Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-29 / 39. szám

birni, s nem csak hogy a más vallás felekezetüekkel szemben, nem lesznek képesek hitükről vallást tenni; hanem igen is, nem lesznek képesek gyermekeikkel a legszükségesebb vallásos ismereteket közölni, s igen gyakori lesz, — a különben egyeseknél, ma is megtörténni szokott eset — hogy a fiatal apa vagy anya, a kérdezősködő gyermeknek, nem képes meg mondani még azt sem, hogy egyik vagy másik u. n. sátoros ünnepet, minek emlékezetére ünepeljük? Mi által lehetne már a jelenleg szokásos templomban felinarasztást célszerűen helyettesitení ? e kérdésre, nézetemet, a következőkben vagyok bátor kifejteni : A tanulásnak illetve tanításnak helye az igehirdetés kivételével — az iskola. Templom ez is, a tudományok felszentelt temploma ! S e mellett a tanításra sokkal alkalmasabb hely mint a templom; még pedig azon egyszerű oknál fogva, mert az itteni tanítást, nem gátolja meg a tél zordonsága sem; a mennyiben annak hidegét ellensúlyozhatja a kályha melege s e mellett, a tanitás kényelmesen folytatható. Nem sokkal célszerűbb lenne-e már most, a felnőttek vallásos tanitását, — kapcsolatban a vasárnapi iskolával, — itt végezni el ?! Ezen esetben a vasárnapi iskola tagjai nem csak a 12—15 ifjak lennének; hanem kivétel nélkül az lenne minden ifjú ; és pedig a leányok férjhez menetelökig, a finemen lévők nosülésök idejéig. Azt hiszem a puszta felszólításra is, nagyobb készséggel jönnének ide az ifjak , különösen ha itt alkalom nyújtatnék nekik: 1. Az írásban és olvasásban, hiányos ismereteik kiegészítésére, magok gyakorlására. 2. Számtani ismereteik gyarapítására. 3. Mulattatva tanitó könyvek olvasása által, szívok és leikök nemesebb érzelmeinek kiképzésére. Ehez képest ezen vasárnapi iskolák : „ifjúsági egylet" formára lennének szervezendők. Legelső feladat lenne azért, a fentebb emiitettek tanításához, olvasáshoz szükséges tananyagok beszerzése. Mulattatva tanitó olvasmányok, vallás-erkölcsi tárgyú könyvek, a lapokban naponként ismertetve vannak, azért azokat ez alkalommal fölemlíteni szükségtelen. Miként lehetne ezeket megszerezni ? E kérdésre feleletünk nem lehet más, mint: részint az ifjaknak, részint a szüléknek s az egyházközség híveinek önkéntes adakozásából ; emliteni is felesleges, hogy e téren maguknak a vezetőknek kell jó példával előljárni. Az igy szerzett és alakult vasárnapi iskolákban aztán, sikerre való biztos kilátással lehetne megkezdetni a felnőttek tulaj donképeni vallásos tanitását! Ezen vallásos tanításnak azonban, egyáltalán nem ugy kellene történni, a mint az jelenleg, a legtöbb helyen szokásban van, — a templombani felmarasztás alkalmával — hogy t. i. a lelkész, egy pár ifjúval olvastat a bibliából, egyes kérdéseket tesz egyik vagy másik vallásos cselekmény jelentősége felől : hanem igen is alaposan kezdve ott, hol a népiskola kisebb növendékeivel. Az isten iránti tisztelet és hála kifejtése, megszilárdítása, az ember erkölcsi jellemének kifejtése, az azokból származó erényeknek megszerettetése, a bűnöknek megutáltatása képezné ezen vallásos tanitás első mozzanatát. Igy mehetne aztán a vallástanító, tovább, tovább ! Az ó szövetség kiválóbb alakjainak felmutatása; Istennek mint a világ teremtőjének, fentartójának es kormányzójának; minden teremtett állatok gondviselőjének ismertetése, képezné a tanitás fokozatos egymásutánját. Az uj testamentom, Jézus működésének, s az ezzel kapcsolatban levő, egyházunkat legközelebbről érdeklő vallásos cselekményeknek ismertetése, az egyház sarkalatosabb hit igazságainak tanítása képezné aztán, az ezen nemű vallásos tanításnak tetőzetét. Nagyon természetes, hogy ha, a jelenleg szokásban levő tanítási mód által felmutatott eredményeknél több sikert akarunk elérni; szükséges : hogy a lelkész folytonosan előre dolgozza ki a következő vasárnap tanítandó tételt; nemcsak, hanem az ifjak, magoknak jegyzéseket tegyenek ; vagy a lelkész kéziratát másolják le; s az egy vasárnap tanitottakat, a következő vasárnapon ismételjék, az ifjak azokból kérdeztessenek ki. Ezen tanításnak aztán, szakadatlanul, az év minden vasárnapján igy kellene megtörténnie. És mert igen sokszor kénytelen az ember tapasztalni, hogy az egyes gyülekezetek templomi éneklése, nemcsak hogy a műízlést teljesen nélkülözi; hanem annak disharmoniája, a legkevesebb műérzékkel biró embert is magától az isteni tisztelettől idegeníti el: a fentebb előadottak szerint alakult vasárnapi iskoláknál lehetne az ifjakat az éneklésben gyakorolni, amikor is, a vasárnapi iskolázás ezen egyetlen actusának vezetésénél, a lelkész helyét a tanító foglalná el. * * * A felnőtt ifjaknak ekénti vallásos tanításától várom én a kedvező jó sikert! Igy vélem legkönnyebben az ifjúság szivét fogékonynyá tenni a szép és jó iránt; igy vélem felbuzdítani őket a vallás szerelmére; nem csak, hanem így vélem elejét venni azon naponként jobban elharapózni látszó vétkes szokásnak, mely szerint ifjaink a vasárnap délutánok legnagyobb részét, a koresma falai közt, a boros és seres üvegek, pálinkás palackok társaságában fecsérlik el! Én óhajtanám, hogy a felnőtt ifjak vallásos tanítására az eddiginél több gond fordíttassék : s mert e nemű tanításnak csak azon esetben lehet kívánt sikere, ha a tanulók az ügy iránt lelkesedéssel viseltetnek ; ezen lelkesedést is, a fentebb elmondottak szeriut vélem előteremteni. Most azon hiszemben teszem le tollamat, hogy az e téren való felszólalás se nem idő- so nem célszerűtlen ; s ha jelen soraimmal nem többet, csak az ilynemű 78*