Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-10-13 / 41. szám

adni, másfelől tiszteletben tartani s lehetőleg kimélni kivánom a hívek lelkiismereti szabadságát is. Mindamellett nem tagadom, sőt tudom, hogy lehetnek szavak, kifejezések és gondolatok, melyek egyesek lelkére sokkal mélyebb benyomást fognak tenni s talán sokkal nagyobb izgatottságot fognak előidézni, mint óhajtandó s előre kiszámítható volna, Megtörténhetik, hogy épen a legkegyesebbek hitét ingatjuk meg, ha ilyen s még ha oly kíméletes módon is járunk el a szt. irás magyarázatánál. Ez mindenesetre komoly megfontolásra méltó. Azonban bármennyit gondolkodtam is erről, más 1 megoldását a dolognak nem látom, mint azt : vagy akarjuk a reformációt és akkor készen kell lennünk minden eshetőségre, vagy nem, és akkor továbbra is a sötétség homályába s a kétszínüsködéa palástjába kell burkolóznunk. Én az utóbbitól irtózom s azért elfogadom a reformációt minden következményeivel. Hiszen, ha örökösen attól tartunk, hogy véleményeink nyilvánításával nem fogunk-e másokat megsérteni, ugy le kell tennünk végképen minden haladásról. Avagy hiheti-e a lelkész^ hogy ma, midőn a tudományt és műveltséget ignorálja, nem botránkoztatja-e meg biveinek egy jó részét? Épen e jó rész érdeke követeli, hogy ne féljünk a szabadabb eszméktől sem s habár tudjuk is, hogy a nagyobb részt tejnek italával kell táplálnunk, épugy kell értenünk ahoz, hogy a komoly tudomány tiszta folyamát is átszivárogtassuk lassankint a nép kebelébe. Ez mindenesetre nehezebb, de ép oly szent s korunkban már elengedhetlen feladata a lelkésznek, mint amaz. Elismerem azonban, hogy sok módja lehet annak, hogy e feladatnak miként tegyünk eleget. Azok, akik irtóznak a fentebb megbeszélt bibliai magyarázatoktól, ! ám válasszanak könnyebb utat és módot a reformáció lassankénti keresztül vitelére. Ott a confirmácíóra való előkészités. Ennél kedvezőbb alkalom alig lehet arra, hogy az ujabb eszméknek, a vallás tisztultabb felfogásának híveket nyerjünk. A népiskolákban még úgy sem tanácsos, a gyülekezet felnőtt tagjainál meg már sokkal nehezebb minden ujitás, mig a confirmandusokuál igazán olyan talaj kínálkozik, melybe a lelkész legkönnyebben beplántálhatja s a legbiztosabb kikelésre juttathatja a keresztyénségnek a tudomány által minden salaktól megtisztított eszméit. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a lelkész ugy szólván modern theologiát tanítson a növendékeknek, mert jegyezzük meg, hogy ez magára sohasem lehet a eél s a confirmáeiónál épen nem ; hanem, hogy igyekezzék a lelkész nem a száraz dogmákat, hanem a vallás örök igazságait és pedig ugy csepegtetni a fogékony keblekbe, amint az az ő lelkében valóban él s ne rakja rájok örök teherképen a mult századok bár tiszteletünkre méltó, de ma már elviselhetlen örökségét. Ne féljünk aztán, ha egyszer a tisztultabb felfogást győzelemre segítettük az ifjú szivekben : a későbbi reformációnak igazi barátokat és híveket neveltünk az által. De a reformációnak lehet, kivált a műveltebbek között, más módja is. Hozhatunk létre p. u. protestáns fiók egyleteket, vagy nevezzük bármi más néven a vallás iránt érdeklődő műveltek azon egyesületét, mely a végre alakulna, hogy kebelében a vallás tárgyait megbeszélni s a hitet a tudással összhangzásba hozni iparkodnék. Persze nagy kérdés, képesek leszünk-e épen a miveltebbekben oly érdekeltséget gerjeszteni, hogy ilyenforma egyesület létrejöhessen ? De hiszen tény, hogy ilyen egyletek már léteznek több helyen s így remélhető, hogy azok másutt is, kivált a városi helyeken, kellő rokonszenvvel fogadtatnának. — Nagyon szomorú is volna, ha ma, midőn gombamódra szaporodnak az egyletek, csak a vallás terén eszközlendő reform nem találna szövetséges társakra. Természetes, hogy minden attól függ, mennyire van áthatva maga a lelkész a reform eszméjétől és mennyire képes azt tudományos érvekkel s eszközökkkel előmozdítani. Itt a lelkésztől alapos és folytonos tanulmányozás, nagy műveltség és kitartás kívántatik s igy nem csuda, ha ilyen prot fiók egyletek jelenleg csak kevés számmal vannak ; azonban, ha reformot akarunk, oda kell törekednünk, hogy lassankint az ország minden nevezetesebb pontján bírhassunk a reformációnak egy egy ilyen előharcosávai. Végül alig lehet szerintem kedvezőbb alkalom az ujabb eszméket mintegy észrevétlenül elhinteni a nép közé, mint a lelkészszel való társalkodás a közben. Ilyenkor egy jól választott érv többet ér, mint máskor egész hosszú okoskodás. Ilyenkor felelhetünk ellenvetésére, eloszlathatjuk kételyeit, megnyugtathatjuk lelkét s egy pár őszinte világos szóval felvilágosithatjuk értelmét. Persze, sok emberismeret, nagy tapasztalat és tapintatos bölcseség kívántatik ehez. Mert tudnunk kell, hogy vannak és mindig lesznek bizonyos dolgok, melyeket híveink még most el nem hordozhatnak. Ezeket tehát, mint amelyeknek megértéséhez magasabb képzettség kívántatik, ne bolygassuk híveink előtt még négyszem között se s csak annyit közöljünk velők, a mennyit ők is képesek felfogni. Mindenesetre vezesse ugy a lelkész híveivel való társalgását, hogy azok tőle tisztultabb, világosabb ismeretet nyerjenek a vallás tárgyai és kérdései felől. Ilyenformán gondolnám én tehát a reformáció munkáját keresztül vinni gyülekezetemben. Fő súlyt fektetnék mindenesetre a biblia magyarázatra, de amit csak akkor kezdenék el, midőn már anyagilag rendbe hoztam egyházamat, megismertem híveimet s azok gondolkodását s a velők való társalgásban, s a eonfirmációnál, valamint a szószéken és olykor tartott felolvasások által a talajt a reformációra kellően előkészítettem. Hogy mennyire leszek képes e nehéz feladatnak megfelelni, az a jövő titka ; mindamellett él kebelemben a hit, hogy ha buzgalmamat és erőmet a jó Isten mindvégig megtartja , reform törekvéseim nem fognak hajótörést szenvedni. Tehát csak előre, készitgessük magunkat a nagy munkára mindnyájan ! Legyen minden lelkész reformátor 81*