Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-03 / 5. szám

sához, mit ő javítandónak vélt, s ime őt is atheusnak, pantheistának stb. kiáltják sokan s ráadásul még érthetlennek is. . . . »Honnan van, hogy Hegel philosophiája atheismust, pantheisraust tanít, mégis az Berlinben, az igen vallásos király szemei előtt taníttatik ; honnan van, hogy ezt nem csak a porosz tartományokban, hanem másutt is elfogadták a tudósok ? Csak a status, a vallás és az erkölcsiség ellen ne tanítson valamit a phílosophia : akkor el lehet tűrni, ha az egyes nézetekben el is tér a többi rendszerektől; ezt pedig Hegelről nem lehet mondani. A Kant systemáját hamarább vádolhatná az ember atheismussal, mert ha ő mindent csak időben és térben tud concipiálni, az Istent is vagy időben és térben concipiálja vagy nem. Ha időben és térben : ugy az nem Isten, ha nem abban: ugy az nincsen. Ha azt mondja: már maga az Isten ismerete transscendens dolog : meghúzván hát a lineát a criticismus az emberi ismeretek körének, a melyen tul ő nem mehet: ugy az Isten, mindazon lineán kivül álló ott kezd létezni, mert azon belől róla mitsem lehet tudni, ez pedig ismét azt mutatja, hogy az Isten nem végetlen, hanem véges az emberi elme előtt s ha Hegel e nehézséget megfejti, lehet-e annak systemája kárhozatos ? ..." „Mindezekkel én nem Tarczy professor ur mellett 1 prokátoroskodom, mert ha a status, a vallás és morál ellen van tanítása : én leszek a legkeményebb ostora; hanem csupán barátom uramat kívántam figyelmeztetni a Magyarországon taníttatott philosophiai rendszerek fátumára s ha azokat oly kedvetlen sors érte, ennek is ki kell azt állnia, de Gamaliel szavai ide is alkalmazhatók : ha embertől van a dolog, semmivé leszen, ha pedig Istentől; ti azt fel nem bonthatjátok. Arra is figyelmeztetem barátom uramat, hogy ez ám a következése az akadémiákra való nem járásnak ! hogy embex*eink nem is tudják, hogy állnak külföldön a tudományok, stagnálnak-e azok vagy haladnak?* stb. De ez csak egy, bár eléggé meggyőző példa a sok közül arra nézve, hogy milyen nagy ügyességgel járt el Tóth Ferenc a felmerült ügyek elintézésében. Átalában az egész életrajz sikerültnek mondható; Szerző előadását gazdag jegyzetekkel kiséri, mik már önmagokban is érdekesek és történelmi becsüek. En részemről elmondhatom, hogy sokkal nagyobbnak tartom Tóth Ferencet most, mint eddig, bár amennyire egy pár munkájából megismerhettem, ezelőtt is nagyra becsültem és kedvező véleményem jórészben ezen életrajz után támadt. Egészen más szabású ember volt Szeb erényi János ev. püspök, kinek életrajza a Tóth Ferencé után következik. Szeberényi egy szegény napszámos fia volt, kit csak a tudomány utáni égő szomja, mély vallásossága és törhetlen akaratereje mentette meg azon sorstól, mely az ilyen születésű gyermekekre rendesen várakozik. Ha elolvassuk életrajzából gyermekkori nélkülözéseit, szenvedéseit; önkénytelenül is köny facsarodik ki szemünkből. Valóban nagy lelkierő kívántatik ahoz, hogy az ember évek hosszú során át éhséget, hideget, verést és mindenféle bántalmakat kiálljon, s mégis megőrizze önérzetét, tevéknységét, az emberek iránti szeretetét ! Szeberényi ezt megtette. Az élete lelkesítő például szolgálhat azoknak, kiknek már tanuló éveikben oly mostoha sors jutott osztályrészül. Az életrajz igen szépen adja elő Szeberényi működését és jellemzi mint embert, mint lelkészt, mint tudóst. Minden körülményak közt egy magyar polgárhoz méltó magaviseletet tanúsított. Igaz ugyan, hogy a 40-es években megindult egyesítési kísérleteknek ő sem volt barátja s egy pillanatra engedte magát a nemzetiségi agittátorok által vezettetni, tehát közvetve ő is befolyt az egyesülés megakadályozására : de az az u. n. unió akkor talán még nem is volt érett gyümölcs s talán nem is lesz soha az ; és Szeberényinek nem is azért volt ellene kifogása, mert ezáltal a magyar nemzetiség nagyobb lendületet vett volna, hanem mert attól tartott, hogy ez által az egyház a teljes felbomlással fenyegető visszavonásoknak lesz szintere, mint lett Németországon, jóllehet ott nemzetiségi differenciák nem forogtak szóban. S hogy Szeberényi valóban ezen szempontból volt ellene az uniónak, világosan mutatja 48-iki szereplése, midőn magatartásáért fogságot is szenvedett. — Ugy látjuk azonban az életrajzból, hogy munkássága még sem volt oly nagyszabású, oly messzeható, mint a Tóth Ferene-é Annál nagyobb volt a Székács Józse f-é, ki Szeberényinek a püspöki székben utóda volt, Székács már közelebb élt hozzánk, mint Szeberényi ; megnyerő modorát, elragadó ékes szólását sokunknak volt alkalmunk bámulni és kétségen kivül mindig hálával emlékezünk meg róla akár mint emberről, akár mint papról. O nagy ember és nagy pap volt. Elete gazdag volt eseményekben ; a magyar prot. theol. irodalom az ő idejében és az ő közreműködésével vett nagyobb lendületet; a magyar prot. egyház azon időben élte legválságosabb napjait; s a pesti ev. magyar gyülekezet általa emelkedett a jóllét magas fokára. Hátrahagyott emlékirata, melybe — mint volt szerencsénk egy alkalommal bele tekinthetni — lelkiismeretesen feljegyzett minden nevezetesebb dolgot, megbecsülhetlen anyagot szolgáltat a cura pastoralisnak. A magyar prot. lelkészi kar mindenesetre nagy köszönettel fogadná, ha hozzátartozói elhatároznák annak idejében a nevezetes emlékirat nyilvánosságra bocsátását. Sok ifjú lelkész és leendő lelkész egyházunk javára máskép és jobhan intézné dolgait, ha egy oly gazdag tapasztalatú lelkész élettörténetét is ismerné. Győry Vilmos ur, ki e nagybecsű életrajzot irta, azt, amit Székács életéből felölelt, igen szépen és helyesen dolgozta ki. De mivel Székács eseményekben sokkal gazdagabb életet élt, minthogy egy oly rövid életrajzi keretben kellőleg jellemezni lehetne : az egész életrajzon látszik bizonyos ingadozás, határozatlanság. Sok irányú működését hiven akarta rajzolni s ezért röviden 10