Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-22 / 38. szám

Közgyűlésünk hangulatán is nagyon meglátszott tehát, hogy most az Úr látogatásának ideje következett el. Végeztük mind emellett is kötelességünket Prágay Lajos esperes s jelen volt legidősebb tanácsbiró Lengyel Sámuel urak elnöklete alatt ; miután segédgondnokunk báró Vay Béla ur — ugyan azon napon mint borsodi főispánnak a nagymélt. minisztérium kiküldöttjét kellvén fogadnia, — a gyűlésen meg nem jelenhetett. Közgyűlésünk főbb tárgyai következők : 1. Az üresedésben lévő világi tanácsbirói szék betöltésénél általános többséget senki sem nyervén, újra kijelöltetnek Pap György és ifjú Szathmáry Király Pál urak. 2. A főtiszt. egyházmegyékhez véleményadás végett áttett konventi albizottsági munkálat, teljesen lehetetlen lévén azt az úgyis rövid, napi s más tárgyakkal elhalmozott gyűlésen érdemileg tárgyalni, egy több tagból álló küldöttségnek oly megbízással adatott ki, hogy azt behatólag tanulmányozván, lehető észrevételeit s megjegyzéseit arra egyházmegyénk nevében tegye meg. 3. A sárospataki főiskolai építkezésekről nevezett számadások felülvizsgálatát teljesített — s az egyházmegyék követeiből alakult bizottság munkálatárólijelentés tudomásul vétetvén; egyszersmind elhatároztatott, hogy a főtiszt, egyházkerületi gyűlésre felterjesztés intéztessék az iránt, miszerint az A. J. által elsikkasztott pénzösszegért a pénztárnok, mint akinek — legszelídebben szólva, — közpénzek kezelésénél semmi szín alatt nem igazolható túlengedékenysége s elnézése tette lehetővé azon sikkasztást, — felelőssé tétessék; illetőleg azon öszszeg a pénztárnok terhére történendő betáblázás által biztosittassék. 4. Felemlittetett s tanácskozás tárgyává tétetett azon különös körülmény, mely szerint az országtöbb megyéiben a rögtönitélő bíróság szószékbőli kihirdetése az egyházi hatóság mellőzésével, egyenesen a polgári hatóság által akként tétetett a lelkészeknek kötelességükké, hogy annak teljesítéséről záros határidő alatt tartoztak befelelni, igy történt ez egyházmegyénknek egy más polgári megyéhez tartozó egyházában is. Erre nézve egyházmegyei gyűlésünk kinyilvánitá azon meggyőződését, hogy a rögtönitélő bíróság egyházi szószékbőli kihirdetése ellenkezik azon szószék jól felfogott céljával, ellenkezik a lelkész hivatásával; ki nyilvánitá, hogy semmiképen sem ismerheti el a polgári hatóság azon jogát, hogy a törvényes egyházi felsőség kikerülésével az egyes lelkészekkel, mint lelkészekkel — rendelkezzék; — azt pedig, hogy mint az emiitett esetnél is történt, az isteni tisztelet rendjében teljesítendő cselekmények szolgabírói úton parancsoltassanak meg : nem csak prot. autonómiánkba ütközőnek, de mára lelkiismeret szentélyét érintő tévesztett eljárásnak kénytelen nyilvánítani. Ennélfogva felkéri a főtiszt, egyházkerületet, miszerint bölcs belátása által feltalált valamely uton oda hatni méltóztassék, hogy ezen — s ehez hasonló — s a közelebbi időben mint látszik gyakran előforduló felsőbb rendeletek, végre valahára megszűnjenek. 5. A tanitói egylet megujitott alapszabályai bemutattatván, egy küldöttségnek adattak ki átvizsgálás s véleményadás végett, mielőtt megerősíttetnének. 6. Az igricii lelkészválasztás — a nagymérvű — s a kiküldöttt vizsgáló bizottság által teljesen kiderített korteskedés miatt - megsemmisíttetett; s a foganatosítandó ujabb választásnál a jelöltségből az eddigi jelöltek kizárattak. Nemis, hallottunk a közvetlen vagy közvetve érdekeltek mentségén kivül, nem csak a nyilvános tárgyalásnál, de még a magántársalgás körében sem ezen választás mentségére egyetlen szót sem; sőt az érdekelt felektől sem olyat, melyet komolyan mondottnak, vagy csak némi részben is elfogadhatónak lehetne tartani. Volt ugyan egy pár ember, aki azzal igyekezett kapacitálni, hogy az egyházkerület csakugyan megerősíti a választást; akadt olyan is, aki nyilvános tárgyalásnál ezt mondta : csak végezzen az egyházmegye, majd meg csináljuk azt az egyházkerületen, — ipsissiina verba, —^ de azt hisszük, ezek nem voltak komolyan mondva. Nekünk különben sem okunk, sem jogunk, sem akaratunk nincs arra, hogy az egyházkerület még ezután hozandó Ítélete felett már előre uyilatkozzunk ; de anynyit hiszünk, sőt tudunk, hogy ha az egyházkerület is oly meggyőződésben lesz, mint az alsó borsodi egyházmegye, hogy t. i. nagyon is itt van immár az ideje annak, hogy a szabad választás legszebb jogát beszennyező, az egyházi hivatal s vele az egyház tekintélyét, jó hírnevét aláásó korteskedésnek gát vettessék ; nagyon is itt van az ideje annak, hogy ez a rosz, mely már nem is — mint eddig — titokban, hanem nyíltan egész arcátlansággal lép fel, s lét alapjaiban veszélyezteti egyházi életünket, gyökerestől kiirtassék: ha — mondjuk, — a főtiszt, egyházkerület ily meggyőződésben lesz: akkor igen is megfogja erősíteni az alsó borsodi egyházmegyének a fenálló szabályrendeletek szigorúságát sok részben enyhítő, s mind az érdekelt egyház tagjai, mind a jelöltek iránt kíméletes határozatát. 7. A miskolci egyháztanács utján B. J. miskolci egyháztag és tanácsostól egy mult tavaszi gyűlésünk egyik határozata, illetőleg Ítélete ellen az egyházkerületre fellebbező folyamodvány jött egyházmegyei székünkhöz. Felterjesztetik. Majd határoz ez ügyben is az egyházkerület. Nekünk nincs többé szavunk hozzá. De e helyütt legyen szabad kinyilvánítani azon meggyőződésünket, miszerint nem kívánhatja sem B J ur, sem a miskolci egyháztanács az alsóborsodi egyházmegyétől azt, hogy mint már két tavaszi és mostani őszi gyűlésünkön történt, ívekre terjedő — s a kérdéses tárgyat alig, vagy épen nem is érintő, hanem sok más egyebekkel foglalkozó folyamodások — s azok mellékleteinek olvasgatásával töltse el különben is rövidre szabott idejének nagy részét. Legyen szabad B. J. úrhoz, ki okos embernek és jó keresztyénnek tartja magát, s