot keresett elfogatására annnyival inkább, mert még nem volt purificálva. N. E. azonban ismerte emberét, előre kieszközölte a törvényszékhez való áttételét, ahol aztán csakhamar beadta lemondását s megszabadult a forradalom utáni üldözések következményeitől. Ezután magánéletbe vonult. 1861-ben gí. Mikó Imre a főkormányszék elnökévé neveztetvén ki, az ő ajánlatára Nagy Elek 10*