Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-09-08 / 36. szám
éberséget igérek, azzal egyúttal azt jelzem, hogy az illetőktől viszont mindazokat várom is ; s ha úgy ezekben mint egyebekben, emberi gyarlóságoktól nem lehetek ment, valamint azok szives lehető elnézését bölcsességüktől reményiem, úgy más oldalról gyámolitásukat kikérem, jóltudván, hogy az alkotmányos élet természeténél fogva, csak önökben ós önök által lehet erőm s leszen erőmnek a közügyekre áldó hatása. De ugyancsak a közügyek szempontjából, szabad legyen kikérnem, igen tisztelt elődömnek, egy hosszú élet zsenge ifjúságától megkezdett s szakadatlan tevekenységben s közegyházi pályán szerzett tapasztalatait s tanácsait: nem magamért, hanem egyházmegyénk közjaváért, melyért ő még mindig oly melegen, sok ifjabb erőt megszégyenitőleg érdeklődik. Kiválólag azonban, mélyen tisztelt elnök-társamnak, s nem csak ugy mint egyházmegyénk közbizalmát ismeretes vallásos érzülete s korának éveit meghazudtoló erélye, bámulatos kitartása, közügyeink iránti lankadatlan érdeklődése által, kivivott s biztosított segédgondnokának, hanem mint e diszes megye ujabb bizalma és szeretetével átölelt alispánjának is, hoszú élettapasztalat gyűjtötte tanácsait s kegyes gyamolitását kérem ki. S bizalommal nyilvánítom e kérelmet, mert önzetlen s emelkedett igaz prot. érzületétől joggal s annyival inkább reményiem meg is nyerhetni azt, mivel a kettős elnökség természeténél fogva, ha csekélységem időszaka nem lesz méltatlan számos nevezetes előideim székéhez, abból az önérzet jutalmának oroszlánrésze őt illetendi; ha pedig egy vagy másrészben tévesztett lenne működésem, az ö nymbusára is reá vetné árnyát, mert a felelősség csak ügy közös mint az elnökség joga és terhe. Tisztelt képviselők s tiszteletes lelkészi ós tanitói kar! Ha lesz az Ur fénylő világosságából valami halvány sugár rajtam, szent lelkének erejéből valami kis rész erőtlenségemmel • hogy esperességem néhány éve egyházmegyénkre nézve elveszetté ne legyen, de sőt, hogy működésem helyes irányú nyomot hagyjon, ós hogy annak áldó hatása meglátszassék közügyeinken, Isten kegyelme mellett, — a miért szüntelen esedezni fogok, s a mire méltóvá lenni igyekezendem,— önök eddig is tanúsított igénytelen törekvéseimmel többször rokonszenvezett gyámolitásukra bizton számitok: s azon reményben, hogy egyházmegyénk együttes működésünk s jóakaratú, előretörő társelnöki vezérletünk alatt, hivatását betölteni, rendeltetését teljesíteni fogja, az esperesi széket ünnepélyes esküm értelmében ezennel elfoglalom. KÖRMENDI SÁNDOR. ISKOLAÜGY. Jelentés anépiskolák állapotáról 1877/3-ről a dunántúli evang. egyházkerületben. Van szerencsénk népiskoláink, így a népnevelés állapotáról dunántúli evang. egyházkerületünkben jelentésünketa mélyen tisztelt közgyűléseié a következőkben tiszteletteljesen beterjeszteni: 1. Egyházkerületünk népnevelési ügye lendületnek indult, mit legkivált azon körülmény értet meg vélünk legkönnyebben, hogy míg 1875-ben a tanulók száma lélekszám után 14 százalékot tett ki, addig ma az iskolákba járók összege 17 és J /a százalékra emelkedett.. Ezzel ugyau nem akarjuk jelezni azt, hogy mintha már elértük volna a célt, melyen túl többet nem tehetünk pusztán annak akartunk kifejezést adni, hogy a haladás utján vagyunk. Mert hogy még ma is sok azoknak száma, kik iskolát nem látogatnak, tagadhatlan ; és sok idő kell, míg azt csak így haladva is elenyésztethetjük. Nevezetesen míg 33248 tankötelezett (6—12 éves 24018; 13—15: 9230) közül iskolába járt 29070 (elemibe 6—-12: 23140; 13 — 15: 5499; felső iskola: 130, magánintézet: 85; középtanoda: 216,) addig épen nem iskoláztatott 4178 gyermek. 2. Egy másik örvendetes jelenség iskolaügyünk terén, hogy míg a múltban nyári iskolát nem ismertek gyülekezeteink, avagy igen kevesen, addig ma télen nyáron iskolába küldetett 19200 azon 22709 gyermek közül, kik a tanév folytán elemi iskolába felhozattak. Igy pusztán a téli iskoláztatás áldásaira a gyermekeknek mégis nagy kárára ina márcsak 3509 van utalva, részint helyi szorongatott viszonyok, részint szülői előrelátás hiánya folytán. 3. Harmadik szinte kedvező mozzanat, hogy míg eszköz nélkül célt akartak éretni a szülők 509 gyermekkel, kiknek nem volt tankönyvük, addig 22200 gyermek különféle tankönyvvel ellátva indult fel naponta az iskolába. 4. Még is évekkel ezelőtt, ha 6 éven keresztül vásította a gyermek az iskola padjait, alig egy kettő vitte annyira, hogy az iskolából kilépve tudott volna irni, olvasni. Ma 21178 gyermek ir és olvas, és csak 1531 kezdő az, kik pusztán az olvasás mesterségét sajátították el. Hihetőleg ez is nem a gyönge talentumnak a gyermek részéről, vagy a tanító vezetési ügyességének rovására irandó be, hanem inkább azon körülménynek, hogy a mulasztók száma tetemes összeget tesz ki. Nevezetesen 10400 azok száma, kik mulasztottak, melyek közül csak 833 lett megbüntetve. 5. Gyermekeinket vezeti összesen 346 tanító. Ezek közül 336 képesitett, 10 nem; rendes 322, segéd 24. Más hivatalt is visel közülök : 4 lelkészséget, 3 segédlelkész, 8 biztosítási ügynök.
