Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-10-13 / 41. szám

saját gyülekezete körében a hitcikkek terén is. Vallásunk és egyházunk, a tudomány és műveltség érdeke követeli ezt tőlünk, ezeknek teszünk a reformációval kimondhatlan szolgálatot. Mily szép, mily magasztos hivatás ! Tehát csak bátran előre ! De ideje már, hogy e tárgyat, melylyel csakis rendkivüli fontosságánál fogva foglalkoztunk ily hosszasan, ezennel befejezzük s áttérjünk egy másik működési körre, melyben a lelkész úgy tűnik fel, mint híveinek gondos atyja, igazi lelkipásztora. Nem is lehetett volna azért jobb címet választanom értekezésem e második fejezetének, mint ezt: II. A lelkész, mint lelkipásztor. Ily minőségben a lelkész híveivel közvetlen érintkezésre van utalva. Hogy a lelkeknek pásztora lehessen, szükséges, hogy miként ama jó és főpásztor, a lelkész is elmondhassa magáról: „én ismerem az enyéimet és ők isismernek engemet." De fájdalom, a jelen körülmények közt igen kevés lehet hazánkban azoknak száma, kik hasonlóan a főmesterhez, az övéiket, gyíílekezetök minden tagját közelebbről ismernék. Pedig, ha a lelkipásztori szép nevet igazán kiérdemelni akarjuk, erre kell törekednünk. Mi lehetne már híveink közelebbi megismerésére kedvezőbb eszköz és alkalom, mint az úgynevezett pásztori látogatás? Valóban alig van valaki, aki ennek nagy horderejéről meg ne győződött volna ; annyit irtak, annyit beszéltek már e tárgyról, a gyakorlati theologia tanárai oly mélyen szívökre kötik mindannyiszor a leendő lelkészeknek a fontos hivatásukat: hogyan van mégis, hogy széles Magyarországon nem akad lelkész, ki minden hívét annak tűzhelyénél felkeresné s minden évben rendszeresen meglátogatná ? Az első felelet, tudom, az, hogy Magyarországon ez n e m szokás. De ez nem érv s nem is igaz. A mi eddig ismeretlen volt nálunk, miért ne léptethetnők életbe, ha egyszer meg vagyunk győződve annak fontosságáról? Ha az uj lelkész mindjárt az első évben valamelyik presbyterével gyülekezete tagjait meglátogatja, az, azt hiszem szokatlansága mellett is, nem hogy ellenvetéssel, de sőt megelégedéssel, örömmel fogadtatnék mindenki részéről. De nem is példátlan ez. A boldog emlékű Székácsról tudjuk, hogy ő hiveit rendesen meg szokta volt látogatni. Most is vannak lelkészek, különösen az evangélikusok között, kik legalább egy részét híveiknek hébe-korba felkeresik: de ép az a baj, hogy ez nem rendszeresen, hanem ugyszólva csak pro forma vagy talán a kedélyes időtöltés szempontjából történik. Igy is van ugyan némi értelme és haszna e látogatásoknak j ámde ha valóban pásztori látogatást akarunk, ugy azt rendszeressé, minden hívünkre kiterjedővé s a valláserkölcsi életre gyümölcsözőbbé kell tennünk. Miért nem történik ez most ? (Folytatása következik.) LÉVAY LAJOS. ISKOLAÜGY. Iskolai értesítők. — Tizenharmadik közlemeny. — 136. A szászsebesi (Mtihlbachj ev. algyrnnasium és az ezzel kapcsolatban levő tanintézetek értesitője. Német nyelven. Igazgató Wolff J. Értekezés : Die evangelische Pfarrkirche in Mühlbach (7 kitüno szép photo-lithographikus illustratióval.) Tanulók sz. a gymnasiumban 114, a 3 osztályú elemi iskolában 144, a Metz Ferdinánd igazgatása alatt álló szintén 3 osztályú leányiskolában 196, összesen 454; kik közül 348 német, 89 oláh, 15 magyar stb. A konzisztórium intézkedései közül mint igen üdvöset megemlíthetjük azon tilalmat, mely szerint ezentúl a tanároknak nem szabad névnapjukat nyilvánosan és akként megülni, hogy az a tanítványok szüleinek pénzökbe kerüljön. Más szóval eltiltattak azok az iskolai ajándékozgatások, melyek egy-két magyar tanintézetben ma is divatban vannak, holott ugy paedagogiai, mint erkölcsi és anyagi szempontból valóságos képtelenségek. 137. A szászvárosi ev, ref. Kun-tanoda értesitvénye. Igazgató Sándor János ; tanvezető(! ?) Dósa Dénes. Értekezés : Az intézet története 1865—1878, Dósa Dénestől. Tanulók sz. az elemi iskolában 110, a hat osztályú gymnasiumban 90, összesen 200. Az év végén megmaradt 185 tanuló közül nemzetiségre nézve 104 magyar, 70 oláh és 11 német. Méltán nevezik ezen intézetet Kun-tanodának, amennyiben a fenkölt szellemű, apostoii buzgalmú és áldozatkész Kun Kocsárd gróf vetette meg annak alapját s biztosította fenállását többrendbeli, de különösen legújabb 50,000 í'rtos alapítványával. Az intézet legközelebb már teljes 8 osztályú gymnásiummá fog kiegészíttetni, jövő évben a 7-dik, az azután való évben pedig a 8-dik nyittatván meg, ami szintén gr. Kun Kocsárd páratlan áldozatkészségének köszönhető. Az Isten adjon egyházunknak és a közművelődés ügyének sok ily valóban nagy Maecenást. Különösen megérdemli tőlünk magyar protestánsoktól azon tanintézet Maecenása a hálát és elismerést, amely tanintézet a közművelődés érdekein kivül még a magyar nemzetiség, ránk nézve ép oly fontos, sőt életbevágó érdekeinek is szolgál. 138. A szatmári kath. kir. főgymnasium értesitője. Igazg. Hehelein Károly. Értekezés : Szatmármegyebeli hajdankori régiségek, Gyurits Antaltól. Tanulók sz. 332. Az érettségi vizsgára jelentkezett 42 tanuló közül 20 a theologiai pályára készült lépni. 139. A szatmárnémeti helv. hitv. gymnasium 8-dik évi értesitője. Igazgató Becsek Sándor. Értekezés : Az iskola vázlatos története. Tanulók sz. 185. Ezen intézet a 16-dik század közepe táján alapíttatott, a városi tanács pártfogása alatt; 1610-ben aka-