Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-09-29 / 39. szám
a protestáns ember, ma már — ezer közül egy kivételével — mindezektől nem fél, mindezeket nem hiszi; a betegség okát magában a testben keresi, értelmes orvos által gyógyíttatja s a legsötétebb percekben is isten oltalmában keres menedéket, attól vár nyugalmat, vigasztalást ! Tagadhatlan tény az, hogy a protestantismus folytonosan szeme előtt tartja ama jézusi mondást: „tanítsatok meg minden népeket!4 Kiváló gondot fordított az iskolák felvirágoztatására; a legtöbbször nehéz anyagi körülmények közt, még az ellenfelek által is méltányolt buzgósággal, áldozati készséggel hozta létre azokat s a vallásos hitélet megszilárdításáról nemcsak a fogékony gyermeki szivben gondoskodott az iskolai vallástanítás által; nemcsak a gyülekezet hit-életét igyekezett felfrissíteni, folytonosan fejlesztem az igehirdetés által: h anem kötelességökké tette a lelkészeknek a felnőtt ifjak vallásos tanítását, az isteni tisztelet végeztével templom bani felmarasztás útján! Hogy ez a mi magyar hazánkban igy volt és igy van, igazolja ama körülmény, hogy az egyházkerületek által a kanonika visitatió elé irt kérdések közt mindenütt helyet foglal az is: a felnőtt ifjak vallásos oktatásban részesíttetne k-e ? hogy igy lesz, bizonyítja azon körülmény, hogy legközelebb az »egyházi alkotmány tervkészítésével megbizo't conventi albizottság* munkálatának »146c < §-a is a lelkészek kötelességévé teszi a felnőttek vallásos tanítását. Az erdélyi egyházkerületben az 1855-ki közzsinat határozatából létrejött, Vadas József és Nagy Péter által szerkesztett »Agenda®-ben határozottan utasíttatnak a lelkészek : »hogy nyári vasárnapokon — délután — isteni tisztelet végeztével a gyülekezet kitakarodása után az eddigi gyakorlat szerint a vallástan oktatása folytatandó. * Az itt leirt határozat értelmében gyakoroltatik a felnőttek vallásos oktatása a királyhágón innen és túl. Megfelel-e azonban ezen tanítási mód a célnak?maradandó eredmény eszközölteti k-e ez uton? sha nem : m i által lehetne ezt célszerűen helyettesíteni? e kérdésekre vonatkozó igénytelen nézeteimet szándékozom e lapok hasábjain azok előtt, kiket a dolog érdekel, elmondani. Nem dicsekedhetem ugyan évek hosszú során át szerzett tapasztalattal, de azon néhány éven keresztül, melyben már szerencsés voltam, az s ur szülőjének* igénytelen munkásai közé számíttatni, azon leverő tapasztalatra jutottam, hogy a fentebb irt azon kérdésre: afelnőttifjak vallásos tanításának jelenleg szokásban levő módja megfelel-e a célnak? határozottan nemmel kell felelnem! Igazolom állításomat! A mint az erdélyi utasítás mondja : »nyári vasárnapokon — délután* — gyakoroltatik a felnőttek valásos tanítása templombani felmarasztás utján. A mennyire alkalmas a nyári vasárnapok délutánja — az időt tekintve — a felnőttek vallásos tanítására: maga a tanítás épen annyira hiányos. Hiányos pedig, mert: 1..A téli időszak alatt, az ifjak semmit sem tanulván, a tanultakat, egyik nyártól a másikig, rendesen elfelejtik. Igy a vallástanitó, velük, nem csak bogy fokonként, tovább-tovább nem haladhat : hanem, kénytelen folytonosan ismételni ; s e mellett, a nyári idő rövid tartama alatt, a sarkalatosabb vallásos igazságok felemlitésére is alig jut idő ; különösen ha figyelembe vesszük még azt is, hogy sokszor a lelkész, a helyi körülmények, vagy más, egyéni és családi bajai miatt, akadályozva van a tanítás megtartásában, illetőleg annak teljesítésében. De hiányos : 2..Azért is, mert épen a nyári vasárnapok délutánjai azok, melyek, a hat napon keresztül folytonosan dolgozó fiatalságnak, némi szórakozást nyújtanak s ritka eset az, midőn az ifjú a szellemi élvezetet többre becsüli a világi szórakozásnál! Hogy pedig ez utóbbira, annál több ideje maradjon, a templombani felmarasztást s a rá nézve unalmas tanítást elkerülje : templomba se megy eszközök pedig, melyek által ezek tempolombani felmaradásra kényszeríthetők lennének, a szó hatalmán kivül, nem állanak rendelkezésünkre. Minő ereje van azonban e téren a szóhatalmának ? válaszolnak arra, a röpiratokban s lapok hasábjain ismertetett „üres templomok*. A felnőttek vallásos tanításának ezen módja hiányos. 3..Azért is, mert ezen nemű vallásos tanítás élő szóval történvén —- és épen a templomban, a hol pedig még netaláni iegyzetek tételére is eszköz az ifjúság rendelkezése alatt nincs : a szavak figyelmen kivül maradnak : elrepülnek ; s a lelkész legbuzgóbb törekvése is hasztalan, végül. 4. ^Hiányos azért is, mert ezen tanítások alkalmával, — tapasztalat szerint — sok helyen hiányoznak az önszorgalomra buzdító, szivet és lelket egyaránt nemesítő, képző segéd eszközök ; minőknek tartom én: leg első helyen az ifjaknak írni és olvasni tudását, ezek alapján mulattatva tanitó, vallás erkölcsi dolgokat tartalmazó történetek olvasását, tanulmányozását! Az itt elmondottak, tapasztalati igazságok ; s ezrek alapján, ismételve állítom: a felnőtt ifjak, vallásos tanításának jelenlegi módja, acélnak egyátalá nnem felel meg! nem csak, hanem épen az által, mert az e féle tanítástól idegenkedő inakat, még a templomtól is távoltartja : sok esetben káros is. Kötelessége lévén azonban az egyháznak minél erősebb hitéletü, minél több szellemi felvilágosodással biró tagokat növelni: a felnőtt ifjak vallásos tanítása egyáltalán nem mellőzhető el, annyival is inkább ; mert belőlök lesznek a szülék, apák, anyák • s ha az iskolai vallástanitáson kivül, egész e pontig, semmi vallásos tanitásban nem részesittetnek, — az egy igehirdetésen kivül, — nagyon szük körű vallásos ismerettel fognak
