Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-27 / 4. szám

rált India jövőben megállani fog. Tegyétek ezt alapkővé; semmiféle más alap nem hozhat Indiának állandó jólétet, mint ez. Mosolyoghat egy ideig s boldogságnak örvendhet, külorvosszerek alkalmazása által görcsös mozgékonyságra, látszólagos életre kelthető, de ha számára valódi és tartós jólétet kivántok, óh adjatok neki vallást, kényszeritsétek az igaz Isten elismerésére. Az én kitűzött célom az volna : hogy első sorban kivivjam minden igaz industól a teljes és önkéntes bünvallomást, nyilt és őszinte elismerését az egy igaz Istennek, mint a tisztelet, szeretet, hit valódi tárgyának (tetszés). Ha ez meg van téve, ugy bár lassan haladjon a társadalmi reformátio munkája, bár csendesen, zajtalan fejlődjék : de ha én — jóllehet a nélkül, hogy társadalmi eszméim teljes megvalósulását láthatnám — meghalhatnék, tekintve honfitársaimnak nagy számára Bombaiban, Madrasban, Bengáliában, kik férfiasan és bátran előrehaladnak, az egy igaz Isten zászlóját emelve, akkor halálos ágyamon is a legnagyobb örömmel mondanám : áldott legyen az Isten ! Ez tehát az ut, melyen előre mennetek kell. En nem azért jövök hozzátok, hogy valami újra tanitsalak bennetek, hanem egyedül azért, hogy felgyújtsam bennetek a vonzalmat s részvétet nagy hazátok iránt. Ez el van sülyedve, s nektek kötelességtek, mint az előre törekvő nemzedék képviselőinek, — hogy felemeljétek és megszabadítsátok. Miután én gyakrabban gondolkodtam e tárgy felett, végül ugy éreztem, hogy kötelességem, hozzátok jönni és elmondani, hogy mikép kell eljárnátok. Az ország különböző részeiben sok félreértéseket, hamis képzetet találtam a mivelt benszülöttek között a reformátio ügyére vonatkozólag. Némelyek nem szeretik a vallást, — mint maguk mondják, nincs szivük a vallás számára. Mások igenis el vannak foglalva anyagi törekvésekkel, s ugy látszik, azt hiszik, hogy nem marad elég idejük s erejük oly célra, mint a vallási ismeret kiművelése, vagy a vallási haladás müvének kivitele. Testvéreim! egész napi 24 órátokból nem kerül csak ötpercnyi időtök sem ? Ti az egész időt, mely rendelkezésiekre áll, mivel mind azon jó dolgok felhasználására tudjátok fordítani, a melyeket Isten naponkint, táplálkozástokra ád, mind ama gyönyörűségek élvezésére, melyeket ő naponként mint anyagi áldásokat reátok kiónt, és ezen Istennek tiszteletére nincs semmi időtök, nincs elég erőtök ? 0 barátim, szakaszszatok időtökből minden nap öt percet arra, hogy csak egy szót is — ha csak egyetlen szó lesz is — annak dicsőítésére mondjatok, a ki benneteket teremtett. Kezdjétek meg a munkát ily módon. Még egyszer kimondom, én nem fogok e tárgyban megengedni semmi mentegetődzést, semmi határozatlanságot ! Ám vitatkozzatok más tárgyakról, de itt emeljétek fel sziveteket egészen és egyszerre, mert különben törekvéstek csak boszuság lesz a lelkiismeret, és sértés az ész előtt. Hogyha mivelt emberek vagytok valóban, kezdjetek hozzá azonnal, hogy hiteteket az egy Istenben bátran hirdessétek, és a bálványimádást félre vessétek. És váljon talán sok ez a mit tőletek kivánok ? Azt mondhatnátok, hogy ti nem vagytok ez vagy amaz ügyre előkészülve. De én nem kívánom e dolgokat, én egyedül esek annak elismerését kívánom tőletek, a mit ti szivetekben tényleg hisztek. Minden müveit ind hiszi már szivében, hogy az Isten egy és nem több, hogy «amaz agyag és kőtárgyak, a melyek előtt babonás honfitársai meghajolnak nem azonosíthatók az igaz Istennel. A mennyire én hiszem, ez a ti meggyozodéstek. Miért fordulna el azért szivetek, miért ijednétek vissza, ha én felhivlak bennetek, hogy a szellemi testvériség egy gyülekezetét állítsátok fel, hogy minden jobb érzelmeinket, gondolataiukat kicserélhessük, és azt dicsőíthessük, a ki a mi közös atyánk ? Egyedül csak igy lehetséges egy szellemi és társadalmi szövetséget létrehozni Indiának mivelt lakosai között. (Tetszés). Egyet azonban nem akarok eltitkolni előttetek. Azon napon, a melyen ti az egy igaz Istent elismertétek, befogjátok látni, hogy nem csekélység, a mit tettetek. Ezen elismerés már maga megköveteli tőletek, hogy felhagyjatok minden rosszasággal, a mely szivetekben felhalmozva van, követeli tőletek, hogy az igazságért minden földi hasznot feláldozzatok. Maga az igaz Istenben helyzett hitnek bevallása, többet jelent, mint első tekintetre gondolnók. Sokkal többet jelent, akarám mondani a benszülött társadalom jelen helyzetében. Ha az Istent elismeritek, ugy készen kell lennetek az önmegtagadásra, fáradalmakra, nélkülözésekre, szenvedésekre. De mit változtat az a dolgon, ha igy van is? E hit bőséges kárpótlást nyújt a lélekben. Áldani fog bennetek az igazság és önhazátok. Tapasztalni fogjátok, mint emelkedik lelketekben a tisztaság, és mint távozik a tisztátalanság. Tapasztalni fogjátok, mint terjed a vallás napvilága s világosul meg a légkör; a vallás áldást terjeszt maga körül, a melyben nejeitek, testvéreitek és minden honfitársaitok örömmel vesznek részt. Egy igaz istenhivő oda állitva egy benszülött család körébe, vagy egy benszülött társadalomba, minden irányban nemesítő tisztító és megszentelő sugarakat terjeszt. Egy ily ember Isten kezében, erőteljes eszköznek bizonyulhat nem csak egy család, szomszédság, hanem egész kerület, tartomány, ország, talán egész birodalom és nemzet megtérítésében is. Ne becsüljétek kevésre önmunkaképességteket, mert ha van hitetek Istenben, megsokszorozva látjátok segédforrásaitokat, izmaitok melyek most gyöngék, mint az újszülött gyermekei, erősek lesznek mint Herkuleséi: szemeitek, melyek most napról-napra homályosabbak, bádjatabbak s gyöngébbek, ha önhazátok nyomorúságára tekintetek, saját veszteségeiteket siratjátok, és családaitok sok szenvedéseit gyászoljátok; ugyan e szemek ragyogni fognak a remény tüzétől s a dacnak tüzétől azok .ellen,, kik ellenetek támadni merészelnek. dotárifií Jfunm «dtxf A Mert testeitek és lelkeijtekbq isteni élet, isteni és bölcseség lelke fog öntetni. Ne féljetek ajztáij, mintha gyöngék lehetnének, bár sokan gyülekeznek körületek 8