Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-27 / 4. szám

sötét tekintettel, hogy ellenetek támadjanak. Gondoljatok csak a ti Isteniekre, hidjétek szivetekkel, mondjátok ajkaitokkal, hogy ő egy, és hogy ti soha sem fogjátok szivetek vagy kezeteket beszennyezni bálványimádással. Ha ezt teszitek, ugy biztositlak bennetek, hogy minden szükséges eszközök és rugók rendelkezésiekre fognak állani. Birni fogtok hatalommal, összeköttetésekkel s a mivelt és tiszteletreméltó emberek szilárd és életerős organizátiójával. Istenfélő lelkek két-három egyesülése, önként egy kis társulattá alakul, nem azért, mivel erre felhivatnak, hanem mivel a kölcsönös vonzás törvénye, mely az erkölcsig világon uralkodik, kikerülhetlenül egymáshoz vezérel minden lelkeket, melyek közös szellemi eszméktől vannak áthatva ; és igy a Himalaya legtávolabb hegyeitől le a Comorin fokig egy kiterjedt theistikus társulatot fogtok találni az idők teljességében; egész Indián át ugyanazon egy nemzet szivének verését, ugyanazon egy nemzet üterének lüktetését fogjátok érezni. Akkor majd ugy fogjuk találni, hogy mint a múltban nagy nemzet valánk, egy még nagyobb hatalmasabb, egy teljesen ujjászülött nemzet fogunk lenni. (Élénk tetszés.) Minthogy épen összeköttetésekről beszélek, nem mulaszthatom el felemlitését annak, a mi igen nagy hátránynak bizonyult a reformatio utján; ez a hazánkban létező pusztán névszerinti reformerek nagy száma. Nincs szükségünk refoi'merekre, hanem csak reformra. Nincs szükségünk ékes szólásra, beszédekre, hanem tettekre. Az, a mit most mindegyik tesz azok közül, kik indiai reformereknek adják ki magukat — a bennszülötteket értem, a következő : hangzatos és buzditó beszédeket tart mivelt honfiakból álló nagy gyűlések előtt; felszólitja őket, ezt és azt megtenni, mialatt maga azt hiszi titkon, hogy mindaz, amit mond, csak a hallgatóság s nem az ő számára van rendelve, hogy a szabályok, a melyeket előterjeszt a hallgatók s nem maga a szónok által létesítendők. Ez uraim egy elbeszélésre — mely Alsó-Bengáliában otthonos — emlékeztet ama takácsokról, kik zavarba jöttek számerejük iránt. Egynémelyek közületek talán tudják, hogy a takácsok az ország ama részében az embereknek egy egészen alant álló osztályául tekintetnek, mint különösen ostobák és együgyüek. Ezen emberek közül tehát egy tucat elindult azon szándékkal, hogy egy távoli országba utazzon. Midőn azután egy darabig mentek, egyik közülök történetesen megolvasta számukat, s igen nagy szomorúságára és megütődésére ugy találta, hogy csak tizenegy személy van együtt és nem tizenkettő. Midőn ő ezt a többivel közölte, nevetségesnek látszott előttük. Egyikük azonban igenis komolyan vette a dolgot; ő is megolvasta a számot azon szándékban, hogy magát megnyugtassa és a valódi tényállást felderítse. Ez is ugy találta, hogy tizengyen vannak. Ugyan ezen számítás, ugyanezen eredménynyel végig ment az egész társaságon ; csak tizengyen voltak. A hiba, amint látjátok, természetesen onnét jött, hogy e balgák mindegyike magát kihagyta, s csak a többit olvasta. Az indiai reform története kevés kivétellel épen ugy tűnik fel, mint ama takácstörténet. A beszédes reformer mindig csak honának ügyét prédikálja s magát kihagyja és elfelejti. A társadalmi, erkölcsi és vallási reformok fényes programmját tárja megfontolás végett a napon felvilágosult hallgatóság elé, és mig ez komolyan megkezdi a vizsgálást, megbeszélést, a reformer kedélyesen nevet a dolog felett, s gyönyörrel élvezi a titkos elégtételt, hogy az embereket megcsalta. Neve megjelenik nyomtatásban, mint egy nagy reformeré. Valószínűleg ez mind a mit akart, s célját elérte. (Tetszés.) Oh sok ily reformer van országunkban. Én óhajtanám, hogy a társadalom ily képmutatásoknak mielőbb véget vessen. A miveltség sok képmutatót teremtett s a képmutatók megjelennek még a szószéken is, az oltár előtt, és valóban nagyon tolakodók. Ha ezen emberek csak saját házaikra szorítkoztak volna — s képmutatásuk csak saját szivükre : — honfitársaiknak semmi kárt sem okoztak volna. Káros befolyásukat azonban a gonosz ragály gyorsaságával, veszedelmével és termékenységével látjuk az országban elterjedni, ós bárki legyen az a kire ez elragad, annak szive és lelke, a képmutatás és tettetés mérges nyavalyájától meg van verve és két, — öt képmutató által az idők folyamán nagyon terjedt országunkban a képmutatás. Mily lessan haladt tovább Indiában a reformatió munkája és pedig mily sok felolvasások tartattak az utolsó tíz év lefolyta alatt ? Mily sok meetingek tartattak ? Mily sok pátrióták, philanthropisták, reformerek nyitották meg ajkaikat nyilvános gyűlésekben, polgártársaik nagyszámának bámulata mellett ? Nem ez az, a mire nekünk szükségünk van. En azt akarnám, hogy minden egyes oda irányozza szivét a roformátió nagy művére. Ti nem felejtkezhettek meg magatokról, én nem fogom megengedni, hogy bármelyik egyes is annyira megfeledkezzék magáról, hogy a nemzeti reformatiónak valamely terjedelmes és óriási tervezetében eltévelyedjék. Nincs szükségünk közületek egyre sem azért, hogy üres hangzatotosságot a patriotismus, philanthropia ama közönséges phrazisait tárja elénk melyek már ezernyi alakban s undord keltő mértékben ismételtettek. Hogyha egy reformer nyilvános szerepet akar játszani, maradjon hű szivéhéz, mondja mit érez és hisz. O nincs arra hivatva, hogy nyilvános mutatványt terjeszszen elő arról, a mivel nem bir. Sokaknak honfitársaink közül szokása, óriási reformterveket hangoztatni untalan, és mi a céljuk ezzel? Egyedül az, hogy a valódi munka rosz napját — mert ilyennek tartják, elhalaszszák. Ok a jelen időt folytonosan elrontják üres discussiokkal s a tettet nyugodni hagyják a bizonytalan jövő méhében, a mely sohasem jő el, mig ők élnek. Es mit tesznek ők? Örökséget hagynak hátra gyermekeik és unokáiknak, a képmutatás és ellenmondás átkos örökségét. (Tetszés.) Azon atya tiszteletben tartatik, azon atya megáldatik, a ki nagy birtokot hagyott hátra örökségül, a melynek a fiu örülhet : de mit gondoltok azon atyáról,