Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-17 / 46. szám

Lapom fennállása óta ismételve és mindenféle módon sürgettem a biblia-revisió munkábavételét ; sőt ha a közönség pártolása a nagy költségre nézve, melylyel ily munka kiadása okvetlen jár, csak némi biztosítékot nyújt vala, kész voltam annak kivitelére is vállalkozni. Miután azonban ez nem sikerűit, igazi lelki örömömre szolgál hogy a britt bibliaterjesztő társulat vette az ügyet kezébe, s kedves kötelességemnek tartom annak mentül sikeresebb keresztülvitele érdekében mindent megtenni, ami tőlem telik, az lévén a meggyőződésem, hogy egy jó bibliafordítás nemcsak a vallás szent ügyének tesz szolgálatot, hanem a nemzeti Összes cultúrának is legáldásosabb s leghathatósabb előmozdítója. Ily előzmények után, s miután a magyar bibliafordítás eddigi fejlődésének fő mozzanatait úgy irodalomtörténeti, mint nyelvészeti tekintetben a * magyar tudományos akadémiában 1863. felolvasott értekezésben előadtam , s az ugy lapomban , mint a „Nyelvtudományi Közlemények* Ill-ik kötetében megjelent, azóta is lapomban több izben tüzetesen fejtegettem a kérdést: tán minden további bevezetés nélkül egyenesen beléphetnék in medias res, ha most, midőn a biblia uj-szövetségi részének átdolgozásáról van szó, erre nézve külön megjegyzéseket nem kellene tennem. Hogy Károli Gáspár fordításáról igazságos ítéletet mondhassunk, okvetlen külön kell választanunk az ujtestamentomi kánont az ó-szövetségitől, nemcsak azon tekintetből, hogy tudvalevőleg az eredetiben is egészen más szellemi légkör, más világ tárul az olvasó elé az ó-, s más az uj-testamentomban; hanem mert különösen Károli Gáspár, ki az ó testamentomi eszmevilágban egészen idegen, az uj testamentomban otthonosabban forgolódik. Míg az ó testamentomi nyelvet, ugy látszik, igen tökéletlenül'értette, annak geniusáról, prózája szaggatottságának erejéről, költészetének hangarányáról és fenségéről sejtelme is alig volt: addig az uj testamentomi nyelvben teljesebb jártassággal kellett birnia, észjárása pedig, kegyes egyszerűségével szerencsésen talált azon mesterkéletlen stílushoz, mely a szegényeknek prédikált evangéliumnak oly kiváló ékessége. Ehhez, az apostoli iratoknál még az a kedvező körülmény is járult, hogy irodalmi fejlődése első forrongási stádiumát akkoriban még túl nem haladt nyelvünk könnyen simult a kteresztyén eszmék feletti elmélkedés szülemlő nyelvezetéhez, mely a keresztyén tanirodalom amaz első zsengéit jellemzi. Ezekből folyólag a bibliarevisió munkájának természetesen más föladata jut az ó-szövetségben, és ismét más az újban : az ó szövetség magyar szövege csaknem egészen hasznavehetetlen lévén, itt merőben uj fordítás szüksége forog fenn ; míg az uj szövetségnek egészben véve szerenesés fordítása, melynek ódonszerű nyelvezete nemcsak hogy liturgiánkba s egész egyházi életünkbe átment, hanem egyes sikerült szólamaival a köznyelvet is gazdagította, nem annyira teljes átalakítást, mint inkább részszerinti igazítást igényel. Ez igazításnak, amennyiben az eredetinek ujabb recensiók nyomán ma már tudományosan megállapított, változott szövegét illeti, a jelen átdolgozásban kevés, mondhatnám semmi nyomára sem akadni. Ez azonban, ha a munka becsét csökkenti is, oly mulasztás, melyért az átdolgozókat vád nem érheti, miután kezüket a tekintetben oly utasítás kötötte meg, melyet egyházunk kényszerült mellőzésével a bibliaterjesztő-társulat dolgozott ki számukra. Annál több, mondhatnám kelletinél is több történt a nyelv avult formáinak kiküszöbölése s a tiszta magyarság érdekében, kiváló gond fordíttatván egyszersmind a tudomány által kiderített helyesebb értelmezésre is. Az egész átdolgozás, amint a bibliatársulat jelentéséből tudjuk, két férfinak a műve, mi a nyelvezet élesen megkülönböztethető mivoltából első tekintetre is észrevehető. Az első, elbeszélő rész oly íróra vall, ki mint nyelvünknek avatottja, könnyen érthető, simáu folyó, nagyon is csiszolt szöveget ád, melyen azonban sok helyt megismerszik, hogy szerzője az írásmagyarázat tudományával nem sokat foglalkozott. Ezzel ellenkezőleg az apostoli iratok átdolgozásában az eredeti szöveg nyelvének alapos ismerőjére, tudós irásmagyarázóra ismerünk, de az irály esetlensége, sokszor érthetetlensége arra mutat, hogy szerző tudós, de nem iró, hogy a fordítás művészetét nem ismerve, sem elődjének tiszteletre méltó igyekezetét kellőn méltányolni, sem önerejéből jobbat adni nem birt. Mindamellett a dolgozatnak e része is számot tarthat őszinte elismerésünkre, mint oly előmunkálat, mely a végleges redactiót nagyban előmozdítja az által, hogy többnyire helyes értelmezés nyomán eszközölt betűhöz tapodó magyarítása könnyíti az eredetivel való összevetést és segíti megtörni a megszokottság varázsát, mely Károli Gáspár fordítását nenyuljhozzám-féle műnek tekinti. BALLAGI MÓR. SYNODALIA. ro-— A konventi nagy "bizottság1

tanácskozása. A magyarországi reformált egyházban, a zsinati előmunkálatok tárgyában megbízott konventi nagy bizottság folyó hó 9-én d. u. 4. órakor kezdette meg tanácskozásait Budapesten. A 18 tagból álló bizottságból 14-en jelentek meg: névszerint Nagy Péter erdélyi püspök mint elnök, Révész Bálint tiszántúli Kun Bertalan tiszamelléki püspök; Beöthy Zsigmond, Molnár Aladár, Fördős Lajos, Szász Károly, Kiss Áron, Szász Domokos, Gróf Ráday G-edeon, Kolosváry Sándor, Mo,] csáry Lajos, Fejes István és Tóth Sámuel.