Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-09-22 / 38. szám
kinek a miskolci egyház érdekében hozott áldozatait mi nem csak eltagadni nem akarjuk, de kisebbíteni sincs szándékunkban — azon kérést intézni: ismerje el már egyszer azt, hogy másnak is lehet néhaigazság a, nemcsak mindég neki, — s hogy a szeretet: több az áldozatnál. Ernőd 1878 szept. 12. TÓTH DÁNIEL, egyházkerületi főjegyző. A dunáninneni egyházkerület f. 6. sept. 10. és ll.-kén Pozsonyban tartott közgyűlése-F. é. september 9-kén délután 3 órakor összegyűlt a követek kis száma a ker. gyámintézet előértekezletére, melyen számadás tétetik és a kiosztási javaslat elkészíttetik. Kiosztásra jutott 385 frt, mely összegből 100 frt a lyceumnak, 25 frt minden egyes esperesség egy egyházának adatott; Liptó, Nyitra, Pozsonymegye és Turóezi esperességekben, az elsőben 25, a többiben 20 frt osztatott ki egy-egy egyháznak. A többi nem részesített folyamodó az egyetemnek ajánltatott, úgy Szmrecsán (Liptó) a 400 frtnyi nagy adományra ajánltatott. Altalános bámulást Nyitramegye támasztott, mert ez az 51.000 lelket számító egyházmegye 26 frtot küldött be a gyámintézethez. Tavai még 33 frt volt, és a buzdításnak és felkérésnek és fenyegetésnek eredménye az volt, hogy ez évben még kevesebbet küldött. Nem hasonlítom Nyitrához Pozsonyvárost, mely 10 krt egy lélekre gyűjt, vagy Moson vagy Pozson megyét, melyek ll /5 és 1 krt gyűjtenek, de már annyit mint a sokkal kisebb és szegényebb Trencsén vagy Turócz, melyek */5 és 1 /4 krt küldenek be egy lélek után, még is csak adhatott volna. Helyesen mondta a kerületi pénztárnok úr, venni mindennütt és mindent, de adni nem akarnak. Hanem persze az becsületsértés, mert igazság. Örvendetes hír volt, hogy Nyitramegyének 14 és Pozsonymegyének 2 (Ghirab és Nagy-Lévárd) egyházát kivéve valamennyi többi adakozott. Adja a szeretet Istene, hogy e 16 egyház jövőre ne legyen a lassúk, hanem a gyorsak között. — Az is határoztatott, hogy kerületünk képviselése a G. A. egylet nagy gyűlésén kérettessék az egyetemnél. 5 órakor a ker. gyűlés előtanácskozása tartatott, melyben a főt. superintendens úr a tárgyalandó pontok sorát felolvasta és a jelenlevőket a kívánságok vagy sérelmek beterjesztésére szóllitotta fel. Nyitra Dr. Húrban által kérte, hogy a régi hiványok átváltoztassanak ujakká és új pénzértékre, Moson pedig panaszt emel az ellen, hogy a miklósfalvi község a r. k. paplak és templom javítására kényszeríttetik. Nem hallgathatok el egy feltűnő jelenetet. Superintendens úr oly szives, habár sok időbe és fáradságba kerül a „csak tót nyelven beadott ajánlatokat* azoknak, „a kik talán nem értették" magyarra fordítani. Mosonymegye esperese „magyar nyelven" adván elő sérelmét Hurbán annak tót nyelven való magyarázatát követelte és azt meg is kapta. En úgy tartom, hogy ez egy kicsit* 1 sok; magyarul tudni minden polgár, kivált pap köteles, tótúl tudni nem köteles. Mi ott ülünk néha óra hosszig és nem szólalunk fel, habár nem értünk sokat vagy tán semmit, de ők ; megfeledkeztem, hiszen többségben vannak. September 10-kén reggeli 8 órakor a megyék számos küldöttei a német templomba sereglettek, hol Bodiczky Kálmán zurányfalvi lelkész a hitforrás, a hítszeretet és a hitjutalom felől szónokolt. Az elnöki széket Szentiványi Márton főfelügy. betegsége folytán Mossóczy Lajos felügyelő foglalta el. Geduly Lajos superintendens úr magyarul olvassa kimerítő évijelentését, mely a lefolyt egyházi évet olyannak nevezi, melyet sem fekete sem vörös krétával bejegyezni okunk nincs. Isten ugyan nem hagyta el a hajókormányrudját, mert jól vezetett bennünket. Megemlékezik b. Baldácsi haláláról, kinek az Isten tette jntalmát adja; Zsedényi Ede úr ajándékáról a népiskolai tanitók számára • a Pozsonymegyében végzett kanonszerű látogatásról és a kerületben elhalt és alkalmazott papok és tanítókról, nem különben a számos és gazdag adományokról községek és egyesek által egyházi és iskolai célokra. Ezen évi jelentésért és az egyházlátogatásért Leskó Mihály esperes úr köszönetet mond a főpásztornak és Isten áldását esedezi reá. Az egyházkerület mint testület most ez évben először ülésezvén, fájdalmát nyilvánítja Ferenc Károly főherceg halála felett. A kormányrendeletek közül kivált az a nép könyvtárakról szóló felizgatta a kedélyeket. Ismét Dr. Húrban mint vádló a kormány közegei ellen, kik népiskolai könyveket elkoboztak, oly zsarnokságnak nevezvén ez eljárást, milyet a virágzó absolutismus sem szült. (Persze, hisz az az urakkal karöltve járt és táplálta a még mindig kikifakadó ellenséges szenvedélyeket.) A kormány; úgy mond, minden tót könyvet pánszlávnak nevez és minden Prágában nyomott könyvet, azért mert ott nyomatott, mint hazaellenest elkoboz, Trencsén, Nyitra is hasonértelemben emelt panaszt. Nem igen hitt a kerületi gyűlés az uraknak, tudván, hogy az állam közegei néha túloznak ugyan, de a megtámadt urak is. Maga a főpásztor is furcsának tartaná az eljárást, könyveket, mert Prágában vagy cseh nyelven nyomatvák, elkobozni, mert a szerint minden bibliával, énekes, imádságos könyvvel hasonlókép kellene bánni, hisz az egyházi nyelv cseh ; de a felügyelők utalvák a tartalomra és nem külsőségekre tekinteni. A heves vitának eredménye a volt, hogy a kerület a miniszter urat arra kéri fel, hogy könyvek elkobzásakor ezekről reversalist adjanak, a nem veszélyes könyveket pedig szolgáltassák vissza. A könyvek megnevezése nem tartatott szükségesnek,
