Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-03 / 5. szám

munkái közül egyik sem mondható kísérletnek. Magam 1 is ismerek munkái közül egynehányat, s mindazokban feltaláltam mindazt, mit a tudomány akkori álláspontján felmutatott ; sőt homiletikája oly helyes irányú, hogy kevés módosítással 3-ik kiadást lehetne belőle rendezni, j S hogy ezen munkái megírásánál mekkora lelkiismere- i tességgel, pontossággal járt el, nem riadva vissza a hosszas és fáradságos részlet-kutatásoktól: semmi sem jellemezheti jobban, mint Benedek Mihály debreceni püspök levele, melyet Tóthhoz irt, midőn ez a tiszántúli püspökökről irt munkáját neki megküldte. Nem lesz talán érdektelen, ha közlöm levelének ide vonatkozó részét: »Nagy gyönyörűséggel vettem annak idejében . . . professor uramnak elébbeni tudós munkáit; előre ellátván azon hasznokat, melyek abból hazánkra, különösen pedig hitünk sorsosira szánnazandnak. Vettem hasonló örömmel közelebb azt is, mely püspökeink életét foglalja magában, de magamra nézve méltó szeméremmel. Csudálom ennek a munkának elkészítésére megkívántatott fáradhatlan szorgalmatoskodását, el nem tudván gondolni, mikép juthatott az abban előadott mind régi, mind ujabb dolgoknak ismeretéhez. Részemről néhai főtiszt. Hunyadi Ferenc uramról, kivált munkáiról olyanokat olvastam, a melyeket ezeknek előtte nem tudtam, sőt magam felül is sok afféléket látok, a melyeket már nem tudtam, j a mennyiben azokról már megfeledkeztem és ha akarhattam volna is : annyit magam felül irni nem tudtam volna.® Azonban, ha püspöki működését megfigyeljük, mely ez életrajzban elég részletesen előadatik : azt kell mondanunk, hogy mint egyházkormányzó még kitűnőbb volt »Arany fonalként vonul végig püspöksége rövid pályáján — mondja Liszkay — a jogvédelem, föl- és aláfelé, egyeseknek a testületek és ezeknek viszont az egyesek ellenében. Tiszteletben tartotta ő, mint senki j különben, a kormány, egyházak és egyházmegyék jogát s jogosult intézkedéseit, de a kerület s elnökség jogai megtámadását s jogtalan csorbítását nem tűrte s védelmükre kelt mindenkor jogos és törvényes fegyverekkel, ezért győzelme biztos volt.* Igen messzire vinne, ha püspöki működését részletesen akarnók ismertetni. De nem is szükséges. Olvasóink legnagyobb része kétségen kívül előfizetője a theol. könyvtárnak, tollát van alkalma meggyőződni Tóth finom érzékéről, tapintatosságáról, eszének élességéről, melyek itt mind példákkal vannak illustrálva. Meglátszik azonban az életrajznak különösen ezen a részén, hogy irója historikus ; mindenütt a száraz tényeket helyezi előtérbe, mi által előadása is száraz és olykor fárasztóvá lesz, jóllehet az előadás szárazságát nagy mértékbon feledteti az előadott tények érdekessége. Bocsásson meg a szerkesztő ur, de még sem állhatok ellent, hogy ne közöljek Tóth kormányzói tapintatának jellemzéséül egyes részleteket azon terjedelmes leveléből, melyet a Hegel philosophiája elleni névtelen támadások ügyében a veszprémi s.-gondnokhoz intézett. A tiszt, olvasó is mindenesetre szívesen fogja még egyszer e levelet végig olvasni, melyből nem csak Tóth szabadelvüségérol, elfogulatlanságáról győződhetik meg, de a melyet igen jól alkalmazhat sok korunkbeli úrra, kik behunyt szemmel kísértetet látnak és azok ellen suhogtatják rozsdás kardjukat. A levél érdekesebb része igy hangzik : „Én ugy tartom, hogy a vádemelő urak sem leckéjét, sem examináját a prof. urnák nem hallották, de tán kéziratát nem is tanulmányozhatták. Csak egy semesterben tanítván még a prof. ur nálunk, tanitotta abban a speculativa philosophiát. Tudjuk, abban Kant azt mutogatta meg, hogy a spekulatív okosságból Isten létét nem lehet megmutatni. Hegel ellenben megmutatja, hogy a speculativa phibsophiából is igazolható az Isten léte; ha ez igy van, métely nem lehet, sőt nagy érdeme ez ezen philosophiának. Most meg a jus naturae és gentium, majd a religionis philosophia és a morál következnek : ezekről még a prof. ur nem szólván, hogy esik meg hát arról az Ítélettétel, amit még Pápán nem is hallottak ? De tán azt is bátran mondhatom, hogy az ott beszólt urak közül egyik sem tanulmányozta eddig a Hegel philosophiáját ugy, hogy ex fundamento érthetné, annyival kevésbé, hogy ennek 15 kötetből álló philosophiája csak tavaly jelent meg, amit nem szerezhet meg minden ember s ily rövid idő alatt végig sem tanulmányozhatta még senki ugy, hogy afelett bíróilag ítélhessen, kivált midőn ezen vádlók azt mondják, hogy az érthetlen. Nem érthetlennek kiáltotta-e egész világ a Kant philosophiáját s Magyarország különösen Márton ur philosophiáját, ki Kant nyomán haladt ? u ma tiszta világosságnak tartja azt Magyarországon mindenki, még aki nem érti is. A németországi recensiokat, ha olvassa az ember : Kantot atheusnak, pantheistának, a ker. vallás összetörőjének, a legsötétebb mystikusnak, a biblia szavainak, a theologiá mesterszavainak képtelen elcsavarójának tarthatni, igy értvén hazánkban mind a nagy philosophus Rozgonyi, mind Budai, mind a Morál recensensei, kikelvén könyvekben is ellene ; és ma már sem atheus, se nem pantheista ez, s az ő princípiumai szerint irt prédikációk is többé nem kantomániák, hanem valódi keresztyéniek. Cartes könyveit megégették, Wolfot mint atheust professori hivatalától megfosztották, Kantot csaknem megfeszítették s utóbb mind igazi philosophusoknak ismertettek el, valamint ezt boldogult Márton urnák is a magyar tudósok egyrésze már megadta, amiért köszönet nekik. S ki merné azt állítani, hogy Kantnál örökre meg kell állani, az ő állításainál tovább menni az emberi észnek nem szabad és nem lehet ? isteni kijelentésnek bélyegezvén az ő tudományát • ez már aztán valódi zsarnokság volna a lelkeken ! Hiszen már Krug sem egészen Kant s most előáll Hegel s megmutatja, hogy Kant ugyan eszköz volt a gondviselés kezében a philosophiai fejlődésekre nézve, azonban megmondja azt is, hogy ő sem találhatott fel mindent, s vau még valami fen hagyva az ő utánnakelőknek is, hozzá is fog mindannak javitá-