Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-17 / 46. szám

206. A keszthelyi városi államilag segélyzett 1 polgári fiúiskola 6-dik értesitője. Igazgató Wiese Károly. Értekezés : A természettani oktatás polg. fiiskoláinkban, Szeitz Károlytól. Növendékek sz. 58. kik közül 31. róm. kath., 25 zsidó és egy helv. hitv. A francia nyelv tanítása megkisérttetett; de — részvétlenség miatt — abba kellett hagyni. A házi ipar oktatása a jövő évben kezdetik meg. A lefolyt évben léptek ki először az intézetből teljes hat osztályú tanfolyamot végzett növendékek szám szerint 9-en, kik közül 7 a keszthelyi gazdasági tanintézetbe íratta be magát; míg ellenben a 4-dik osztályból kilépettek legtöbbje ipari és kereskedelmi pályára ment. 207. A kolozsvári ev. ref. kollégium értesitője. Igazgató Jancsó Lajos, tanvezető Debreceni József Beszédek: Igazgatói megnyitó- és zárbeszéd s tanvezetői székfoglaló beszéd. Tanulók sz. az elemi iskolában 168, a gymnasiumban 280, összesen 448. Az elöljáróság elhatározta, hogy a gymnasialis osztályok minden kötelezett tantárgya lehetőleg rendes tanárok kezébe legyen letéve s már a lefolyt tanévben csak két oly tanerő volt alkalmazva, kik még nincsenek állandósítva, de azok is tanárjelöltek. Kovács Márton 1000 frtos ösztöndijalapítványt hagyományozott. TÁRCA. Biblia fordításunk revisiója. i. tekinti vala a munkát az egyház hozzájárulásával készítendő utasítás szerint végeztetni; mig hallgatásunk a társulatot oly eljárásra kényszeríti, a minőt holmi hottentott népség irányában kénytelen követni, kiknek számára a bibliát missionáriusaival vagy ezek által képzett benszülöttekkel lefordíttatja, anélkül hogy a közönséget megkérdezhetné azon ügyben követendő eljárás iránt, melyről mint egészen ismeretlenről semmi tudomása. Legyen szabad hinnem, hogy a máig tapasztalt hallgatásnak nem az ügy iránti közöny, mint inkább az az oka, hogy oly lélekbejáró dologhoz csakúgy hevenyében hozzászólani senki nem merészelvén, minden ember azzal nyugtatta magát, hogy »ami késik nem múlik." Csakugyan ma már örömmel jelenthetem, hogy egyházunk előkelő férfiainak igéretét bírom, részint a tekintetben, hogy a legközelebb tartandó egyházkerületi közgyűléseken a nagyérdekü ügyet szőnyegre hozván, a nemes biblia terjesztő társulathoz intézendő liálairat dolgában a kellő lépéseket megteszik, más részt, hogy a megjelent művet tudományos vizsgálat és bírálat alá veszik vagy vétetik.*) — Sot a t. közönségnek avval az örvendetes hírrel is kedveskedhetem, bogy kitűnő nyelvtudósunk Ilunfalvy Pálazuj testamentom egyik legsajátságosabb része, a János evangeliuma megbirálására vállalkozott, s hogy dolgozatát lapunk legközelebb hozn fogja. Ugy szintén tüzetes bírálatot ígért Nagy Gusztáv, theologiai tanár Sárospatakon, kit közönségünk a „Protestáns theologiai könyvtár* VUI-ik kötetében megjelent „Jézus imájáról" szóló jeles értekezéséből ügyes tollú és éleselméjü kritikusnak ismer.**) Magamat ami illeti, először történik életemben, hogy tudományos kérdésben akarván felszólalni, azon járatom mindenekelőtt eszemet, mikép ejtsem a szót ugy, hogy meggyőződésemet nyilvánitva senkit kellemetlenül ne illessek és neheztelést ne támaszszak, mikor az az óhajtásom, hogy mentül többen, s lehető legjobb kedvvel lássunk a szent munkához. Nem is kivánom ezennel megkezdett cikksorozatomat másnak, mint oly véleménynyilvánításnak tekintetni, mely ugy a szövegre, mint a fordítási elvekre, a kivitel módjára, mint a mű egyes részleteire nézve eszmecserét szeretne előidézni, hogy úgy, sokoldalú megbeszélés folytán a tudomány is nyerjen, a közönség is tájékoztassék. Minthogy pedig a következő cikkekben kizárólag a fordítás részletes taglalásával szándékom foglalkozni, azért ami általános mondani valóm van, most akarom elöljáróban előadni. *) Dolgozatom már nyomdában volt, midó'n a N. Enyeden megjelenő ^Egyházi és iskolai Szemle® legújabb számát vévén, nagy örömömre láttam, hogy abban a szóban forgó átdolgozás tüzetes bírálata indíttatott meg, mely, amint sejtem, Keresztes József tollából foly, kitől, e téren eddig közzé tett jeles kísérletei után ítélve sok jót várhatunk. B. M. **) Lapunk bezártakor vettük N. G. úr ismertetése elejét és jövő számban meg is kezdjük közlését. B. M. Magyar bibliánk revisiójának szüksége évtizedek óta annyiszor és oly sürgetoleg pengettetett, hogy midőn a britt biblia terjesztő társulat az uj testamentomnak az eredeti szöveggel egybevetett és átdolgozott kiadásával néhány hónap előtt a nagy munkát megindította, s a szépen kiállított kötetet szétküldte, azt kellett hinnünk, hogy örömriadallal fogják fogadni, s özönnel jönnek majd az ismertető és biráló nyilatkozatok az oly régóta várt műre. Hónapok multak, mióta a munka közkézen forog, s ime egy lélek sem emelte fel szavát, sem helyeslőleg, hogy a munka megjelenése feletti örömét nyilvánítsa, sem, hogy, ha tán vagy magát a munkát, vagy az a körül követett eljárást helyeselni nem tudta, azt viszszautasitsa. Egyházkerületeink is azóta közgyűléseiket megtartották, és senkinek sem jutott eszébe, hogy illő volna köszönetet mondani amaz idegen társulatnak, mely vallásunk szent okmányai iránti lelkesülésből, egyházunk egyik legégetőbb szükségéről vállalkozott gondoskodni. Pedig egyházkerületeinket erre nemcsak az illedelem parancsa, hanem az ügy jól értett érdeke is indíthatta volna, amennyiben a társulat ez uton egyházunkkal érintkezésbe lépvén, bizonyára kedves kötelességének