Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-09-08 / 36. szám
kossági elv a népéletbe átszivárogtatva, mintegy társadalom mentő s nemzeti létünket regenerálóvá legyen. A t a k a r é k-m a g t á r a k ugyanezen nagy elveket vannak hivatva megvalósitani, s azok mellett még arra is hivatvák, hogy az egyik, másik szegény, de népes család által mármár elviselhetlen lélekszám szerinti s úgy a gyülekezeti tagokra, mint a díjlapi kötelezettségek behajtásaért felelős elöljáróságra nézve kellemetlen s nagyobbrészt terményekből álló egyházi teherviselés könnyebbé, úgyszólva érezhetienné s így a lelkész ós nép közt gyűlölködés forrásává ne váljék, hogy tehát a lelkészi hivatal fenntartása a szegény családok fcrhóvó, végrehajtás tárgyává, az éhező szájából kivett falattá s esetleg átokká ne legyen. A takarékmagtárak, miként egyházmegyénk némely gyülekezetében, egyházkerületünk némely egyházmegyéiben még inkább, bemutatták életrevalóságukat. Mindenki ismeri elemi csapások, közinsóg, háborúk eseteiben társadalmi és állami jelentőségüket is ; minélfogva, a legnagyobb mérvben kívánatos, hogy egyházmegyénk minden életrevaló gyülekezetében létesíttessenek takarékmagtárak. Egyháztársadalmunknak csak hátrányára van, a lelkészi ós tanítói földeknek közmunkával művelése is. E robotszerü állapot hovahamarább, móltányos munkaváltság útján, mint az már előhaladottabb gyülekezeteinkben foganatosítva is van, megszüntetése tovább halasztást szintén nem szenvedhet. S ha sikerülend ezt keresztül vinnünk, meg vagyok győződve, hogy nem kis alapját tesszük le egyházmegyénkben, a csendesség ós jó bókesógnek, valamint a lelkészi ós tanitói állás tekintélyének s tiszteletben tartásának ; amihez ha járúl még, foganatosítása azon egyházkerületi határozatnak, mely szerint, úgy a lelkészi, mint a tanitói terményfizetések, ne az egyes gazdák által közvetlenül s lélekszám szerint, hanem a gyülekezet elöljárósága által beszedve s egy összegben átmérve, szolgáltassák be : a lelkészi és tanitói hivatal emancipátiója fog létesíttetni. Felfogásom szerint ime ily számos, ily nagy fontosságú és sok oldalú, csak közelebbi halaszthatlan teendőnk is, melyeknek ha bármily tetterő eleget akar tenni, szemben a megszokott régihez ragaszkodással , majd közönyösséggel, hogy ne mondjam tétlenséggel, lehetetlen hogy ne lazuljon meg, ne törjön, vagy le ne járja magát a külöinböző felfogások, talán érdekek nagy liarczában, bármily életképes esperes; sőt minél tevékenyebb és erélyesebb, annál inkább. Márcsak azért is tehát, hogy a netán ellankadt, a harczban ólótvesztett s ezek folytán hatástalanná vált eszköz, tisztességes ós rövid uton s annak idején, uj alkalmasabbal váltathassák fel, a közjó előnyére; vagy, hogy a választás tüzében, uj edzést nyerhessen, feladatának további megvalósítására, s jutalmat addigi fáradozásaiért, az esperes, én szükségesnek tartom, hogy az egyházmegyénk által elvileg már rég elfogadott, a konsiszt. ü. r. tart.-ban pedig már alkalmazásba is vett, tisztújítás elvéhez híven, annak alapján vállalkozzam, az esperesi teendők vitelére. S ne méltóztassék, t. Egyház ! e kijelentésemet, akár eddig vallott e tárgybani nézetemhez való konok ragaszkodásból, akár minden ároni ujitási viszketegből származottnak tekinteni: mert hisz, a fennt érintett indokokon kivül, jogos is, hogy ne a 10 — 20. évvel előbb élttek, akik bizonyára választottjukkal együtt máskép gondolkoztak, más igényeket tápláltak, minta jelen, s a jelen bizonynyal ismét máskép, mint a mint fog gondolkozni ós érezni a jövő, válaszszanak utódaiknak is vezért, hanem minden időszak maga választhassa önmagának azt, kiben saját közgondolkozását leginkább megtestesülve látja; ós ha figyelmükbe idézem azon körülményt, hogy az esperesi hivatal nem kenyórpálya, hanem tisztség, tehát lényegileg bizalmi szolgálat, minélfogva úgy ez indokból szükséges, hogy időnként megkérdeztessék a közbizalom, mint a minden szélesebb hatáskörrel felruházott hivatal által könnyen elkövethető hatalmi túlterjeszkedés vagy egyéb visszaélés elleni biztosíték szempontjából is elengedhetlen hogy ne élethosszig, hanem csak meghatározott időre kiterjesztett legyen az esperesi hivatal: annyi és oly fontos érvek, harcolnak, — haladási és demokratikus, tehát valódi prot. szempontból, a tiszujitás elve mellett, hogy ón nem csupán a magam részéről önként hódolok azon elvnek, midőn ezennel kijelentem, hogy ha egészségi s egyéb körülményeim előbb is nem kényszerítenének a lemondásra, csupán 5 évre (mert 3-at programmom keresztülvitelére kevésnek tartok) vállalkozom az esperesi hivatalra; hanein a tisztujitásnak aí esperesi hivatalra szabályszerűen leendő alkalmazását is, intézményeink közé felveendőnek nyilvánítom. Nem akarom a t. közgyűlés becses idejét személyemre vonatkozó nyilatkozatokkal is igénybe venni: holott önként értendő, hogy p. o. amennyiben a peres ügyek intézése, mintegy békebiróilag, első sorban kezeim közé van helyezve, azt általam felfogható tárgylagossággal, tehát személyi tekintetek nélkül, azonban nem ama rettenetes pogány elv szerónt „fiat justicia, aut pereat mundus !" hanem amazevangéliomi értelemben: ,,nem akarom a bűnös halálát, hanem életét," tehát „ne légy felettébb igaz", igyekezendem kezelni: az administratió terén, ha pontosságot, a végrehajtásban erólyt, sőt szigort, a teendőkben ha
