Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-10 / 45. szám

Huszonegyedik évfolyam. 45. Budapest, 1878. november 10. PROTESTÁNS GYHÁ KOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d-Ij : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásná B kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég- szolgálliatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök mult hó elejével lejárt, annak megújítására felkéretnek. Ki, mit és miben prédikáljon?*) Legyeu szabad e hármas napikérdés fölött, véleményemet nyilvánítanom. 1. Ki prédikáljon? Az, a ki eddig; is prédikált: a pap. Igen ám, de a hat communio után prédikálni kánon szerint kötelezve volt eddig a rektor, ebből ugyan hármat lepapolt helyette a legátus. Bölcs intézkedés vala, ha tekintetbe vesszük azon papiszolgálat mérvét, melyet egy ily napon, kivált népesebb gyülekezetben a lelkész végez. E megbízatásoknak kifogástalanul meg is feleltek régibb rektoraink, mert többnyire végzett theologusok és hitbuzgó „belső emberek" voltak, s mint ilyenek botrányt nem csináltak. Tagadhatatlanul akadnak ilyenek ma is, s azok nem tartoznak kétségkívül a megormányolt, „qualifikálatlan fecsegők" közé. Tekintettel azonban azon körülményre, hogy legtöbb, III—IV gymu. osztályt s kedvezőbb esetben képezdét végzett ifjabb tanítóink alig bimak több theologiai tudománynyal, mint mennyit az elemi iskolában szereztek, helyeslem, hogy a templomi prédikálással sem pulpitus mellől, sem kathedrában meg nebizattassanak. Addig is tehát, mig a zsinat meg nem rövidíti, egyszerűsíti — arai nagyou óhajtandó — *) Közeledvén az év vége, szándékunk közzé tenni mindazon kiválóbb cikkeket, melyék a jelen év folytán fölvetett kérdések befejezéséül szolgálhatnak. Szerk. úrasztali kultuszunkat, prédikáljunk délután is m magunk; habár „plenus venter studet vehementer. Ad vocem délután. A délutáni prédikálás el is maradhatna. Sok helyen már nincs is szokásban, ós peidg — tudok rá esetet — magoknak a híveknek sürgetésére. Másutt ismét elüttetik az, ha ügy tetszik, egy „toaszt"-tal. De tartva „a tehetetlen kényelem * vádjától, sietek indítványomnak utána tenni, hogy azt, t. i. a délutáni prédikálást, pótolhatnék valami kézzelfoghatóbb, építőbb dologgal, például felolvasással. A kátémagyarázás lejárta magát, megunta hallgatóságunk az örökös szemrehányást, hogy ő elesett még Ádámban s ön erejétől ma is képtelen minden jóra. Haszlalan ajánlá azt Tompa, mint egyházlátogató, a kathekizálás ellen tiltakozó r ti híveknek, költői lelke egész szépségével, mondván: „a mennyei ital épen oly édes a fakóregből mint az arany csészéből." — És mik lennének a felolvasás tárgyai? Bibliai, egyháztörténelmi életképek, a szentírás perikopák szerinti tárgyilagos magyarázása oly formán, mint ezt Barakonyi úr a folyó évi Prot. Lap 234—235 hasábjain igen helyesen ajánlja, továbbá a vallások'!

történelmi fejlődései, a reformáció nevezetesebb eseményeinek s bajnokai életének rajza, az európai prot. egyházak s hitrokonok statistikai ismertetése sat, sat. Én az indítványt nagyjából megtettem, szóljanak hozzá a bölcsebbek ós dolgozzák ki a hivatottabbak. A theologus? Csak hadd járjon a legatióba mind addig, mig őt az ünnepi segély elvesztéseért valami más módon kárpótolni nem birjuk. A legatió eltörlése által most még száz és száz theologus ifjúra nézve tennők lehetetlenné az önfentartást, melyhez nem 10—15, hanem némely ifjú javára 89