Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-10-06 / 40. szám

Huszonegyedik évfolyam. 40. ms. Budapest, 1878. október 6. PROTESTA1TS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő és KI ADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési dlj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásná 5 kr,, egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számijl példányokkal mindég szolgálhatunk. MT Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. Zsedényi Ede megnyitó beszéde az ág. ev. egyetemes közgyűlésen. Tisztelt egyetemes egyházi közgyűlés ! Szivem mélyéből üdvözlöm egyházunk küldöttjeit a vállásos buzgóság és egyházunk szabad szellemének fejlesztése parancsolta terén, üdvözlöm annál forróbb érzelemmel, minél nyíltabban vallom, hogy a protestáns egyház tagjainak egyik legelső kötelessége, hű gonddal ápolni apáink, kik a protestáns egyházat hazánkban alkották, emlékének tiszteletben tartását, magasztos érzelemmel ragaszkodni azon szabadelvű constitutiókhoz, mik a prot. egyház alkotása óta létünkkel anynyira összeforrtak, miszerint nincsen egyházunkkal szemben üdvös eszme, jő szándék, mely a prot. egyház legőszintébb jóakaratára nem számolhatna, bárhonnan eredt legyen is az. De van, igenis van elhatározott ércakarata mindent, mi az egyház érdekével, főleg annak eleinktől öröklött autonom függetlenségével ellenkezik, kitelhetőleg gátolni, mindent, mi az áltatási politikából sarjadozik, a független vallásosság érzetében kigyomlálni, mindennek ellentállani, mi veszélybe hozhatja a protestáns egyháznak magyar hazája iránti hűségét. Ha a puszta jö kivánat egyházunkat ezen erőre emelhetné, mi magyar protestánsok, idegenajku hitsorsosinkkal együttesen, már rég erős oszlopai lehetnének a magyar kulturának, de hogy a puszta jó kivánat ly varázserővel nem bir, a szomorú tapasztalás bizonyítja. Akarat kell és annak egyesült, szilárd és nem késlekedő véghezvitele, főleg ifjúságiink nevelése körül. Elismerem, hogy az ágostai hitvallású evaog. egyházak tényleges helyzete, annyiféle nyelvű hivei közt olyan, hogy a kizárólag magyarnyelvű oktatást az elemi iskolákban, a kizárólag magyarnyelvű isteni tiszteletet nem valósíthatjuk • fel sem szólalok jelenleg ezen eszme valósítása mellett, de az ellen emelem komolyan intő szavamat, hogy vannak egyházunkban egész egyházközségek, melyek a magyar nyelv ápolásában és diplomatiai polcra való emelésében oly késlekedők, hogy a reformáció óta hat nemzedék dölt ki a negyedfél százados út niegfutábában és — időközben egy egész bábel-nemzedék nőtt fel keblünkből, haladásunk útját állani. Ily eljárás nem mutat hazaszeretetre ós bár ezen szeretet és a nemzetiséghez való ragaszkodás két külön indulat ott, hol több nemzetiségnek van egy közös hazája, mindenesetre aközt a haza áll felől, mert a nemzetiség érzete szűkebb körre szorul ós ha felülkerekedik a haza szeretetén, akkor nem engedné, hogy teljes igyekezettel munkálkodjunk a haza elővitelén ós ha nem semmisíti is meg a haza iránti szeretetet, de zsibbasztja működésében. A nemzetiség ily értelme a hazaszeretettel ellenkezésben áll, addig menni magyar, főleg protestáns polgárnak nem szabad. Hazánkban a nemzetiség kérdése nem közjogi kérdés, mert minden nemzetiségnek ugyanazon közjoga van, de egyházi kérdés a protestánsokra nézve annyiban, mennyiben mi vallásunk szabadságainak tettleges gyakorlatát épen magyar hazánknak köszönhetjük. — Midőn tehát némely tótajku községeknek szószólói nemzetiségük alapján a magyar nyelv terjesztését egyházuk körében gátolják, a szláv nemzeti-79